Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:32 - |
ghost lassan lépkedett befelé az erdőbe!-Sötét van azt meg kell hagyni!-Mondta halkan és hátra nézett Machosra!-Félelmetes!-És tovább lépkedett! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
-Itt is vagyunk!-mondta miután mindketten beértek az erdőbe. |
*Kíváncsian követte anyját.* |
Könnyedén a levegőbe emelkedett, és egy pillantás vetve a nyakában meglóduló láncra a zöld kővel, mosolyogva indult északnak. |
- Rendben - *mondta és bólintott.*
- Akkor hát induljunk - *folytatta és a levegőbe emelkedett.* |
- Levegőben, északnak - felelte nyugodtan.
- Meg fogjuk találni. Az erdőtől már nincs messze. |
- Tudomásom szerint még közülünk sem járt senki arra... - *válaszolt a anyjának.*
- Merre megyünk? És levegőben, vagy a talajon? |
- Akkor azt hiszem eljött az ideje, hogy egy eriszi elmenjen az Emberek Országába - mondta nyugodt, békés mosollyal. |
- Igen - *válaszolta.* - Még sosem láttam közülük valót. |
Körbepillantott.
- Nem túl erős. Rég élhetek itt. A fák őrzik erejüket....talán entek is élhetnek itt....Mallornok - bökött néhány gyönyörű, hatalmas fa felé, nem messze.
- Szeretnél tündékkel találkozni? |
- Jah, igen... - *válaszolta furcsállva.*
- Milyen az itteni tünde-erő? - *kérdezte hirtelen, gyorsan témát váltva.* |
- Valóban - felelte szárazon.
- De a fő nem csak a Te épséged, hanem a csatában felhasználható lehetősége is ennek. |
- Igen, persze, megjegyeztem. Elég furcsa lenne, ha nem érezném, kapok-e levegőt vagy sem... |
Sajnálkozva mosolygott.
- Akkor ezek szerint sosem repülhetsz majd az égen....Hacsak nem Csillagvizsgáló-városban....De legalább tanultál belőle: remélem megjegyezted a magasságot, ahol már nem bírsz repülni! És ne aggódj, rögtön jobban leszel. |
*Óvatosan leereszkedett a fák közé, majd kissé dúrván ért dalajt.*
- Pfú... Csak ne forogna így a világ. Elviselhetetlen. |
Becsukta szárnyait, és zuhanni kezdett. Az utolsó pillanatban nyitotta csak ki őket, a fák lombját súrolva emelkedett fel, majd lebukott egy résbe.....és egy dobbanással talajt fogott. |
*Kezdte egyre jobban visszanyerni erejét, miután néhány mély lélegzetet vehetett az oxigéndúsabb levegőből.
Nem látott semmiféle érdekeset és nem is érzett tünde-erőt, de bólintott.*
- Rendben, menjünk. - *válaszolta élénkebben.* |
Szép lassan ereszkedtek lefelé, így Szerencsecsillag alaposan körülnézett hová szálljanak a fák sűrűjében.
- Oda menjünk! - intett néhány aranycsíkos törzs felé.
- Tünde-erőt érzek onnét! |
- Jól... vagyok - *préselte ki magából és lehunyta szemeit, hogy ne kelljen látnia, miként forog vele a világ.* |
Látta már, hogy Jövőtváró nem bírja soká, így megállt, majd elindult lefelé, a fiatal lényt is lefelé lökve meg közben.
- Menjünk lefelé! Ehhez nincs képességed - mosolygott szelíden. |
*Nem válaszolt, csak láthatóan bólintott egyet.
Sosem mondta volna ki, hogy nem, nem bírja.
~Előbb ájulok el, minthogy feladjam~
Már komoly megerőltetést jelentett minden egyes szárnycsapás, nem beszélve arról, hogy erősen szédült. Ha nem tudta volna, hogy kezdettől fogva egyenesen fel repül, fogalma sem lett volna, hogy merre tart.* |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|