|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:02 - |
| Berkenye leszállt a vízeséshez és visszanézett hogy árje tudta-e követni!Ivott a folyóból és beleugrott a vízbe.-Gyere te is! |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 - És épp ettől különleges! Sokkal figyelemreméltóbb, mint az enyém. Elhiheted nekem.
 Stranger ragadozós vigyorral lépett oda hozzájuk.
- Te már csak tudod, kedves! |
*Kicsit oldalra billentette fejét és továbbra is mosolygott.*
- Ugyan! - *legyintett.* - Látod, milyen satnyára sikerült! |
Fiához lépett, és kedvesen megsimogatta arcát szárnyaival.
- Sokkal szebb, mint az enyém! - mondta mély pillantással, teljesen komolyan. |
*Összeszorította fogait, pislogni majdhogynem elfelejtett.
Furcsa, számára ismeretlen bizsergés futott végig párszor testén. A virág körül egyre felgyorsultak a szikrák és a pattogások halk durranásai.
Jövőtváró végül mélyet sóhajtott és megrázta magát.
Anyja tökéletesen sikerült kristály-virága mellett egy hol beborított, hol sima, gyenge utánzat virított.
Jót mosolygott alkotásán.*
- Hogy tetszik? - *érdeklődött vigyorogva.* |
Stranger és ő meredten, visszafojtott levegővel nézték a mágiát, habár a pegazust meg is lepte, hogy fia milyen ügyesen halad a nyomain!
- Ez az! Hajrá! - drukkolt halkan Jövőtvárónak. |
*Szélesen elvigyorodott Stranger szavain.
Anyjára pillantott, majd az alkotásra. Úgy vélte, hamarabb szabadul, ha produkál valamit.*
- Rendben... - *adta be a derekát.* - Megpróbálhatom...
*Először alaposan szemügyre vette a kristály-virágot, körbetapogatta érzékeivel és a körülöttük lévő varázst és anyja energiáit kóstolgatta.
Nem tudta beazonosítani, mennyi ideig állt szótlanul és mozdulatlanul. Csak akkor kezdett neki a varázslatnak, amikor úgy érezte, készen áll.
A levegőben megmaradt energia rezgéseit és anyja varázslatakor az energiát, ami nyomot hagyott benne, összegezte. Még egyszer körbefonta az elkészült virágot, majd továbbállt és egy másik, még ép virághoz érve összetette a mágiát, ami eddig csak darabokból állt.
Szikrák tűnt fel halk roppanásokkal a kiválasztott virág körül.* |
- Ugyan már! Segítenék - horkantotta szelíden.
- Nemrégiben magad akartad kipróbálni a képességeid.
- Annak van más módja is, ami egy fiatal csődört jobban vonzhat a virágoknál - vigyorodott el. |
*Magára mutatott szányával.*
- Hogy Én? Most? - *lepődött meg.* - Inkább nem... |
Szerencsecsillag szemei felcsillantak.
- Tényleg! Nem akarod megpróbálni? Sosem kísérleteztél még az Energiával, nemde? |
*Zavartan nevetett.
Hogy Ő ilyet, alkosson? Sőt, jobbat? Elképzelni sem tudta... de nem akarta anyja örömét elrontani.* |
Fáradtan, de örömmel mosolygott fiára.
- Elvárom, hogy egy nap jobbat csinálj! - nevetett rá.
|
*Elkerekedett szemekkel nézte a kristály-virágot. Mikor sikerült tekintetét elszakítani a mesterműtől, elismerően anyjához fordult.*
- Ez... ez nem volt semmi! Fantasztikusan csináltad! - *örvendezett elismeréssel.* |
Csak rámosolygott szeretteire, aztán kinyújtotta két szárnyát a fehér virág fölé.
- Nyugalom! A virág ott elég szép és különleges, hogy lekössön, hogy fix cél legyen az elmémnek. A sok létező és alánkrendelt elem közül az Energia az, amit idővel mindenki uralhat. Elég szép csúcs a középszerű mágusoknak, és alapvető az erősebbeknek. Az őselemekkel rendelkezők szinte mind megtanulják használni.....Idővel és gyakorlással....Nekem a csillagfény az elemem. Az közel áll az Energiához. Egyszer-egyszer már használtam az erőm igencsak aktívan. Akkor nem lett jó vége, de legalább tudom, hogy képes lehetek rá...Ez pedig csak egy virág!
Visszafordult a kicsiny, egyre fényesebb növényhez. Szemei kemény pillantással meredtek rá, izmai lassan remegni kezdtek, tollai élesen ragyogtak, aztán, mikor fogai csikorogni kezdtek, végre megérezte, hogy a mágia lassan aláhullámzik! Kínlódva utánakapott és dühösen dolgozni kezdett vele! Érezte, ahogy a fejét elborítja a szenvedély, és bár tudta, hogy veszélyes, folytatta, sőt fokozta ezt!!!
Felsikított, amikor már úgy érezte megőrül a mágia és saját tehetetlensége káoszában, és abban a pillanatban a virág csillagként felragyogott, és kristállyá változott!!
Amikor a vakító fény kicsit elhalványult, döbbenten, fáradtan lihegve nézte a maga által teremtett kicsiny csodát.
Párja mellé lépett, átölelte és megcsókolta.
- Gyönyörű - súgta, de nem mondta, hogy mi vagy ki.
Aztán odasétált a virághoz, hogy kicsit megvizsgálja.
Tökéletes lett.....A kristály egyszerűen hibátlan lett..... |
*Aggódva nézte anyját. Mivel próbálkozhat? Csak remélni merte, hogy nem esik semmi baja...
Ugrásra készen figyelt némán tovább.* |
- Szerencsecsillag.....? - mormogta értetlenül, pár lépést téve a kanca felé.
- Semmi baj! - mondta nehézkesen.
- Varázzsal próbálkozom - sziszegte fogai közt. |
*Furcsa bizsergés futott át rajta, így felkapta fejét. Először Strangerre nézett, majd arra a pontra, ahol eddig anyja állt, de nem látta ott, így megkereste tekintetével és várakozón pillantott rá.* |
Stranger oldalra pillantott, párja szemébe. Nem szólt, arca sem változott, de szemei így is mindent elmondtak....
'Jó fiú. Érdekes! Büszke lehetsz rá!'
Visszamosolygott szemeivel.
'Tudom.....'
Ellépett Strangertől, és a vízesés párájában növő virágokhoz sétált. Egy ragyogó fehér, gondoljrámvirágra hasonlítő rögtön megragadta a tekintetét.....
'No most....' gondolta, és lassan koncentrálni kezdte az energiát..... |
- Igaz - *válaszolta Stranger szemébe nézve.* -, de majdcsak megoldódik.
*Fejét lehorgasztva a víztükröt kezdte nézegetni.* |
Szerencsecsillag el is kapta fia pillantását és mindenképp kérdezni akart magától is.
- Bocsáss meg, de én szörnyen keveset tudok a népedről, Stranger..... Hogy érted azt, hogy minden másképp lesz, ha kimerül?! ÉS egyáltalán mit tehetünk mi, a magunkfajta......bárminek az érdekében? Tehetünk valamit?
Jó ideig hallgatott.
- Hosszú álom..... - suttogta......
- A sárkányok életük során folyamodhatnak egy különleges mágiához....Eredetileg azért létezett, hogy ínséges időben ne haljon ki a faj....Azután később emlékőrök vagy túl nagy hatalomra szert tettek használták, vagy azok, akiknek a szívével történt valami....A sárkányok a szívükhöz vannak kötve, ezt jegyezzétek meg! Ígyhát....ha valakire rossz idő járt....Álomba merülhetett többezer évre is, akár, míg el nem jön az idő vagy a varázs, ami felébreszti......Ha Draugherit ereje kimerülne, a mostani meghasadt szíve őt is kővé dermesztené......Ami könnyebbség lehetne annyiban, hogy nem kell miatta aggódni.....Már ha sikerül. Ő csak félig sárkány.....
Felnézett, egyenesen párja szemébe.
- Nem hiszem, hogy bárki bármit is tehetne....Közülünk nem. Többet biztosan nem annál, amit próbálunk tenni. Most másokon múlik a sorsunk.....Nekünk várni kell és remélni. Túlélni......
- Ez borzasztó! Akármit is mondasz, borzasztó! - nyerítette rémülten.
- És Draugherit.....Eris sosem bocsátja meg, ha baja esik!
Átkarolta párját nagy, vaskos szárnyával.
- Nyugalom... - mormolta.
- Eris éppen az a személy, aki felébresztheti Draugheritet, ha álomba merülne.....A varázs szabályai szerint Eris a testvérem lovasa.....Ők tehát egyek. Nem kell miatta aggódnod. Miatta nem.......
Jövőtváróra nézett.
- Ha jól sejtem amúgysem csak pusztán mi vagyunk bajban mostanság....... |
*Jövőtváró komolyan-komoran hallgatta mostohaapja szavait.
Lett volna kérdése, de nem érezte magát elég erősnek, hogy feltegye, így inkább anyjára sandított.* |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- És épp ettől különleges! Sokkal figyelemreméltóbb, mint az enyém. Elhiheted nekem.
Stranger ragadozós vigyorral lépett oda hozzájuk.