|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 22:44 - |
 Lionelf felvette egyik kedvenc alakját és hatalmas méretű cápaként úszkált a mezőkön. Aztán hirtelen medúza lett, majd tengericsikó.
Aztán hirtelen hal, majd delfin.
Végül egyszarvú lett.
'Hehehe. Szeretem a képességem. Remek torna, remek próba, remek szórakozás. Remek, remek, remek!'
Könnyedén ide-oda suhant a víz alatt, mint valami kísértet. Mint valami történelmi faliszőnyegről leépett, sovány kísértet....
Könnyedén játszadozott a vízzel, a kevés fénnyel, a többi élőlénnyel.
És jól érezte magát.
Nem akart Leolanra gondolni, akit oly kétségbeesetten vitt a remélt gyógyulásba. Tudta jól, hogy Draugherit meggyógyította, de azt is tudta, hogy a gyönyörű kanca hosszú ideig kell majd bújkáljon és gyógyuljon.
'Sokba került az a csata. Megérte....De sokba került...' merengett.
Sosem vallotta be senkinek, hogy szereti Leolant. Magának igen, mert a bölcselő nem hazudhat magának. Bárki másnak igen, de magának nem.
És sosem mondta el a kancának sem. Sosem mutatta ki, kiválóan hazudott a szemébe, ha tehette elkerülte....De az érzelmei akkor sem változtak.....És amikor ott látta félholtan...Tudta jól, hogyha a kanca halott lett volna, ő örömmel lépett volna utána.... De élt. És így Lionelf is....
'Az a lényeg, hogy egy szép napon elfeledhetem.... És hogy Ő boldog.....' úszkált tovább. |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 -Jó, akkor te vagy a fogó!-kiáltott utána, szinte nevetve.Elszáguldott a másik irányba! |
 Szemében örömszikra csillant fel.
- Dehogynem!
Azzal már cikázva készült is a játékra. |
-Benne vagyok!-bólintott lelkesen a fogócskára.
Morannon is egyetértően bólintott.
-Én is.-mosolygott. Már kipihente magát... |
 -A fogócska szerintem is jó ötlet!-helyeselte Korall-Király szavait. |
 -Én továbbra is maradok!
-Én továbbra is javasom a fogócskát!Lainor, te nem jössz? |
Morannonnal egyszerre vontak vállat, mire mindketten felnevettek. |
Ő is elmosolyodott.
- Most,hogy így összejött a csapat - kacsintott - mit szeretnétek csinálni? |
| -Osirine!Már kicsit aggódtunk érted!-mondta, de aztán elmosolyodott. |
 -A nevem Osirine!-monda.
-Jó majd próbálgatom az áramlatakon utazást! |
Bólintott,majd megpillantotta az új kancát.
- Üdv! - biccentett neki - Hát Te ki vagy? |
| -Csak feküdj ügyesen rájuk, és máris hasznodra lesznek!-mosolygott. |
Ezen elmosolyodott. |
Elmosolyodott.
-Pár erősebb sodrás és jó messze járok! |
| -Na végre!-fordult a kancához-Már azt hittük elvesztél!-mosolygott rá. |
Osirine száguldva úszott vissza mivel egy kissé messze sodorta a víz.
-Üdv!-mondta. |
| -Mi már régen szeljük a habokat, és örömmel látjuk, hogy gyarapodik a sellőlovak száma!-mosolygott |
-Én sem vagyok itt régóta, épp vándoroltam, mikor Raurosba és társaiba belebotlottam.-mondta.
Rauros bólintott.
-Én pedig Korall-király és Narvál vezetésével jutottam ide, miközben persze Mindy is belénk gabalyodott.-mosolygott Mindy-re. |
Tisztelettudóan biccentett mindenkinek.
- Nos,ami azt illeti éppen erre jártam csak úgy felderíteni a terepet.Örülök,hogy találkozhatok hozzám hasonlókkal. - mosolygott - És Ti? |
-Milyen áramlat sodort errefelé?-mosolygott, arra utalva, hogy mi járatban van Lainor. |
| -Narvál vagyok!Ő Korall-király!-mutatott párja felé. |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lionelf felvette egyik kedvenc alakját és hatalmas méretű cápaként úszkált a mezőkön. Aztán hirtelen medúza lett, majd tengericsikó. 
-Jó, akkor te vagy a fogó!-kiáltott utána, szinte nevetve.Elszáguldott a másik irányba!
Szemében örömszikra csillant fel.
-A fogócska szerintem is jó ötlet!-helyeselte Korall-Király szavait.
-Én továbbra is maradok!
-A nevem Osirine!-monda.