|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
| Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 Tennoio elmosolyodott.
- De. Egy kicsit - mondta, és lehajolva lecsippentett pár szép pitypangot.
- Nagy kár, hogy ha a tél eléri Simbelmyne-t, nehezebb lesz egyik mezőről a másikra menni úgy, hogy mindenütt ennivaló várjon. |
 -Tökéletes!-vágta rá, s leszállt Tennoio hátáról és máris legelni kezdett.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide!Te nem vagy éhes?-kérdezte két falat között. |
Tennoio mélázva állt, és nézte, ahogy a szellő lengeti körülötte a virágokat, mintha minden táncolni vágyna.
Hátratekerte a fejét, és Lidércfényre meredt.
- Jó lesz itt? Szerintem itt legelhetsz, amit csak akarsz! Az ősz még nem simította végig ezt a helyet. |
 Nemsokára átértek a Folyó-és vízesésrendeszerhez...
|
 Mithrandir csendesen követte párját. Nem tudott nem arra gondolni, hogy fáj a szíve. Utálta, ha egy helyzetben leküzdhetetlen a hátránya! Akkor is, ha Angel az övé lett....
|
Sóhajtott.
-Akkor menjünk velük!Mást úgy sem tehetnénk....Essünk túl rajta!-s megindult.A szüleitől lemaradva kullogott.Már egyáltalán nem volt szerelmes Korall-királyba, csak az fájt, hogy elkesrítette párját.És mi lesz, ha ellenségesen fog vele viselkedni?!Egy másik Angeliddel?! |
Mithrandir elgondolkozva nézett párjára.
- Ahogy jónak látod. Én hozzád tartozom, így nincs különösebb úti célom - mondta végül közömbösen. |
 Látta mindkét lény csüggedését, de nem is törődve velük a csikajához hajolt, s így szólt.-Gyere, Rilya!Meglátogatunk egy leendő barátot!-s el is indult, Rilya persze rögtön követte.Szenvedély?Homály a főnök.....ahogy mindig!
Rilya a nővérére pillantott, mintha őt is hiányolná, hogy nem mennek.
-A nővéred majd jön, ha akar!-magyarázta anyja, amiből persze semmit sem értett a kicsi, s ilyen "rájukhagyom" alapon tovább indult.
Angel Mith mellett maradva nézte, ahogy látványos közönnyel haggya ott családja, persze tudta, mirefel ez a "közöny".
Egy puszival hívta fel magára párja figyelmét.
-Velük tartsunk?Vagy ideje más vizek felé mennünk? |
Mithrandir kicsit jobban érezte magát Angel kedvességétől, de a tüske, hogy van, amivel nem versenyezhet, megmaradt. Az idő, amit külön töltöttek el életük korábbi részében persze neki is sajátja maradt.....de mi lett volna, ha Angel és Korall-király máshogy döntenek? |
-De...azóta egyáltalűn nem vagyunk azok!-mentegetőzött, és megpuszilt párját.-Egyáltalán nem vagyunk azok! |
Elképedten nézett hol Angelre, hol Homályra. Erre nem volt felkészülve!
- Értem - mormogta nagysokára, de szemét le kellett süsse.
Akármit is hitt vagy mondott Homály, Mithrandir nem érezte túl jól magát a hírtől..... |
Még Mith szemei elől is elbújt volna, ha tudna, de nem akart szólni.
-Áh, Szégyellős Kislány!-rázta meg a fejét Homály-Korall-királlyal régen "szerelmesek" voltak....
-Anya!-kiáltott fel Angel, és , ha lehet, még jobban elpirult, pláne Mith előtt
-Ugyanmár, Te Csacsizus!-korholta Homály-Ne szégyelld!Csikók voltatok még, azóta mindkettőtöknek boldog párja van....
-Jó, de muszáj volt ezt elmondani....pont a párom előtt?-csikorogta fogai közt lánya.Homály ezen márcsak nevetett vidáman. |
Mithrandir értetlenül nézett a párjára, majd Homályra.
- Attól tartok nem értem - mondta higgadtan - De utazni szívesen utazunk.
Aztán Angelhez fordult.
'Mi az?' kérdezte szemeivel. |
Mosolygott.-Természetesen majd ellátogatunk hozzájuk, ha adódhat alkalom....Sőt!Ha nincs más dolgotok, ha nem siettek sehova, elnézhetnénk együtt hozzájuk!Kavarkádék nagyon régi barátaink, a fiúk nem különben...apropó, Angel...-nézett lányára ravaszkás mosollyal.Angel tudta, miért szegeződik neki a pillantás, s pirulva próbált takarást keresni Mithrandir háta/szárnyai mögött.
Ha valaki kiváncsi lenne, miért ez a nagy titkolózás, a peguni kancát kell kérdeznie, mivel látható, hogy anyjának a szemében is ez csilog:Kérdezd a szégyellőst! |
Mithrandir lepillantott a kiscsikóra és elmosolyodott. Aztán kíváncsian fordult Homályékhoz.
- Ha jól tudom Narváléknál született egy kiscsikó. Bemutatjátok őket majd egymásnak? Vagy túl nagy köztük a különbség? |
-Azt hiszem, arra nem lesz szükség...Ahogy elnézem, épp indulnak.... |
 Homokvihar is észre vette a három idegen lényt,de nem foglalkozott az idegenekel,hisz most együtt lehet a párával.-És hova megyünk?-
|
 -A Birodalmon kívül voltam!De nem ez a lényeg!Hanem, hogy most itt vagyunk mindketten!
Egészen véletlenül vette észre a kis családot, de inkább nem tette szóvá.
-Mi lenne, ha másfelé vennénk az irányt és több helyere is ellátogatnánk? |
Mithrandir bólintott.
- Csak azért kérdezem, mert talán alkalmazhatnánk egy rejtővarázst.... |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tennoio elmosolyodott.
Nemsokára átértek a Folyó-és vízesésrendeszerhez...
Mithrandir csendesen követte párját. Nem tudott nem arra gondolni, hogy fáj a szíve. Utálta, ha egy helyzetben leküzdhetetlen a hátránya! Akkor is, ha Angel az övé lett....
Látta mindkét lény csüggedését, de nem is törődve velük a csikajához hajolt, s így szólt.-Gyere, Rilya!Meglátogatunk egy leendő barátot!-s el is indult, Rilya persze rögtön követte.Szenvedély?Homály a főnök.....ahogy mindig!
Homokvihar is észre vette a három idegen lényt,de nem foglalkozott az idegenekel,hisz most együtt lehet a párával.-És hova megyünk?-