|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 21:36 - |
 *Nautilusz békésen lépkedett a ködös erdőben. Gondolataiban elméllyedve sétált. A külvilágot teljesen kizárta elméjéből. A füleit bezárta, egyáltalán nem figyelt a külső zajokra. Így elég védtelen volt. De itt kitől kellene félnie ? Erre még a madár sem jár. Ezért nyugodtan tovább lépkedett.*
|
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Morgana kezdetben nem is volt vele tisztában, hogy milyen lehetőség kerül a kezébe azzal, hogy a ködben szinte lehetetlen volt bármit is látni, vagy érzékelni.
Itt volt az ideje, hogy változtasson a felálláson...
Vágta közben mágiával szerzett magának több növényi indát, amik felhasználásával pillanatokon belül kötelet sodort magának. Gyorsan lekushadt és fülelt, hogy meghallja a másik lény közeledését.
Már épp kezdett aggódni, hogy a terve nem fog beválni, amikor dobogást hallott... Az utolsó utáni pillanatig kivárt és oldalról egyenesen nekiugrott az unikornisnak! A lendületnek köszönhetően mindketten elvágódtak... Egy jól irányzott fejmozdulattal a lény nyakára dobta a rögtönzött kötelet és mágiával annyira megszorította, hogy csak nehezen kapjon levegőt a másik.
- Válaszokat akarok! - sziszegte a másik fülébe, közvetlen közelről.
- Ki vagy Te valójában? Mi az igazi célod? Mit akarsz Tőlem? Mire készülsz? |
Villámfény borzalmasan dühös volt. A ködben az orráig sem látott, de már biztosan tudta, hogy valami vagy valamik a nyomába szegődtek. És ami ennél is sokkal bosszantóbb volt: az elfogott lény kereket oldott!
Nem kellett hozzá sok ész, hogy végiggondolja mik a lehetőségek innentől: a lényt azok a vadászok, amik itt éltek, már rég felzabálták...A lény szerencsés volt, és átrohant az erdő ezen részén, és már messze jár....A lény errefelé kóvályog valahol, de Villámfény biztosan nem fog elkezdeni óbégatni, hogy ráakadjon!
A gondjait csak tetézte a tudat, hogy volt pár birodalmi, sőt, eriszi lény, akik biztosan erre éltek...
És nagyon nem lett volna jó beléjük botlani... |
________________________________________________ |
 - A tölgyfás tisztás.... - mondta nuygodtan, ahogy kiléptek a fák közül.
- Ideértünk ki..... |
 Cyrtic lehangoltan nézte a fák tündéreit.
Már nagyon rég volt ennyire lehangolva.
Követte Kadmoszt.Érezte, lassan kiérnek a ködös erdőből.
|
Kadmosz némán sietett, kifelé a füstszagból.
Alig várta, hogy szabaduljon tőle!!! |
Megfordult és Kadmosz után indult.Jó darabig nem szólalt meg... |
- Ne érj hozzá! - reccsent a kancára, visszanézve rá.
- Gyere! Menjünk innen! Nem jó itt! Az a lény magának köszönhette a bajt! - nyihogta toporzékolva, keményen. |
-Te jó ég...!-állt meg Kadmosz mellett.
Egy jó darabig bámult maga elé.
-Ki..és hogyan...miért...-kérdezgette egyre hallkabban.Hangja néha megcsuklott, majd közelebb lépett az unikornishoz.Felnézett az égre, majd újra az unikornisra. |
Döbbenten fékezett, szinte leülve a vad akarattól, hogy közelebb ne kerüljön a szeme elé táruló látványhoz! Hátrakapta fejét is, nagyokat horkantott!
Minden ízében undorodott és megrendült a képtől: egy fa tövében egy halott unikornis feküdt. Nem messze tőle egy rózsa rohadt tócsává, és az unikornis is hasonló állapotban volt.......Belőle áradt a füstös szag............
- Micsoda borzalom - suttogta, és megfordulva gyorsan elindult arra, amerről jöttek. |
Cyrtic inkább csak Kadmoszt követte.Vagyis nem érezhette olyan erősen a szagot, mint Kadmosz!
Inkább hátulról biztosította, hogy tényleg jó irányba mennek-e.
Inkább szemével és persze érzékeivel pásztázta a terepet. |
Kadmosz gyorsan, komolyan bólintott.
- Egyetértek, gyerünk! Nem tudom mi lehet ez..... - mondta, és máris vágtázni kezdett a szag nyomán! A fák közt néha egészen kanyargósan vezetett a nyom, de Kadmosz elszántan követte! |
Fellélegzett, mikor a csődör azt mondta ez nem tűz.
De nem tudott megnyugodni, hisz biztos, hogy valami baj van valahol.
-Érezted már valahol ezt a szagot?Nem tudod mi ez?
Közben orrát felemelve próbálta kitalálni, mi is ez.
-Mi lenne, ha megkeresnénk a szag forrását! |
Kadmosz is megrázta hófehér sörényes fejét.
- Szerintem ez nem tűz......De...nem tudom megmondani mi! Érzem a szagot, és....olyan furcsa érzésem van..... - nézett ide-oda, toporogva. |
Megállt a mén mellett.
-Nem!Nem érzek....vagy várj csak!-orrát a levegőbe emelte és szaglászni kezdett-Tényleg!Mintha füst lenne!Ugye nem ég az erdő?-kérdezte aggodalmasan!
-Nem!Az nem lehet!Arról már tudnék! |
Hirtelen megtorpant.
- Cyrtic, érzed ezt a szagot? Vagy csak én képzelődöm? Mintha...füst lenne..... - szimatolt. |
Cyrtic még mindig nem szólt semmit.
Kínosan kezdte érezni magát, hogy semelyikük egy szót sem szól, de valahogy nem jutott eszébe semmi. |
Kadmosz azért figyelt csendben, mert feszülten figyelte a zajokat. De csend ölelte körbe őket. Nem tudta mi lehet a gond, ami zavarja... |
Minden szó nélkül, elgondolkodva Kadmosz szavain lépkedett előre.
A síri csöndet talán csak az egyre növekvő hó ropogása törte meg.Cyrtic nem tudott most megszólalni.... |
Kadmosz néha fel-felkapta a fejét, azután csak ment tovább. Furcsán érezte magát....De nem tudta volna megmondani miért. |
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nautilusz békésen lépkedett a ködös erdőben. Gondolataiban elméllyedve sétált. A külvilágot teljesen kizárta elméjéből. A füleit bezárta, egyáltalán nem figyelt a külső zajokra. Így elég védtelen volt. De itt kitől kellene félnie ? Erre még a madár sem jár. Ezért nyugodtan tovább lépkedett.*
- A tölgyfás tisztás.... - mondta nuygodtan, ahogy kiléptek a fák közül.
Cyrtic lehangoltan nézte a fák tündéreit.