|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.06. 13:57 - |
 Belépdelt oldalán Pallasszal.
- Nos, kitalálod-e mire való az a hely? - kérdezte incselkedően. |
[143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 Swallow vagányan így szólt, megnyerő mosollyal arcán:
- Erre tekintettel leszek, és ígérem mindig fedezlek! |
Azt nem egészen értette, miket láthatnak Swallow szerint, de a szikrák említésére bólintott.
-Én is találkoztam mág efféle mágikus szikrákkal...a szülővárosomban. Kis híján az életembe került...-mondta elkomolyodva egy pillanatra.
-Úgyhogy vigyázni fogok.-mosolygott. |
Swallow szikrázó szemekkel elvigyorodott.
- Nagyszerű! - nyerítette csengőn és előre indult, maga után intve Chay-t és Thine-t.
- Az biztos, hogy gyönyörű lesz. A legnagyobb kohóhoz nem szeretnék elmenni, de vannak itt más nyitott kemencék is! Láthatunk Inferiket vagy Héliopátokat! - kacsintott Chay-re.
- Viszont a szikrákkal vigyázzunk....Sok pattan ki és sok közülük mágikus.....Az Irdatlan Csarnokban nagyon ügyelnek erre a veszélyre. Volt pár szörnyű eset..... - tette hozzá komoran. |
Mosolyogva, fejét csóválva legyintette meg sörényével Swallow nyakát.
A kérdés hallatán követte a mén pillantását.
-Hát persze!-felelte. |
Swallow egy pillanatra abahagyta az eszelős kuncogást és nagyon komoly arccal hallgatott pár pillanatig. Aztán Chay-re nézett, láthatóan tépelődve, majd így szólt, gondterhelt hangon
- Várj csak.....Hm....Nos....Alighanem nekem is! - derült fel bárgyún a képe, majd újra kirobbant belőle a nevetés.
Aztán a kovácsműhely felé pillantott.
- Akarunk még odamenni? |
Széles mosoly jelent meg arcán, és együtt nevetett szerelmével: nem is tudták, min, hiszen nem az volt a lényeg...nevettek, kinevették megukból minden aggodalmukat, félénkségüket, bánatukat...
Chay boldogan sóhajtott.
-Azt hiszem, merem állítani, hogy ez életem legszebb pillanata. |
Swallow patái alatt meg-megrezzent a kő, de nem engedte erejét a felszínre robbanni. Csak csókolt és mosolygott és élvezte, ahogy egyszerre dobban, egyszerre lobog a szívük.
- Én is - mondta Chaynek elfúló hangon, aztán zengőn felkacagott! |
Sörénye lángra kapott, mintegy tükrözve a szívében dúló tüzet.
Nem törődött vele, ki nézi őket - pedig páran ugyancsak megálltak a furcsa jelenségre, amit még tetézett, hogy Chay lába alatt a talaj lassan, halkan füstölögni kezdett, és a füst egy halvány kört írt köréjük.
Lehunyta szemét, és szenvedélyesen újra összeforrtak, Ő és Swallow...bár egy örökkévalóságig tartott volna a gyönyörű pillanat...
-Szeretlek.-lehellte halkan Chay a mén fülébe.
|
Swallow szemei elkerekedtek, és fülei az égnek meredtek! Olyan.....csodás volt a csók!
Aztán fonott szarva felizzott, és szemei lassan lecsukódtak. És viszonozta a csókot, minden szenvedéllyel ami szívében lobogott.
Vajon mióta? Mióta is tarthatott ez? Ki tudja! Talán csak egy pillanat óta, talán egy örökkévalóság óta........De szerelemnek forró volt, vad, hatalmas és tiszta - épp mint a születő gyémántok!! |
Már csak pár centiméter választotta el ket egymástól. Ahogy Chay és Swallow tekintete összefonódott, a külvilág hangos zajai zsivajjá tompultak...
Chay látni vélte a mén gyönyörű zöld szemeiben a csillogást...amely szinte homlokegyenes másolata lehetett az övének.
Végül Chay megtette azt, ami már olyan sokszor felvillant gondolataiban - megcsókolta Swallowt. Bizonytalanul, édesen, gyengéden... |
Felkapta a fejét, és kissé érdeklődőn felcsillanó szemekkel kihúzta magát.
Várt, nem mozdult.....Csak nézte Chay-t, egyre nézte a szemeit, és várt...... |
Erre nem tudott mit szólni, de a hallgatása többet mondott...
Lassan közelebb lépett Swallowhoz. |
Swallow lenyűgözve hallgatta a történetet, aztán csendesen bólintott, de lángoló szemekkel nézte Chay arcát.
- Értem.... - mondta halkan.
- És csodállak - tette hozzá. |
Szégyenlős mosoly jelent meg arcán, ami igazán nem volt jellemző rá...
-Én a Tűzből jöttem ide.-felelte egyszerűen.
-Egy olyan világból, amely örökké fényes, és bár igazi tűz nincs, örökké lángol...
-Hozzám hasonlók? Nem tudom...bizonyára voltak. Nem maradtam ott sokáig, mert a szüleim továbbálltak...másra nemigen számíthattam ott. Egy kaput találtam, de nem mertem átjönni rajta...ekkor jött a mostani gazdám, aki felbátorított, és segített.
-Most pedig itt vagyok. |
Örült, hogy Chay nem haragudott rá.
- Mondd, hát honnét jöttél?Ott nem voltak Hozzád hasonlók? Habár Hozzád hasonló bizonyára nincs kerek e világon! - tett kérdéséhez egy gyors bókot, lehengerlő mosollyal. |
Felnevetett Swallow pillanatnyi zavarán.
-Miért lenne ez toldakodás?-mondta még mindig mosolyogva.
-Nos, arról van szó, hogy...ha varázsolok, az vagy véletlenül történik, vagy rosszul sül el.-mondta kicsit elpirulva.-Még sokat kell gyakorolnom, ezért is csodálkoztam azon, hogy 'mágusnak' hívtál.
Most viszont ő jött zavarba, hogy mindezt elmondta a ménnek...hiszen egész idáig titkolta, hogy varázslatainak csak töredéke sikerül úgy, ahogy ő akarja... |
Nagyon zavarba jött!
- Én csak.....én csak.....Bocsáss meg, nem akartam tolakodni! Csak arra gondoltam, hogy nem.....hogy.....csodálkozom azon, hogy egy olyan tehetség, mint Te, nem tudja mire is képes......... - bökte ki. |
Meglepetten nézett a ménre.
-Még sosem.-rázta meg kecsesen fejét.
-Miért kérded?-kérdezte kíváncsian. |
Swallow biccentett a távozónak, aztán továbbindult.
- Chay, sosem jártál még olyan helyen, ahol olyan mágusok élnek, mint Te? - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve. |
Chay már indult is volna rögtön, de hátranézve Eszmeralda arcán mosolyt látott.
 -Ha nem haragszotok, nekem most mennem kell.-mondta.
-Remélem, még találkozunk. Ég veletek.-azzal beleveszett a tömegbe. |
[143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Belépdelt oldalán Pallasszal.
Swallow vagányan így szólt, megnyerő mosollyal arcán:
-Ha nem haragszotok, nekem most mennem kell.-mondta.