|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 18:17 - |
 Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
Ez ugyan nem az ő távoli otthona volt, de nem is volt rossz.
Az utóbbi idők történései felbolygatták a lelkét és most a fellegvár csendje nem felelt meg neki.
De itt egyelőre tökéletesen érezte magát.
|
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 A közelben egy megnyugtatóan széles lépcsősor vezetett a falon belül lefelé. Arra intett fejével.
- Menjünk le! Akkor megnyugszom. Az alacsonyabb házak felett repülni is lehet már, de itt most nem sok kedvem van próbálkozni.....
'Főleg, hogy állandóan sajog a szárnyam töve' tette hozzá gondolatban.
El is indult, de Lilinát gondosan maga elé engedte.
- Odalenn mindenképp elviszlek egy teaházba! Rég vágytam már látni egyet belülről magam is! - kezdett lelkesedni. |
 *Jól ismerte Michaelangelo mindegy egyes arckifejezését, és most sem kerülte el figyelmét a változás. Szinte azonnal észrevette, mennyire viszolyog párja a végtelen űrtől.*
-Nyugalom. -*bökte oldalba finoman a mént és bíztatóan rámosolygott.* -Ne izgulj, csak próbálj lazítani. Ki hallott még tériszonyos pegazusról?
*Ő maga nem érezte rosszul magát - Corinela jóvoltából a Levegő erejét is birtokolta kissé, így számára a magasság egyáltalán nem volt borzongató. Bár igaz, nem volt olyan kellemes sem, mintha egy békés, hatalmas tó mellett, vagy bármilyen más víz partján állt volna.*
-Nincs ellene kifogásom. -*felelte.* -Indulhatunk. |
Kilépett a hatalmas szobor védőpajzsa alól, csatlakozva Lilinához. A szobor felemelkedett, és visszaindult mögöttük a bolygóra, de Michaelangelót ez nem nagyon érdekelte. Örült, hogy felértek, örült, hogy épségben, együtt itt lehetnek.
- Szerintem nézzünk el az Irdatlan Csarnokba - javasolta, válaszolva a kérdésre, miközben körülnézett a szédítő magas fal széles tetejéről. Előttük terült a város, mögöttük az űr.......
Földelemű lényként, bármennyire is volt pegazus, borzongatta ez a hely..... |
 - És még nincs is vége! - jegyezte meg, ahogy lassan közeledtek a talaj felé.
- Ez a Nagydomb..... |
*Sokkal jobban biztonságban érezte magát, így fellélegzett.*
- Hát... ez... - *kezdte.* - nem volt mindennapi. |
Fürgén a kapuőr elé álltak, és jópár goblinnal valamint egy gyíkemberrel együtt rájuk borult az energiamező, és elindultak lefelé. |
*Egyetértően bólintott és követte párját a levegőben.* |
Látta, hogy egy kapuőr lassan ébredezik nem messze.
- Menjünk a városból! - morogta, azzal a kapuőr felé lendült, átrepülve arra a falrészre. |
*Elborzadva fintorgott.* |
- Megoldjuk. Az esőerdőben sok növény nő, amiből a teák előállíthatóak, csak Esőnek oda nem tanácsos egyedül menni. De majd küldünk vele valakit....Nem akkora baj, hogy nem sikerült...Igazából csak egy kérés volt, ha valaki erre járna....Megaztán...a levegő a boltban...Büszkeüstök, valaki megmérgezte azt a lényt! Lehet, hogy a saját füveivel!!!! |
*Jó ideig hallgatott.*
- Mi lesz most a teával, amit Eső kért Tőled? - *kérdezte halkan.* |
Megrázta a fejét, és arca szinte megnyúlt, ahogy halkan válaszolt:
- Nem tudom...Ahogy a többiek sem... |
*Büszkeüstök cseppet sem volt boldog a hallottaktól.*
- A Sötétség változása is emiatt lehet? - *kérdezett rá konkrétan. Ez már jó ideje bökte a csőrét.* |
- Valami furcsa kezdődött a dimenziókban nemrég....Nem tudjuk ki és miért, de gonosz dolgokat művel. Mivel a dimenziók nagyon furcsa hely, bizonyára Te is hallottál már róluk, nem tudhatunk semmi pontosat.....Ez köti le most sokunk figyelmét....De van jópár gondunk emellett is....Ha a Sötét Nagyúr még nem épp elhalványult emlékére gondolunk...akkor bizony sokunk fél! Ha van összefüggés....ki tudhatja mit is jelent mindez? - mondta a pegazus, és most nagyon öregnek tűnt. |
 Ashaz furán nézte, ahogy Shy elindul felfelé.De volt egy gyorsabb és jobb ötlete.Kitártotta szárnyait, felemelkedett, majd Shy alá repült, a hátára dobta, és egy hirtelen kanyarral elindult felfelé.Már majdnem függőlegesen állt Ashaz teste mikor felértek.....
(a tornyokhoz reag) |
 Mosolygott.
-Majd csak kitalálom...-mondta, majd hirtelen áttetsző kis csillagösvényt kanyarított a lába elé. Igaz, csak ő volt képes járni rajta, de Shy nem zavartatta magát, és peckesen lépkedni kezdett a 'láthatatlan szőnyegen'. |
| -Hát....-mosolygott-Én repülök!Azt nem tudom, hogy Te hogyan!-viccelődött. |
A tornyok sziluettje egyre csak nőtt, végül Shy-nak magasra kellett nyújtania a nyakát, hogy látta a legmagasabb torony tetejét.
-Hogy jutunk fel oda?-kérdezte, de már rögtön a kérdés elhangzása után rájött, hogy butaság volt megkérdeznie. |
| Ashaz követte és nemsokára meglátták a 9 tornyot.... |
Elmosolyodott.
-Hát persze!-mondta, és továbbindult a másik irányba, a városfalon. |
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
A közelben egy megnyugtatóan széles lépcsősor vezetett a falon belül lefelé. Arra intett fejével.
*Jól ismerte Michaelangelo mindegy egyes arckifejezését, és most sem kerülte el figyelmét a változás. Szinte azonnal észrevette, mennyire viszolyog párja a végtelen űrtől.*
- És még nincs is vége! - jegyezte meg, ahogy lassan közeledtek a talaj felé.
Ashaz furán nézte, ahogy Shy elindul felfelé.De volt egy gyorsabb és jobb ötlete.Kitártotta szárnyait, felemelkedett, majd Shy alá repült, a hátára dobta, és egy hirtelen kanyarral elindult felfelé.Már majdnem függőlegesen állt Ashaz teste mikor felértek.....
Mosolygott.