Témaindító hozzászólás
|
2006.05.29. 15:27 - |
Michaelangelo besétált a növények, pálmák közé, megkereste a vizet és mohón inni kezdett. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
-Én is.-eresztett meg egy igazi "kancás" mosolyt.
-Nos és Te mi járatban vagy erre, ahol, hogy is mondják? A madár sem jár.-kérdezte felszabadultan. |
- Ó, értem! - bólogatott elmosolyodva.
- Én Swallow vagyok! Örvendek! |
-Nem, csupán...jó kedvem van.-mosolyodott el kissé zavartan.
-Amúgy Chay a nevem.-mutatkozott be. |
Nagyot ugrott hátra, de így is majdnem nekiütközött a semmiből feltűnt lény. Végül csak legyőzte mérgét és meglepetését, és biccentett.
- Semmi gond. Talán baj van? Üldöznek? - pillantott a hirtelen megjelent kanca mögé. |
Mikor már megtelt, elégedettsége jeléül nagyot nyerített, szinte visszhangzott.
Kirúgott, és újult energiával vágtatni kezdett szélsebesen...majdnem neki egy unikornisnak!
Prüszkölve rázta fejét, mert a hirtelen fékezés miatt nagy adag homok került az orrába.
'Hé, nem tudsz vigyázni?' legszívesebben ezt nyerítette volna, de aztán belátta, hogy ő volt a hibás.
-Oh! Elnézést!-prüszkölt még mindig. |
Nyugodtan lépdelt befelé az oázisba, hosszú-hosszú vágtája után. Meglehetősen különös utasítást kapott, ami hirtelen eltűnt a fejéből, így most végül az oázisban végezhető pihenés mellett döntött.
Szeretett itt. |
Rendületlenül vágtatott az oázis felé, már órák óta. Mikor a távolban megpillantotta a pálmafákat, először azt hitte, délibábok csupán.
Ám mikor a fák közvetlen közelébe ért, és meg is érintette az egyiket, meggyőződött róla, hogy itt minden valódi.
Odaügetett a nagy tóhoz, és mohón inni kezdett. |
-Én Drapy vagyok!...Hogy kerülsz ide?-kérdezte |
-Üdv neked is! Én Annantsio vagyok. Benned kit tisztelhetek? |
Drapy lassú vágtában haladt az oázis felé.Szomjas volt.Úgy emlékezett van itt valahol egy oázis.Szerencséjére jól emlékezett, leügetett a vízhez.Ivott pár kortyot csak azután vette észre, hogy nem egyedül van.Kihúzta magát és így szólt.
-Üdv! |
Anantsio légyan ügetett az oázis felé. Már rég nem ivott. De mivel vándorló volt, már megszokta, hogy van, amikor nem áraszt el mindent a bőség és a víz, így minden lehetőséget ki kell használni. Így hát amikor meglátta ezt a gyönyörű oázist, egyenesen ideügetett. Belekortyolt az itteni kis tószerű képződménybe.
-Hmm. Finom. Nem túl tiszta, de finom.-mondta magában, majd ezután egy pálma alá ment, ahonnan szarvával leszedett egy kókuszdiót, és hozzálátott. |
- Akkor menjünk! - vágott be a fák közé. |
Mia mosolyogva kihúzta magát, de nem szólalt meg. |
- Te! Egy orrhosszal! - mondta mosolyogva. |
-Hát most akkor ki nyert?
Kérdezte mosolyogva. |
Három hosszú lépéssel beérte a kancát.
- Szép volt! - lihegte. |
Egyre jobban belehúzott, és már nem látta Tóruszt.Cak azt kátta, hogy közeledik az öreg tölgy, de nem tudta vajon lemaradt, vagy előretört.És odaért..... |
Ő is kilőtt, mint a szél, és el-elvigyorodva, Miasrohra pillantva, vágtázott, ahogy a lába bírta! |
-Hát akkor Egy..két...há'...rajt!
Az utolsó szóra meglökte a lendület és villámgyorsan vágátba ugrott.Amikor Tórusz mellé ért, rámosolygott, lelapult egy kicsit és begyorsult. |
Válaszul Miasroh mellé állt. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|