FrissítésSúgó

Lilina

2006.05.28. 17:26 -

*Lilina csöndesen baktatott vissza, a zsúfolt barlangrendszer felé. Valószínűleg más irányba is odajuthatott volna, de ő direkt választotta ezt az utat: errefelé találkozott először Michával, és a sivatagon keresztül jutottak el együtt a barlanghoz. Lilina most is ezt az utat követte. Kissé el volt szontyolodva, amiért Razor és Maud helyretették, és kijelentették, hogy nem vehetik hasznát a csatatéren - legalábbis egyenlőre. De valahol hálás volt nekik, hogy ily módon megmentették őt a Sötéttől, ahová egyetlen porcikája sem kívánkozott. Valamiért elszégyellte magát. Tudta, hogy valójában egyáltalán nem jó harcos, valószínűleg még saját magára sem lenne képes vigyázni, nemhogy másokat megmenteni. Szégyellte magát, amiért dacból és büszkeségből ilyen mértékű butaságot csinált. És ahogy mindezt végig gondolta, egyre hálásabb és hálásabb lett a két egyszarvúnak, amiért biztonságba küldték őt. ~Ha épségben megjönnek, majd megköszönöm nekik! Mindkettejüknek! ~*gondolta magában. Némán lépkedett, igazából fel sem fogta, merre megy, egyáltalán nem figyelt a tájra. Gondolataiba méllyedt, és csak hagyta, hogy vigye őt a lába, amerre akarja. Így tette meg idáig is az utat... most azonban kénytelen volt felkapni a fejét, és körülnézni, ugyanis egy ismeretlen hang félbeszakította gondolatait. Mély, könyörtelen, perzselő morgást hallott a háta mögött. Lilina riadtan fordult meg, s amit látott, nem volt épp szívderítő: Egy hatalmas, éjfekete sárkány épp ebben a pillanatban szállt le mögötte, borzalmas döbbanással érve földet, s Lilina kis híján hanyatt esett a talaj rengésétől, de Lilina így is tisztán érezte rajta, hogy a sárkány a Sötétség szolgája. -Ha nem tévedek, ez az egyik "külső világba kiontott gonosz", amiről Maud beszélt. -*motyogta magában Lilina. Fogalma sem volt róla, mit tegyen. Az első gondolata, hogy elrohan két okból is halálra volt ítélve: először is olyan hevesen remegtek a lábai, hogy már annak is örülhetett, hogy még mindig állni tud, menekülésről nem is álmodhatott. Másodszor pedig nincs is hová mennie: a sivatag legsíkabb területén van, búvóhely sehol nincs. Hogyha valahogy szólhatna a többieknek... Hiába! Egy ekkora sárkánnyal talán az összes eriszi együttvéve sem bírna el... de talán igen. Meg kellett próbálnia tenni valamit. Ám mielőtt bármi is az eszébe juthatott volna, a sárkány velőtrázó hangon felüvöltött és egy hatalmas tűzlabdát lehelt felé. Lilina felsikoltott, és a földre vetette magát. Még épp időben ugrott félre a tűzcsóva elől, de az esés erejétől egy pillanatra elakadt a lélegzete. Sietve összeszedte magát, felállt és kétségbeesetten nézett körül. Nem tehet mást, szólnia kell valakinek! Lilina rendelkezett egy különleges, telepatikus képességgel. Ám sajnos még nem tudta olyan szinten használni, ahogy lehetősége lett volna rá: ha tökéletesen tudta volna kezelni ezt az adottságot, akkor elvileg bárkivel képes lett volna kapcsolatot teremteni. Akárkivel, akárhol legyen is az illető. De most még csak annyira volt képes, hogy azokkal a személlyekkel, akikkel már elég jó kapcsolata van ahhoz, hogy meghallhassák őt, azokkal tudott ily módon kommunikálni. De kit ismer ehhez ennyire? Agya lázasan járt, amikor hirtelen beugrott neki. Csak egyetlen személlyel próbálkozhat meg. Talán sikerül... Csak egyetlen lénnyel lehet már meg ez a bensőséges kapcsolat: -Micha! -*suttogta kétségbeesetten, és kapkodva öszeszedte erejét. Homlokköve felragyogott, szemét szorosan behunyta, s minden erejével a pegazusra koncentrált. ~Micha! Micha, szükségem van rád! A csődör ezeket a szavakat kellett, hogy hallja, és egy látomásszerű képnek kellett bevilannia elméjébe, ahogy a sivatag perzselő homokján egy fekete sárkány fújtat, farkával szüntelenül csapkod, s vele szemben egy hófehér kanca, türkizkék ragyogással a homlokán elkeseredetten hátrál a bestia elől. ~Micha, egyedül nem bírok el vele... Segítened kell! Kérlek! Szükségem van rád!!

[24-5] [4-1]

Michaelangelo

Előzmény | 2006.05.29. 15:06 - #4

- Igen. Huhhh. Rendben vagyok. Hát Te? Ez a védőpajzs nem volt semmi! - mondta kicsit összeszedve magát. - Hogy kerültél ide? - kérdezte.

Lilina

Előzmény | 2006.05.29. 14:59 - #3

*Mikor Micha megjelent, Lilina először mérhetetlen megkönnyebbülést érzett, majd az érzés átadta helyét a nyugalomnak és a "most már nem lesz semi baj" kezdetű békés érzetnek, ami végül egyre inkább fokozódó és kínosan folytogató aggodalomba csapott át. Fellélegzett, hogy sikerült annyi mágiát használnia, amivel értesíthette a csődört, és hogy Micha még időben ideért, mielőtt még komolyabb baja esett volna. Lecsillapította az a tudat, hogy most már megvédik, és vigyáznak rá. De ezzel a gondolattal együtt a a tudat is befészkelte magát a gondolataiba, hogy így viszont Micha kerül veszélybe miatta. Őrá ki fog vigyázni? Az addig teljesen rendben van, hogy Micha megvédi őt, de ki védi meg Michát? Mire azonban idáig jutott, a sárkányt már javában eltemette a homok, és épp a föld mélye felé süllyedt. Már csak a feje látszódott... A föld iszonytatóan hullámzott Lilina patái alatt, s kis híján el is esett. A sárkány pedig utolsó erejével igyekezett kihasználni a helyzetet, és mikor megérezte, hogy Lilina meginog, hatalmas tűzörvényt lehelt felé. Ez volt a végső bosszúja. Mire a kanca észbe kapott, már túl késő volt... lett volna, ha nincs az az oly sokszor elátkozott égkék kő a homlokán. Lilina homlokköve most minden eddiginél vakítóbban ragyogott fel, s erősebben szikrázott, mint vala. A kanca körül az utolsó előtti pillanatban egy haloványkék színű energiapajzs képződött, ami szép lassan gömb alakú burokká vált, s elszigetelte őt a pusztító erejű tűztől. Lilina maga is meglepődött ezen, hiszen ilyet még sosem csinált, és ez sem volt szándékos. Mire felfogta, mi történt, a sárkányt addigra elnyelte a homok, és a pajzs is köddé vált körülötte. Halványkék füst képében gomolygott körülötte, majd végleg feloszlott... Egy pár pillanatig még döbbenten állt, majd... -Micha!! -*a csődörhöz futott és aggodalmas tekintettel fürkészte a pegazus arcát. Aggódott, mert Micha nagyon kimerültnek látszott.* -Jól vagy? Nem sebesültél meg? ~Biztos, hogy túlerőltette magát. ~*gondolta magában, s közben aggodalmas grimasz ült ki az arcára.*~Ez a földvarázslat nem tartozik épp a gyerekjáték kategóriába.

Michaelangelo

Előzmény | 2006.05.28. 20:49 - #2

Michaelangelo tökéletesen fogta az üzenetet és az aggodalom, valamint a düh féktelen erőt adott neki. A föld engedett neki és segítette is útközben: a dombok, buckák szétnyíltak előtte és a föld hullámokba gyűrődött, mint a szélre a víz, olyan erővel repült Lilina felé. Végül, nem is tudta mennyi idő múlva, meglátta a kettőst: Lilina még nem égett meg komolyabban, a sárkány pedig hiába kapkodott felé, hol a kék kő fel-felragyogása, hol a kanca ügyes elugrása miatt, csak dühös volt, nem sikeres. Hátborzongató hangot hallatott: egy mélyről jövő bömbölést, ami megrázta a földet. A sárkány rögtön rákapta a tekintetét, ő pedig egyenesen berepült az arca elé. - Takarodj! - ordította újra azon a félelmetes, hatalmas hangon. - Takarodj, vagy megdöglesz!!! A sárkány értette. Látszott rajta, hogy értelmes, önálló akaratú lény, de a Sötétség mérge is dőlt belőle. És nem hátrált meg. Gonoszul, gúnyosan villant a szeme és Michaelangelo felé kapott. Ő elrepült előle, de látta, hogy Lilina még mindig közel van, így egy veszélyes játékba kezdett: nekirepült a sárkány fejének, négy patájával végigrugdosta, majd átrepült a feje felett. A számítása bevált: a  sárkány dühösen bömbölt és utána fordult. - Gyere! Gyere, Te sötétség mocska! A sárkány pedig jött utána.... Aztán hirtelen lángot fújt rá! De Michaelangelo az indulás óta egy volt a mágiával, a földdel magával és ez több volt, mint amit egy lángcsóva elpusztíthatott volna. A homok, mint egy óriási vízhullám, elé emelkedett és megvédte. És ekkor Michaelangelo megértette, hogy kegyelmesnek lenni nincs értelme, és felszabadította az erejét.... A sárkányt fojtogatón körbeölelte a homok, egyre feljebb kúszott a testén, már hiába köpött tüzet és próbált felszállni... Aztán a homok elnyelte a fejét is, és a teremtmény tovatűnt. A homok meg-megmozdult, majd elsimult. És egy pillanattal később hosszú, rettentő erejű rengés rázta meg a sivatagot. Michaelangelo ekkor hagyta abba a koncentrálást, ami miatt alatta a homok folyamatosan hullámzott eddig, koncentrikus körökben. Felsóhajtott, kicsit behunyta a szemeit, majd puhán leereszkedett a homokra. A szárnyai a földre ereszkedtek, ő pedig mélyeket lélegzett. Bizony, nagy erőbefektetést igényelt mindez.

Lilina

Előzmény | 2006.05.28. 17:26 - #1

*Lilina csöndesen baktatott vissza, a zsúfolt barlangrendszer felé. Valószínűleg más irányba is odajuthatott volna, de ő direkt választotta ezt az utat: errefelé találkozott először Michával, és a sivatagon keresztül jutottak el együtt a barlanghoz. Lilina most is ezt az utat követte. Kissé el volt szontyolodva, amiért Razor és Maud helyretették, és kijelentették, hogy nem vehetik hasznát a csatatéren - legalábbis egyenlőre. De valahol hálás volt nekik, hogy ily módon megmentették őt a Sötéttől, ahová egyetlen porcikája sem kívánkozott. Valamiért elszégyellte magát. Tudta, hogy valójában egyáltalán nem jó harcos, valószínűleg még saját magára sem lenne képes vigyázni, nemhogy másokat megmenteni. Szégyellte magát, amiért dacból és büszkeségből ilyen mértékű butaságot csinált. És ahogy mindezt végig gondolta, egyre hálásabb és hálásabb lett a két egyszarvúnak, amiért biztonságba küldték őt. ~Ha épségben megjönnek, majd megköszönöm nekik! Mindkettejüknek! ~*gondolta magában. Némán lépkedett, igazából fel sem fogta, merre megy, egyáltalán nem figyelt a tájra. Gondolataiba méllyedt, és csak hagyta, hogy vigye őt a lába, amerre akarja. Így tette meg idáig is az utat... most azonban kénytelen volt felkapni a fejét, és körülnézni, ugyanis egy ismeretlen hang félbeszakította gondolatait. Mély, könyörtelen, perzselő morgást hallott a háta mögött. Lilina riadtan fordult meg, s amit látott, nem volt épp szívderítő: Egy hatalmas, éjfekete sárkány épp ebben a pillanatban szállt le mögötte, borzalmas döbbanással érve földet, s Lilina kis híján hanyatt esett a talaj rengésétől, de Lilina így is tisztán érezte rajta, hogy a sárkány a Sötétség szolgája. -Ha nem tévedek, ez az egyik "külső világba kiontott gonosz", amiről Maud beszélt. -*motyogta magában Lilina. Fogalma sem volt róla, mit tegyen. Az első gondolata, hogy elrohan két okból is halálra volt ítélve: először is olyan hevesen remegtek a lábai, hogy már annak is örülhetett, hogy még mindig állni tud, menekülésről nem is álmodhatott. Másodszor pedig nincs is hová mennie: a sivatag legsíkabb területén van, búvóhely sehol nincs. Hogyha valahogy szólhatna a többieknek... Hiába! Egy ekkora sárkánnyal talán az összes eriszi együttvéve sem bírna el... de talán igen. Meg kellett próbálnia tenni valamit. Ám mielőtt bármi is az eszébe juthatott volna, a sárkány velőtrázó hangon felüvöltött és egy hatalmas tűzlabdát lehelt felé. Lilina felsikoltott, és a földre vetette magát. Még épp időben ugrott félre a tűzcsóva elől, de az esés erejétől egy pillanatra elakadt a lélegzete. Sietve összeszedte magát, felállt és kétségbeesetten nézett körül. Nem tehet mást, szólnia kell valakinek! Lilina rendelkezett egy különleges, telepatikus képességgel. Ám sajnos még nem tudta olyan szinten használni, ahogy lehetősége lett volna rá: ha tökéletesen tudta volna kezelni ezt az adottságot, akkor elvileg bárkivel képes lett volna kapcsolatot teremteni. Akárkivel, akárhol legyen is az illető. De most még csak annyira volt képes, hogy azokkal a személlyekkel, akikkel már elég jó kapcsolata van ahhoz, hogy meghallhassák őt, azokkal tudott ily módon kommunikálni. De kit ismer ehhez ennyire? Agya lázasan járt, amikor hirtelen beugrott neki. Csak egyetlen személlyel próbálkozhat meg. Talán sikerül... Csak egyetlen lénnyel lehet már meg ez a bensőséges kapcsolat: -Micha! -*suttogta kétségbeesetten, és kapkodva öszeszedte erejét. Homlokköve felragyogott, szemét szorosan behunyta, s minden erejével a pegazusra koncentrált. ~Micha! Micha, szükségem van rád! A csődör ezeket a szavakat kellett, hogy hallja, és egy látomásszerű képnek kellett bevilannia elméjébe, ahogy a sivatag perzselő homokján egy fekete sárkány fújtat, farkával szüntelenül csapkod, s vele szemben egy hófehér kanca, türkizkék ragyogással a homlokán elkeseredetten hátrál a bestia elől. ~Micha, egyedül nem bírok el vele... Segítened kell! Kérlek! Szükségem van rád!!

[24-5] [4-1]