Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:50 - |
Indrassan kijött a barlangjából, és nagyot nyújtózott. És ekkor észrevette, hogy a tábla, amin úszik a barlangja, letört és elúszott az eredeti nagy táblától. Kicsit megrettent, de nem tudod mit tenni. Inkább ismerős lényeket indult keresni. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Megértve a félbehagyott mondatot bólintott, majd pár percig mér arra a pontra meredt, ahol a három lny eltúnt a semmiben. |
Ilaenia és Maroon a semmiből termettek a kirin két oldalán.
- Menni kell Josephine! A húgod sincs már a szakadékban! - mondta a mén könyörtelenül.
Riadtan kapkodta ide-oda a fejét, ahogy az események így felgyorsultak körülötte!
Aztán látta a kanca arcán, hogy valóban nincs választása, így gyorsan Agrenosthoz fordult, kapkodón hadarva:
- Köszönöm! Nagyon köszönöm! És vigyázz ma..
Idáig jutott, amikor a két furcsa idegen hozzáért, és mindhárman eltűntek a semmiben! |
Ahogy egyre tisztábban, kivehetőbben érezte a patadobogást, úgy lépkedett egyre magabiztosabban, és a remény is feltámadt benne.
Nem szerette volna, ha kudarcot vall, éppen most.
Egy nem túl mély szakadék széléhez értek.
Agrenost nem kis riadtságára halk nyihogást hallott odalentről, de a sötétben nem tudta kivenni a hang forrását.
Kérdően nézett Josephine-re, hátha felismeri-e a hangot. |
Reménykedve, de félve is a reménytől, a mén után indult némán. |
Szemöldökráncolva lépegetett ide-oda.
-Érzek valamit. Patadobogásokat, a miénken kívül.-bíztatóan nézett a kancára.
-Nem vagyunk egyedül...-mondta, és végre megállt. Nagyjából megérezte, merről jön a dobogás, és lassan, lépésben elindult a vélt irányba, nehogy közben elveszítse a remegő érzést.
-Gyere!-mondta halkan hátra Josephine-nek. |
- Mi az? - kérdezte halkan, furcsállva nézve a táncikáló mént. |
-Ne, várj!-intette csendre Josephine-t. Éles fülét ide-oda mozgatva, szemöldökráncolva hallgatózott. A tűz és a parázs ropogásán kívül mintha tétova paták dobogását érezte volna.
Megint! Elég messziről jött a remegés, de Agrenost patái elég érzékenyek voltak, hogy megérezzék az apró dobbanásokat.
Bizonytalan lépést tett visszafelé, majd jobbra, és megint vissza...azt próbálta, merrefelé erősödik az apró dobogás. |
Josephine több fullasztó órán át tett kutatás után hirtelen megállt, és reményvesztetten lehorgasztotta a fejét.
Előttük véget értek a táblák, a folyékony lángtengerbe pedig Cena biztosan nem mehetett...Rossz nyomon jártak!
- Köszönöm, hogy eljöttél velem idáig....Azt hiszem....ennyi volt - préselte ki magából a szavakat érzelemmentes, sima hangon. Nagyon közel állt a zokogáshoz, de egy idegen előtt nem akarta elhagyni magát! |
Először nem értette, mit jelent ez a szó, de aztán rájött, hogy minden bizonnyal Josephine húgát hívják így.
Követte a kancát, éberen nézelődve minden irányba. Minden apró nyom, vagy jel számíthatott. |
Szórakozottan elmosolyodott a mén pozitív szemléletén, és bólintott.
- Cena! - kiáltotta, és lassan elindult előre. |
-Úgy lesz.-bólintott.
-De legalább így találkozhattunk, és segíthetek keresni a húgodat.-nézte a jó oldalát. |
Meghökkent a mén szavain.
- Legközelebb vigyázz - jegyezte meg, majd körülnézett a táblákon. A hőtől remegett a levegő, így semmiképp sem láthatott messze... |
Bizonytalanul vonta meg vállát, és kissé elkomolyodva is.
-Magam sem tudom. Csak vágtattam, és...a következő pillanatban itt találtam magam.-mondta őszintén. |
- Örülnék! Olyan hálás lennék! - mondta kedvesen nézve a mén szemeibe.
- De valóban nem tudom merre lehet....Lehet, hogy már nincs is itt! - nézett körül elkomolyodva.
Aztán élesen a lényre pillantott.
- Te mit keresel itt? |
Bíztatón nézett Josephine-re.
-Biztosan megkerül.-mondta mély hangján.-Esetleg én is segíthetek...-ajánlotta fel. Bármit szívesebben csinált volna mint egymagában itt ücsörögni. |
- Két húgom van, az egyikük velem él....Eltűnt az élőhelyünkről, idáig tudtam követni a nyomát.... - vallotta be aggódón.
- Ügyes, de féltem....Ez veszélyes hely, és mágia ide vagy oda....Nos, valójában ő még a mágiával sem tud még túl jól bánni.....Biztosan boldogul....de miért vesztettem nyomát?! - fakadt ki. |
-Ezt én is mondhatnám.-bólintott.
-A húgodat? Itt, a Tűz Birodalmában?-lepődött meg Agrenost.
-Valami történt vele?-kérdezte látva Josephine elkomorult arcát. |
- Josephine vagyok - hajolt meg.
- Nagyon meglepett, hogy bárkit is itt találok..... - vallotta be.
- Habár a húgomat kerestem én is... - komorult el a hangja. |
Gyorsan felállt, és meglepődve nézett végig az unikornison.
-Üdv!-köszönt végül.-Agrenost a nevem.-biccentett.
-És a tiéd? |
Josephine aggódva nézelődött, ahogy óvatosan lépkedett előre a táblákon, szinte becsukva szemeit szökkent át a két táblát elválasztó lávarészeken, hogy aztán mindig kissé reszketve menjen tovább.
Hol sietett, hol lasított, de végül sosem fordult vissza.
Aztán hirtelen egy lényt pillantott meg maga előtt, a következő táblán!
Átszökkent hozzá, ezúttal nem rettegve, meg sem torpanva, de aztán még jobban meglepődött, hogy egy idegent talált ott!
- Üdv! Ki vagy? - lépdelt felé. |
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|