|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 17:39 - |
 Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -Bocsáss meg!-mondta.Szemét lesütötte majd ő is a kilátást figyelte.
|
 Prüszkölt, majd szemöldökét felhúzva meredt a kancára.
-Egy kanca nem ismeri az illemet?Még ha sötét akkor is ki tud ejteni a száján egy köszönömöt!Én egyáltalán nem szeretem, nem is nem szeretem, útálom az illemet, de a köszönöm egy alap szó!Ha nem akarom akkor is kimondom!-mondta közönyösen, majd újra a kilátás felé fordult. |
Észre vette a mén pillantását.
-Bocsánat!-szólt.
-Nem vagyok ideszokva sem semmi máshoz...nem tudom mi az az illem sem egyebeket!A nevelőm már régóta próbálkozik illemre tanítani de nem túl sok sikerrel. |
Ryord nem volt a legudvarisabb lény, de azért az ilyenekért elvárt egy köszönömöt.
Csúnya pillantást vetett a kancára, majd utána repült.
Ahogy ledobbant a kanca mellé prüszkölt egyet, majd elfordult és szétnézett a Birodalmon.
Gyönyörű kilátás tárult a szeme elé.Vörös és sárga volt az egész táj, de minden árnyalatba.Ryord úgy állt ott, mint a Tűz Birodalmának királya. |
| Felkelt.Felszállt és az egyik torony tetején leszállt.Várta a mént. |
-Maradhatsz!-mondta, de közben másfelé figyelt.
A földből láva tört föl sorba, mintha gejzírek lettek volna.Körbevették őket.
Ryord alatt is feltört egy, de átment rajta.Ryord meg sem rezzent.Füleit hátra csapta, majd egy váratlan pillanatban Keetának ugrott.Félre vágódtak, mögöttük ugyanúgy láva tört fel.
-Menjünk fel egy toronyba.-mondta miután felállt-Nem neked való hely ez! |
| -Maradhatok veled?-kérdezte óvatosan. |
-Jól!-helyeselte
Megállt.
Úgy döntött marad, mert érzékei azt súgták tele van a Tűz Birodalma.
-Inkább maradok!-mondta hallkan. |
| -A sötétség!Gondolom neked a tűz!Jól gondolom?-kérdezte. |
-Az orrom után!-válaszolta
-Mi az elemed? |
Nem tudott mit mondani vagy kérdezni.Csak ment a mén melett.
-Most hova tartasz?-kérdezte végül. |
| Csendben lépkedtek.Csak a tűz ropogása hallatszott a távolban.Néha egy-egy lángcsóva csapott ki a földből előttük, de Ryord egy cseppet sem lepődött meg, ha túl közel vlt akkor is csak átment rajta. |
| Mivel Ryord nem volt beszédes kedvében így inkább ő sem mondott semmit. |
-Igen!-nem tudta, hogy a kanca várja-e hogy visszakérdezzen, de nem is érdekelte, hisz Ő sosem kérdez.
Csendben, nagy léptekel haladt tovább. |
-Itt élsz?-kérdezte
|
-Üdv!...Ryord!
Válaszolta röviden. |
Kinyitotta szárnyait és a mén mellé röppent.
-Üdvözletem!A nevem Keeta!-mutatkozott be. |
Mordult egyet amikor látta, hogy a kanca sem szól.Felágaskodott majd dobbantott egyet.Arra számított, hogy a kanca lejön, vagy mond valamit, de nem tette.
Megrázta fejét és tovább indult.
|
| Érezte ,hogy figyelik.Lassan megfordította a fejét és akkor látta meg a másik lényt.Csak állt és nézte. |
Ryord idegen lelket érzett a környéken.Füleit hegyezte, de nem hallott semmit.
Alaaposan körülnézett, hamar észre is vette az idegen kancát a sziklatorony tetején.Egyenlőre figyelte... |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot.
-Bocsáss meg!-mondta.Szemét lesütötte majd ő is a kilátást figyelte.
Prüszkölt, majd szemöldökét felhúzva meredt a kancára.