Témaindító hozzászólás
|
2006.09.23. 21:22 - |
Pokoltűz csondesen sétálgatott mikor észrevette hogy tocsog valamiben.Lenézett és láttja hogy láva Finom simogató láva.Nagy vágtába kezdet vigyorgott hozzá már régen volt lávában még csikó korában.Ugrándozott ,hempergőzött. És mikor felált csak úgy csurgott róla aláva. |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Csillagszárny patái alá kis földdarabokat varázsolt, miközben párjához léptetett.*
- Hogy tudnék segíteni? Mit tegyek? - *kérdezte.
Szárnyával megsimogatta Yadla arcát.* |
- Ne...neeeem tudok! - nyögte ki szinte zokogva, de azon kívül, hogy újra megreszketett, nem mozdult. |
*Amikor meghallotta párja hangját, fellélegzett és várta a folytatást. De miután nem történt semmi, ismét aggódni kezdett.*
- Igen, Én vagyok itt. - *beszélt tovább Yadlához és tovább ereszkedett a forró lángtenger felszínéhez.
Mikor már egész közel járt, kis föld-szigetet varázsolt maga alá.*
- Gyere Yadla, menjünk innen. - *kérte párját.* |
Yadla újra megrezzent.
- Csillag.....Csillagszárny? - nyöszörögte.
Nem tudta elfordítani a fejét, nem tudott mozdulni, de a lelke mélyén megmoccant valami a szeretett hangra. |
*Egy ideig némán várt, a levegőben lebegve.
Gondolatok tömkelege cikázott át elméjén. Miért nem figyel rá Yadla? Mi történhetett? Vajon igaz, amit Éorléktól hallott?
Megrázta fejét és lejjebb ereszkedett.*
- Kedvesem! Én vagyok az, Csillagszárny! Nézz rám, kérlek! |
Összerándult, mintha megütötték volna, lángjai nagyot lobbantak, de arca továbbra is szobormereven a lángfolyam felé fordult.... |
*Mintha a távolban látna valakit... Még lejjebb ereszkedett és gyorsabb tempóra ösztökélte magát.
Hamarosan élesen látta a fehér unikornis körvonalait, a lobogó sörénnyel.
Mikor elérte a kancát, lekiáltott hozzá, mivel leszállni nem tudott.*
- Yadla! |
Yadla már nem tudta létezik-e a világ és ő maga is, vagy minden csak álom, nem tudta mennyi ideig lehetett itt, hisz már az időt sem érzékelte......
Minden üres és tompa volt....Főleg ő maga. |
*Miután Éorl beszámolóját hallotta, muszáj volt idejönni!
Olyan alacsonyan repült a lávatenger fölött, ahol még el tudta viselni a hőséget és a párás levegőt.
Szemeivel párja után kutatott a szinte mindenhol tűzszínű helyen.* |
- Hannon le,Shadow! - szállt le óvatosan,ugyanakkor könnyedén az egyszarvú hátáról.
Geisa könyedén tartotta az iramot.Nagyot szimatolt a levegbe.
-Érzek valamit... Talán... talán itt lesz az egyik.
Ekkor a Lángtenger egy kimagasló kis sziklájánán megpillantották a követ.
- Bízzátok ide! - lépett elő a mén,majd erősen koncentrálni kezdett.
Nemsokára egy nagy,ám karcsú lángnyelv,szinte elébük vitte a követ.
Boldogan nézték az első meglelt kövüket,aztán útnak indultak a következőért,Geisa ezetésével.
|
A csüdigérő lávában álldogált. A tűz lobogása látszott a bőrén, a szemében, sörénye és farka, többi kis, saját lángjával együtt hatalmas lett, és néha, ahogy együtthullámzott a lávával, elborította őt.
Némán meredt a semmibe, úgy állt, mintha szoborrá dermedt volna... |
*Triopo csak bólogatott, mind Andulonnak, mind Jiffynek.
Aztán, amikor egyedül maradt, Ő is tovább állt...* |
-Ha elkezdődött...úristen...nekem akkor nem szabad itt lennem...védeni...segíteni kell....-mondta kapkodva és ő a másik irányba kezdett vágtázni!
-Bocsi Triopo... |
Andulon a pegunira kapta a tekintetét.
- Nekem mennem kell.....Elkezdődött.... - mondta különös hangon.
Egy pillanatra a vízelemű lényre nézett, valami érthetetlen tekintettel, aztán hirtelen megugrott, és vágtázni kezdett a Tűz végéhez. |
*Mosolyogva nézte Andulont és Jiffyt. Valamiért mulatságosnak tartotta őket egymás mellett látni...* |
- Öhm...értem... - morrantotta kifejezéstelen hangon. |
-Hááát...-kicsit összehúzta magát-...a Vizek Birodalmának és víz renszereinek a hercegnője vagyok.Anyám ismert sok lényt, köztük a te anyád, és téged is.Megtanította a legtöbb lény, nevét, honnan ismerem meg és így tovább.Nem gond ha nem vízhez tartozik!Gondoltam, hogy e vagy Andulon!-Nézett rá Andulonra!
|
- Ohhhhóóó - mondta, értőn bólogatva. De valami kis gúny maradt az arcán.
- Nos, a nevem Andulon.
Hirtelen az unikornis kancára nézett, és megvillantak a szemei.
- Te honnan tudtad a nevem? |
*Meglepetten nézett Andulonra. Még senki sem mondott neki ilyet, hogy "sugároz" valamit. Ezen el is mosolyodott, igaz, csak alig láthatóan.*
- Ez nem fontos. - *megrázta sörényét.*
- Nem kell tőlem tartanotok. Csak azoknak ártok, akik nem a mi oldalunkon állnak. |
- Ki vagy Te? - kérdezte a pegunit.
Zavartan szimatolt az idegen lény felé.
- Nem vagy gonosz, érzem. De azt is érzem, hogy nem vagy igazán peguni! Sugárzol...valami...mást. Ki vagy Te? |
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|