|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Lehet, de én akkor sem akarom kipróbálni!-makacskodott.-Na, felépültél már? |
 Vállatvont.
- Nem azt mondtam, hogy mindenki csináljon ostoba, öngyilkosságot határoló próbákat, hanem hogy nem kell feltétlen félni más elemektől...... |
| Erre elvigyorodott-Akkor már értem, miért lófrálsz a Havas Hegyek közt!De vannak lények, akik nem tehetik meg ugyanezt, mint te!Én például nagyon érzékeny vagyok a hőre, ezért nem császkálhatok szabadon a Birodalomban! |
| Erre elvigyorodott-Akkor már értem, miért lófrálsz a Havas Hegyek közt!De vannak lények, akik nem tehetik meg ugyanezt, mint te!Én például nagyon érzékeny vagyok a hőre, ezért nem császkálhatok szabadon a Birodalomban! |
Kicsit felengedett Hócsengő szavaitól, főleg, hogy a fehér lény szépen témát is váltott.
- Igaz, de azért sokak szerint nem szabad teljesen az elemünkhöz kötve élni......Úgy értem egy Tűzelemű lény nem élhet örökké a Tűz Birodalmában..... |
| Kicsit értetlenül nézett Sanrinra-Egy verseny nekem mindig játék, bármennyire is küzdök!Azért nem haragszom senkire, ha leelőz!De én sem szeretem a vizet!Más mint a jég!Szilárd állapotba meg igenis nehéz hozni!Azonkívűl a jég megolvad , ha vízhez ér! |
- Én....azért köszönöm...Elvégre versenytársak voltunk, megtehetted volna, hogy rámhagyod.... - mondta szinte szégyenkezve.
- Sajnos a Víz nagy gyengém....
Sanrin igyekezett nem mutatni, hogy mennyire kínos neki arról beszélni, hogy mi a tökéletlensége, és hogy mennyire bántja, hogy másra szorult...... |
| -Ez természetes!Ha valaki bajban a legkevesebb a segítség! |
Dideregve bólogatott, és előhívta magából a tüzet annyira, hogy melegedni kezdjen.
Jópár percbe beletelt, de nemsokára jobban lett. Megrázta magát, és fejet hajtott Hócsengőnek.
- Megmentetted az életem..... |
| -Ha összeszedted magad, inkább melegedj meg!-mondta határozottan-Egy jégelemű szárnya nem épp tartalmaz sok hőt!Pláne, hogy néhány tollam jégbő van, ezért tudok dalolni! |
Hócsengő akciója úgy meglepte, hogy percekig csak tátogott.
Nagyon hirtelen volt a fehér lény akciója, a hirtelen jégtábla-bájolás meg egyenesen letaglózó!
- Ksz.....köszönöm - nyögte ki végül vacogva. |
| -Sanrin!!!-kiáltott rémülten a kanca felé.Kibontotta még mindig fáradt szárnyait is lerüppent hozzá!Nem szertte a vizet, mégha -nagyon távolról ugyan, de- az volt az eleme.Szemével kereste Sarnint, míg megtalálta!Ha most alábukik, vizes tollaival mit sem ér...Egyet tudott csak tenni:varázsolni!Nagy volt a víz folyás, egyszerű jéggé nem változtathatta azt, de eszébe jutott egy igen bonyolult varázslat, amihez még idő is kell, de nem tétovázott!Egy nagy jégtábát varázsolt, mely elég vastag volt, hogy elbírja kettőjüket.Még mielőtt a kanca teljesen elmerült volna, ő rá feküdt a jégtáblára és kihúzta!Felpakolta verseny társát a háára és gyorsan az egyik szikla szírtre vitte.Ott óvatosan lecsúsztatta magáról és körül ölelte szárnyával, hogy melegítse. |
Jókora zuhanás után végül csak fékezett, de annyira elfáradt, hogy utolsó pillanatban megbicsaklott a szárnya, és irdatlan csobbanással a vízbe zuhant!
Ekkor kezdődött csak az igazi küzdelem, hisz Sanrint gyengítette a víz, és csak nemrég tanult meg úgy-ahogy úszni! Bár minden izma sajgott és görcsölt, őrülten evezni és rúgkapálni kezdett a felszín felé, a lüktető rémülettel a torkában, hogy elkapja valamelyik óriási folyambeli áramlat.....
A felszínre még feljutott, levegő után kapkodva, de a part szinte a végtelenségbe veszett! |
| Sanrin áramlatai őt is megimbolygatták, mivel a fékezést márcsak vitorlázással tette meg.Miután látta, hogy a kancával is miden rendben van, egy szírtre érkezett, mely elég nagy volt, hogy lefeküdjön.Fújtatott és szédült, annyira megfeszítette izmait. |
Zúgott, zúgott versenyt a széllel, füle érezte, ahogy szalagjai sivítva lobognak utána, tüzesen, feszesen, minden izmát a végső határokig feszegetve dolgozott, észre sem véve, hogy már rémítő horkantásokkal veszi a levegőt, és hab üt ki a testén. Csak a repülés őrült suhanása létezett és a tudata legmélye.
Alatta csillogón repült hátrafelé a víz, és ő elkezdte szinte megbűvölten azt nézni egyre, aztán hirtelen szinte robbant a levegő körülötte, ahogy kiröppent a gigantikus kanyon fölé, ki a hasadékból, és pörögve-bukfencezve lassítani kezdett. Az óriási kanyon alján folyó folyt, partjain fákkal, jó helynek tűnt a leszállásra, és Sanrin azt is akarta tenni, de előbb fékeznie kellett, minden erejével korábbi hatalmas sebessége ellen küzdve, és a kanyoni erős és szeszélyes szelekkel is. Ide-oda dobálta őt a sok irányból érkező, a kanyonon végigrobajló légáramlat!
Végül csak meglovagolta őket, majd egy jobb időszakban becsukta szárnyait, és lezuhant. |
| Ő is észrevette, hogy hamarosan véget ér a verseny, de a varázs egyre fogyott szárnyaiból, s egyre érezte a fáradtságot, amit az adrenalin tompított.Ő viazonylag egyenes vonalban haladt, nem kellett sok követ kerülnie. |
Pörgött tengelye körül, ahogy zúgott előre, néha csapva egyet-egyet, minél jobban igyekezvén kihasználni a lendületét és a szelet, de közben jópár kellemetlen sziklát is ki kellett kerülnie, s így sokat veszített lelkesedéséből és energiájából.
Végül csak meglátta maga előtt a sziklaszorosa végét, ahol a kis kanyon egy hatalmasba torkollt, így belehúzott, hogy minél hamarabb odaérjen, és meglássa mire fel volt ez a nagy repülésverseny. A visszhang, amivel az egész száguldás kezdődött, már rég körülöttük zúgott, halkulón, de Sanrint már nem érdekelte. Csak a meredek falak tovatűnésére koncentrált, arra, hogy mikor ér már oda. |
Hócsengő különlegs lény...érzelmei olyan varázsokat produkálhatnak, melyek nincsenek benne a mágiájában.Ez történt most is!Tudott már e tulajdonságáról, s csak akkor jelentkezett, ha igázan érző!Most a gyorsaság általi boldogságot, a szabadságot érezte, s ezáltal ilyen varázst is hozott létre....
A varázs által ereje is növekedett, s a fáradtság szinte kiszállt belőle.Szószerint hasította a levegőt! |
Döbbenten látta Hócsengő varázsát, az egész tartós "lenyomatokat" és főleg azt, hogy tartja a tempót!
De aztán lelkesen felnevetett (ha alig kapott is levegőt) és nagyot, harsogót nyerített.
Aztán zúgott tovább. |
| Lelkesen repült, de nem tudta, hogy Sanrinnal kb fej-fej mellett van.Aztán lassulni kezdett, már nem is a verseny volt a lényeg, csakhogy valakivel játszhat!Erre a gondolatra szárnya felragyogott, s ködje, amit maga után hagy (lásd a képen), most láthatóbbá vált, s vele együtt mozdulatai is (amik a ködből rajzolódtak ki).Röpte gyorsabb lett, s egy szikla köznél újra Sanrin mellett szárnyalt. |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Vállatvont.