|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 20:31 - |
 Celyaryon kényelmesen leszállt a gyümölcsösben.
Éjszaka volt, de a telihold reflektorként vilagított. A csősz sosem fog ráakadni.
Odasétált egy fához és kényelmesen nekilátott.
'Ostoba.....Gonosz emberek......Mocskok....' gondolta jókora harapások közepette.
Az emberekbe is jutott egy hatalmas adag a Sötét Nagyúr kiszabadult hatalmából. Így mást se tettek, mint gonoszkodtak az állatokkal, egymással és nagyon vigyázni kellett, hogy egyetlen máguslény se essen áldozatul nekik.
Annak idején olyan ostobák voltak, hogy bár több figyelmeztetést is kaptak, nem mentek el. És a Sötétség felfalta a lelküket.....
De senkiben sem volt annyi gonoszság közülük, hogy megöljék a falu lakóit. Így várni kellett....
Steel nem vállalta, Izabó lelépett, a többiek meg sem akarták próbálni a gonoszság kiűzését.
Így - hetekkel ezelőtt - Celyaryon végül előállt azzal a javaslattal, hogy tartsanak távol mindenkit a falutól. Egy őr, aki figyelmezteti a közeledőket.... És persze végül neki kellett vállalni.
De legalább méltó jutalmat kapott: minden éjjel teleehette magát gyümölccsel! Ebben az volt a jó, hogy valóságos luxust élvezhetett....És szórakoztathatta magát az emberek dühével az unalmas járőrözgetésben...
Attól nem tartott, hogy az emberek valakit bánthatnak is a méregtől. Ő azért repkedett minden áldott nap a falu felett, hogy egyetlen ütés, pofon vagy rúgás se történhessen meg... De unatkozott, egyedül volt és a gyümölcsevés is egyre kevésbé elégítette ki.
Mélyet sóhajtott.
'És ott van még a tovatűnt párom is... Hozzámegyek, pedig egyszer ha beszélhettem vele, és ez a hála! Elvesz és meg se akar ismerni!' harapott még egy méreteset mérgében a körtékbe. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Madár nem sokáig teketóriázott. Átkelt a kis patakokon, amik Ulmo varázsa óta a falu határait jelentették, és belépdelt a fák közé. Tavasz volt, de az új emberek tudták hogyan kell a fákat úgy nevelni, hogy szinte egész évben teremjenek. Madár kedvelte őket. Ideillettek.
A fekete pegunira pillantott.
- Mit szeretsz? |
 Egy pillanatra árnyék hullott az arcára, és hangja is komolyan csendült:
- Nem "ló", hanem démon. Te sem vagy "póni", nemde? A társamnak nehéz élete volt, azért viselkedik így......Mellesleg, könnyű furcsának titulálni valakit, de azért (Sötétség megtörése ide vagy oda) lehetnél óvatosabb, és a szavaiddal is!
Intett Kihívásnak, aki elindult arra, amerről jöttek.
A fekete-kék teremtmény bólintott Sheikeirának, aztán a vörös lény után fordult. |
 -Shekeira vagyok!Afrai!
Közelebb ment a látszólag nem veszélyes lényhez.
-Mi van ezzel a lóval?Olyan furcsa, pedig nem lenne oka az idegeskedésekre! |
 Hihetetlenül gyorsan megfordult.
Szemében vad lángok lobogtak, vicsorgott, izmai megfeszültek, és vadul fújtatott.
- Hagyj. Engem. Békén. - mondta halkan, és furcsa hangon.
Összeszorította a száját, szemei szikrát hánytak.
- A szívem.....nem a Te dolgod! Ha nincs....az sem a Te dolgod!
Vészt kezdett sejteni.....
Icekrystal előrobbant egy fa mögül.
- Kihívás! - kiáltotta, és a csődörhöz szökkent.
Beállt elé, és a vörös lényéhez közelítette arcát.
- Nyugalom. - mondta halkan, aggódó tekintettel.
Tekintetük egymásba kapcsolódott, aztán Kihívás bólintott.
Icekrystal fejével megfordult, még mindig a csődör előtt állva.
- Ki vagy Te? - kérdezte kissé csodálkozón pillantva az idegen pegunira. |
Shekeira utána vágtázott!
-Miért csinálos ezt?Úgy viselkedsz, mint egy rossz kiscsikó!Olyan mintha nem lenne szíves, nem lennének érzéseid!
|
- Hogy miért vagyok ilyen, nem tartozik Rád! Addig örülj míg nem tudod! - hörögte.
- Ami meg a Sötétséget illeti....hát vannak rosszabb dolgok is a Birodalomban! - mondta gonosz vigyorral.
- Hogy mit gondolsz és mi vagyok két külön dolog, és képzeld, nem érdekel.
Megfordult, és vágtába ugrott. |
-Miért?Miért vagy ilyen?-kezdte halkan-Nem gondoltam, hogy a sötétségen kívül is vannak otromba, és eszement lények!Ahogy messziről rád néztem, azthittem, más vagy.De hát úgy látszik nem!
Mereven állt és nézte a lényt! |
Dühösen nézte a könnyező lényt.
Egyik fele nem értette, másik fele csapdát sejtett.
- Most meg mi bajod? - rivallt rá. |
| Egy könnycsepp gördült arcára és egy szót sem szólt.ezek után nem tudott megszólalni.Hátralépett egyet-kettőt és még mindig nem szólt. |
Megpördült, és harsányan rányerített az utána lépőre, leszegve fejét, szarvát mutatva:
- Mit akarsz tőlem?! |
-Hová mész?-kérdezte szerényen.
Nem akart egyedül lenni!Ez az első találkozása és fogalma sincs ezekről a helyekről.Nem akart egyedül lenni.
Shekeira egy pár lépést utána lépett aztán megállt. |
Majdnem elfintorodott.
De valahol meg is könnyebbült.
Szórakozásának megzavarója tényleg nem lehetett veszélyes!
- Üdv. - morogta, azzal megfordult, és elindult vissza. |
-Üdv!-mondta alighallhatóan és félénken.
Aztán hátrébb lépett és a csődört figyelte. |
Dühösen fékezett, és felnyerített.
Icekrystal megkérte, hogy mutassa meg neki milyen vidékeket szeret a Birodalomban. Nem zavarta, hogy Kihívás még sosem járt a többi helyen.
Így a csődör idehozta, az első, elsősorban evés miatt szép helyre.
Aztán szórakozottan rohangálni kezdett. Most meg itt van előtte egy idegen! De legutóbb itt tett látogatása óta megváltozott, és már nem látta mindenkiben űzőit. Előbb megnézte kivel van dolga, s aztán ítélt. Ez a lény nem tűnt veszélyesnek....Nem kell tőle tartania, elég csak figyelnie.
Most állta a pillantását.
Icekrystal közben vágázott, ahogy bírt, mert Kihívás eltűnt a szeme elől!
'Rám lett bízva....Hová lett?!' |
| Shekeira egy óriásit ugrott hátra amikor észrevette, hogy egy csődör éles szarva majdnem belerohant.Shekeira nem szólt, csak nézte a csődört! |
| Kihívás megpördült, és keresztülgázolva a patakokon vágtában hagyta el a falut.....Teljesen összezavarodva........ |
 - Nem tudok semmit, se rólad, se Pokolvárosról, se az ottaniakról.
- De úgy látom, hogy aki egyszer odamegy, az ha kijön, nem képes normálisan megítélni a lényeket. Meg semmit!
*Széttárta szárnyait.*
- További jó rettegést!
*Elrúgta magát a talajtól és felszállt a levegőbe. Egy ideig még a régi emberek falúja fölött kőrözött, utána viszont másfelé vette az irányt.* |
- Ártalmatlan? És ha ő a fejvadász? - morogta.
- Mit tudsz Te Pokolvárosról? Mit tudsz Te rólam? Mit tudsz Te a pokolbei fejvadászokról?! - hörögte újra haraggal.
Lassan valóban elhitte, hogy a pegazus nem fejvadász. Akkor viszont mit törődjön még vele? |
- Őszintén? SEMMIT! SEMMIT SEM AKAROK TŐLED! - *felelte emelt hangon.*
- Csak ez az idióta üldözési mániád nem hagy elmenni! Annak az ártalmatlan kancának is majdnem nekiugrottál! |
Szemei hatalmasra tágultak a félelemtől.
Hátrált és hátrált.
- Mit....mit akarsz tőlem? - nyögte kiszáradó torokkal. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Celyaryon kényelmesen leszállt a gyümölcsösben.
Madár nem sokáig teketóriázott. Átkelt a kis patakokon, amik Ulmo varázsa óta a falu határait jelentették, és belépdelt a fák közé. Tavasz volt, de az új emberek tudták hogyan kell a fákat úgy nevelni, hogy szinte egész évben teremjenek. Madár kedvelte őket. Ideillettek.
Egy pillanatra árnyék hullott az arcára, és hangja is komolyan csendült:
-Shekeira vagyok!Afrai!
Hihetetlenül gyorsan megfordult.
- Nem tudok semmit, se rólad, se Pokolvárosról, se az ottaniakról.