|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:23 - |
 *Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
*Elena lejebb ereszkedett, hogy lásson is valamit a felhőfüggönyön át, majd végül teljesen leszállt. Csöndesen, kecses léptekkel ügetett. Hangokat hallott, kiáltásokat, döbbent nyögéseket, de nem törődött semmivel: Szauront kereste! Aztán minden megváltozott: valami feszeset érzett a nyakán. Ijedten pillantott le, s megrémült attól, amit látott: egy sodrott kötél feszült a nyakán. Az emberek faluja közelébe tévedt, miközben Szauront kereste, és nem figyelt fel a hangokra sem. Az emberek voltak, akik döbbenten felkiáltottak, mikor Elena elsétált a falujuk mellett. Elvégre nem mindennap lát az ember pegazust!*
*Elena mindenesetre komoly bajban volt... és úgy tűnt, segítséget se nagyon kaphat. Ott állt egyedül, egymaga, és farkasszemet nézett 15-20 erős, markos, felnőtt férfival, miközben egy szoros kötél feszült kecses nyakán, és néhányan fegyvert szegeztek rá, arra az esetre, ha - ahogy az emberek mondták - esetleg "megbokrosodna" és rátámadna valakire. Nem túl kecsegtető kilátások...*
-Segítség... -*motyogta magában Elena.* |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 Megfeszítette a lábait, hogy ne remegjenek. Szikrázó szemekkel, csikorgó fogakkal meredt a lényekre.
- Nem kérek üdvözlést....Nem kérek tőletek semmit!! Amit tettetek, az éppen elég! - sziszegte őrült dühvel, amibe remegett a hangja. |
 -Apa!-suttogta meglepetésében.Örült neki, hogy apja végül felállt, de nem támasztotta meg...ismerte már.Azért ott maradt mellette.
 Felállt Jigsawval együtt.Rámosolygott, de nem bájosan, inkább komoly mosollyal.Jigsawt nem kellett "bájos" mosollyal fogadni...nagy volt már hozzá!
-Üdv itt, nálunk.-mondta.
|
Jigsaw oldala megemelkedett hirtelen, és sóhajba fúló, halk nyögés szakadt ki belőle. Aztán kinyíltak a szemei, és pár zavaros másodperc után el is kerekedtek! Több lény volt itt, mint az Elűzöttek Mezején valaha is! Nagy lendületet vett, és feltámaszkodott, aztán (hiába szédült) a felállásnak is nekifogott. |
 -Értem.Köszönöm.-felelt.Fejében már összeállt a kép.
Hirtelen felkapta fejét.
-Kedvesem, hívnak.Mennem kell, tartsd a frontot!-eresztett meg egy halvány mosolyt párja felé, aki bólinittot reá, s gyors vágtában hagyta el a környéket! |
 Bár az előbb látottak szönyűek voltak, örömmel látta, hogy Jigsaw, még ha idő is kell hozzá, valószínűleg rendbe fog jönni!
-Hát Én annyira nem vagyok járatos a történetükben, de annyit megértettem, hogy Fragment elszökött a régi élőhelyéről, a ménesből és ezért Jigsaw-t büntetik.Volt egy kis ideje, hogy visszavigye Fragmentet, de nem sikerült neki....és aztán megjelent az a fekete rés, amiből kicsapott a sötétség......Jigsaw már meg akarta védeni Fragmentet....de...-mélyült el gondolataiban-.....de, miért is?Nem is értem....az előbb még....
-Azthiszem jobb lesz, ha majd Fragmentet kérdezitek, miután kicsit megnyugodott!Mindenestere remélem Jigsaw rendbejön! |
Halk léptek hallatszottak nemsokára Fragment háta mögül.Ő tudta, kik azok,de nem fordult hozzájuk. ...
-Szóval ő az!-hangzott az első mondat Kavarkád szájából.Kedves közönnyel beszélt, nem megvetően, csak finoman.
Ahogy Fragment mellé ért, s látta, hogy nem lesz "könnyű" dolga, így szólt.-Drágám, a segítségedre lesz szükségem!
Azonnal Kavarkád mellé lépett.Amaz intett, hogy nézze meg maga is Jigsaw sebeit.Valóban súlyos helyzet volt....
Kavarkád lefeküdt a csődör mellé.Ugyanígy tett párja is, de óvón tette a kanca nyakára fejét, s úgy olyan tartásban feküdt, mintha Kavarkád lenne sérült, s rátámaszkodna.Hamarosan meglátjuk, miért!
Az angelid kanca fejével Jigsaw oldalára, eltört bordáihoz hajolt.Nem villant szarván semmi, csak sírni kezdett.nem zokogott, csak könnyezett, de nem a szokásos módon!Víz helyett vért sírt!Aztán a sírás közben arca eltorzult a fájdalomtól, Nemes pedig lefogta, hogy ne mozduljon....Nyögött néha, de halkan!Ám a fájdalom sokkal nagyobb volt, mint mutatta....Átérezte Jigsaw fájdalmait, képzeletben neki is összezúzódott teste, ahogy a haldokló csődörének.
Eközben a démon-ló teste láthatóan, újra forrt, domborodott, mintha semmi baja sem lett volna.Kavarkád így gyógyított.Átérezte, átvette magához a sérült fájdalmát, s annak sebeit, megszabadítva a másikat ettől; de ez csak a testnek használt, a léleknek magának kell visszatérnie oda!Szerencsére gyorsan jöttek, s Jigsawban még volt annyi élet, hogy túlélje!!!
Miután a "műsor" véget ért, Nemesen volt a sor.Mivel a démon-lovak a sötétség -noha nem közvetlen-teremtményei, ő is érezte a Sötétséget még a levegőben.Felállt, behunyta szemeit, s az iménti rés helyéhez fordult...Noha már nem látni, még érezhető volt a mágia!Koncentrált, mire a "semmi" hirtelen páraszerűen pároogni kezdett.
Végleg megsemmísítette, beforrasztotta a rést, amelyen a másik világ migiája hatolt be ide!Aztán Trójához fordult.-Mi történt?
Fragment pedig egyre csak apját nézte..... |
Az egész jelenet lesokkolta őt!Ha Jigsaw nincs, őt, mint egy bábut, elnyelhette volna a rés.Mintha álomból ébredt volna, s bár tisztán emlékezett a pár másodperccel ezelőttiekre, még sem bírta felfogni őket...
-A..apám....!-suttogta egyszerre hitetlenkedve és sajnálkozva.Öt másodperccel később Trója ötletét meg sem hallva Jigsaw mellé feküdt, saját szügyére tette apja fejét és sírt.....
Eközben az angelidek tudatába is eljutott az üzenet:Gyógyítót!Gyorsan!!!!!!!!! |
Trója habozás nélkül indult volna Jigsaw segítségére, de valahogy nem tudott.A sötétség ereje a földhöz taszította.egy lépést sem tudott tenni, míg a hatalmas rés be nem zárult.
Ahogy vége lett ennek a szörnyűségnek, Trója azonnal Jigsawhoz sietett, mivelhogy Fragment láthatóan jól volt.
-Jigsaw...-finoman meglökte orrával Jigsaw fejét, de a mén nem mozdult.
-Sürgősen segítséget kell hoznunk!Nekem nincs gyógyító erőm! |
- Mit képzelsz ki vagy Te, hogy bele mersz szólni? - nyerítette földrengető hangon, és az ő sötétségéből, amiben nem sok kárt tett a lánya, egy csáp vált ki, és irgalmatlanul szájon vágta a fekete egyszarvút!!!
- Ne szólj bele más dolgába! - fenyegette a lényt.
- Miért akarnék itt élni?! Ez a hely egy szennyes gödör! Semmi kedvem feladni az életem, amiért olyan sokat küzdöttem, ami már biztosan áll mögöttem egy ilyen nevetséges illúzióért! - horkantott megvetően.
- Ostobaság!
Hirtelen megremegett a patáik alatt a talaj! Jigsaw rémülten kapta fel a fejét, hisz ezt nem ő csinálta! Szimatolt, és rádöbbent mi is történt: lejárt az idő!!!
- Fragment indulnunk kell! - nyihogta, de elkésett! Reccsenés hangzott, és az eddigi sötétségben még mélyebb és rémítőbb szakadék nyílt. Izzó szempárok fénylettek fel a hasadékban, és egyre közeledtek!
Jigsaw felkiáltott:
- Már visszajön velem! Beleegyezett! - nyihogta, és elfogta a düh, ahogy kihallotta a riadalmat saját hangjából.
- Elkéstél... - hangzott egy sóhajtó és suttogó hang, amiből lazaság és kegyetlenség csengett.....
- Ne! - ágaskodott fel, de az a gigantikus feketeség, ami kivágódott a résből, egyenesen a bordáira vágott, és lényegesen erősebben megzúzva őt, mint Jigsaw az imént Tróját, egyszerűen összeroppantotta a lény oldalát! Jigsaw vért köpködve lerogyott a földre, és rettentően megkésve rájött az igazságra, hisz a sötétség már nem is tödőrdött vele: Fragmentet akarják......Hisz kiszökött, akkor pedig erős lény lehet, és egy kintről származó kanca volt az anyja.....
- Ne - hörögte sóhajtón, és hatalmas lobot vetett a szeme! A démoni lények minden erejét bevetve talpra állt, és lánya elé tántorgott.
- Hazug.....mocsok.,. - motyogta, miközben levegő után kapkodott, és vért köpködött, ami lassan folyamatosan csorgott a szája sarkából.
A feketeség összesűrűsödött, és megint előrevágott! Jigsaw azonban nem állt el az útból......A mágia nekivágódott és félresöpörte, vastag vérsugarat zúdítva elő a ménből. Jigsaw újra a földrezuhant, de kínlódva, elhalón felröhögött.
A vértócsája vörös falként felcsapódott Fragment előtt, elzárva őt a réstől, és miközben a vér lángolni kezdett, Jigsaw eddig fennálló térmágiája semmivé foszlott! Ragyogó, éltető napfény öntötte el a tájat.....és a vérből emelt rémítő fal szikrázva felragyogott! Szinte minden fény a résbe ömlött, lángokkal és szikrákkal töltődve fel közben, amire visítások és hörgés lett a válasz. Aztán egy pillanattal kéásőbb a rés bezárult, Jigsaw varázsa pedig kimerülten felpislákolt, és eltűnt.
- Ezért.......üldözni.....fognak.....míg.....csak......élsz - nézett Fragmentre lassan lecsukódó szemekkel, aztán rázuhant a semmi.
'Hát ennyi volt.....Minden véget ér egyszer......' |
Amikor a föld megrengett Trója ügyesen talpon maradt, de amikor a világ kontúrjai kezdtek elmosódni azzal már kellett kicsit küzdenie.
Eleme maga az erő volt, így nem okozott gondot az, hogy egyben maradjon, a baj csak az volt, hogy régen használta erejé t.Mindenesetre gyorsan visszarázódott ereje használatába, így a két vitázó lényt is tökéletesen látta.
Nem totojázott sokáig, egy határozott fobbantással a kanca mellé állt, vagyis egy kicsit elé, hogy szemben legyen a csődörrel.
-Elég volt!A hölgy marad, és kész!-mondta már dühösen, de határozottan-Nem bánhatsz úgy egy kancával, mint egy rabszolgával!Főleg, hogy a lányod!Mindenki szívesen látja, és biztos, hogy jobb helye lesz itt, mint a Ti kegyetlen világotokban!.....És akár hiszed, akár nem, még Téged is szívesen látnak!Meg itt is alapíthatnál egy kiváló ménest!....Bár nem hiszem, hogy sokan benne akarnának lenni...-tette hozzá kicsit gúnyosan, de hallkan-Szóval Fragment marad!Te meg azt csinálsz amit akarsz, bár itt úgy élhetnél, mint egy király!......-a mondandóját most befejezte, de semmi esetre sem tágított a kanca mellől. |
-Nem!-suttogta.Ebben a valótlanszerűségben nehéz volt megállnia a sarat, s egy kicsit összehúzódott, de bírta!Amikor kimondta a "nem" szót felgyensedett, elszántság éget szemeiben, s láthatóan, erőlködés árán, de a világtalan világ belőle kiindulva ismét "világosodott". |
Jigsaw mágiája egyre erősebb lett és fojtóbb. A sötétség mélyebb lett, a kontúrok végleg feloldódtak ebben a majdnem-létezésben, és Jigsaw meg Fragment között némi szabad levegő.
- Ideje indulni! |
Ő is megremegett a világgal, de ő maga nem folyt el, hanem majdnem annyira biztos pontként maradt a térben, mint az apja.Mivel mindketten démon-lovak voltak, nem különbözött elemük, pláne, ha rokonok voltak... |
- Ostobább vagy, mint gondoltam! - nyerítette, és megelégelte a szócséplést! Dobbantott, mire a világ finoman, bizonytalanul megremegett, szinte csak borzongott körülöttük, és teljesen sötét lett! Jigsawtól kiindulva a tér egyszerűen elkezdett elfolyni! Mintha folyós, bizonytalan lenne a világ valódi anyaga..... |
-Hm, vajon miért nem élek az alkalommal?!Talán összegezzük az eddig elhallottakat:itt maradok, ebben a..."rendetlen", hazug világban, melybe már belilleszkedtem, s azt hiszem, már itthon érzem magam, vagy menjek veled vissza a régi világomba, ahol talán megbocsátanak, talán van esélyem arra, hogy valami híres-neves csődör ménesébe kerüljek, aki cseppet sem bánik jobban a ménesével, mint a többiek, s talán ennek a csődörnek a kedvenc játékszerévé válok, s majd velem kissé megkülönböztetetten fog bánni, mint a többiekkel....azt is csak annyira, hogy talán engem nem büntet meg úgy, ha valami bajba kerülök. .......S ezt mind csak azért, hogy te talán megmenekülj! |
- Most még....talán......megmenthetlek..... - mormolta nyugtalanul.
- De ez nem lesz mindig így! |
Nem akarta megmagyarázni, amit anyjával kapcsolatosan értett apjának, mert tudta, hogy félre fogja érteni.
-Ha most veled mennék, úgy mi értelme lett volna az árulásomnak?-játszotta meg az értetlent, amiben egy csepp gúnyosság is volt. |
- Legalább van merszed beismerni - vágott vissza szárazon.
- Sosem értheted meg azt, ami köztünk volt, és sosem érthetsz meg semmit, mert nem tartozol egyik oldalhoz sem az árulásod miatt! De most még kapsz egy esélyt! Gyere vissza! |
-Valóban...szeretted...épp ezt használtuk ki aznap este, amikor megszöktünk.Tudta, hogy az, amit érez, nem viszonzatlan, ezért dőltél be akkor.........Hm....talán igazad van:nem bánom annyira, hogy meghalt.-mosolygott egyszerre fájdalmasan és gúnyosan. |
- Nehogy azt hidd, hogy olyan rengeteget szenvedett! Elég érzékeny volt, hogy néha túlzottan is megrázza a mi kemény világunk, de nem élt át annyi borzalmat, mint nagy többség! És tudod miért? Mert én vigyáztam rá! Én óvtam meg a szörnyű dolgoktól, amik érhették volna. De nem érték!
Vicsorgott a lányára.
- Ne merj arra még csak gondolni se, hogy én nem szerettem őt! Álltathatnád magad ezzel, de inkább verd ki a fejedből! És ne hidd, hogy Te bármilyen tekintetben kihasználhatod ezt!!! |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
Megfeszítette a lábait, hogy ne remegjenek. Szikrázó szemekkel, csikorgó fogakkal meredt a lényekre.
-Apa!-suttogta meglepetésében.Örült neki, hogy apja végül felállt, de nem támasztotta meg...ismerte már.Azért ott maradt mellette.
Felállt Jigsawval együtt.Rámosolygott, de nem bájosan, inkább komoly mosollyal.Jigsawt nem kellett "bájos" mosollyal fogadni...nagy volt már hozzá!
-Értem.Köszönöm.-felelt.Fejében már összeállt a kép.
Bár az előbb látottak szönyűek voltak, örömmel látta, hogy Jigsaw, még ha idő is kell hozzá, valószínűleg rendbe fog jönni!