|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.18. 19:43 - |
 Ghost mélyen a lávafolyamra bámult.Nézte ahogy csepegnek bele a könnyei. Mostmár úgyérezte, hogy őt mindenki kerüli, nem szereti, kivéve Lagúna, de ő most messze járt. Később, nem gondolt már semmire.Fáradt volt. El is aludt a fal mellet, nem akart már ő semmit se. |
[49-30] [29-10] [9-1]
 Egy darabig gyönyörködött,ahogyan a forró,gőzölgő láva lassan és finoman folyik,akár egy folyó.Lába alatt egy kisebb kavicsot érzett.A pici követ belelökte a lávába és az félig elsüllyedt,félig pedig hamuvá égett a forróságtól.
- Ugyan nem elemem a tűz vagy akár a melegség,de attól megtűröm.Erre jópárszór szükségem is volt. - újra a folyamra néett - Azért meg kell hagyni,igen látványos. - mosolygott - Bár nem szivesen vetném bele magam. - viccelődött |
 -Nah!Ez a lávafolyam!-majd a folyamra bökött orrával.-Nem tudom mennyire bírod a meleget!Én bírom!Szerintem érdekes hely, csak az a baj, hogy aki nem szereti a tüzet az bajlódhat a szűkebb partoknál!-odament a lávához és belenézett. |
 -Ég veled!-köszönt el!De ő nem mozdult!Tovább figyelte a lávafolyamot! |
 - Nem zavarsz.
Felállt.
- De nekem mennem kell. Vigyzz magadra. Ég Veled.
Elhagyta a barlangot. |
-Hát akkor...ugye én nem zavarlak?Nyugodtan szólj, ha eleged van a társaságból!
Mivel nem volt semmilyen témája, hogy arról beszéljenek, lehajtotta a fejét és a lávafolyamot figyelte! |
- Persze-persze. - mondta szórakozottan.
- De én magányos típus vagyok. Mindig egyedül szotam járkálni. |
| -Semmi gond!Hááát...-lepillantott a folyamra aztán Anharra-...árva kölyök voltam, tehát így éltem le majdnem egész életemet.Egy ember talált rám, de mikor kiderült, hogy varázserőm van kidobott!A mostani gazdám fogadott aztán örökbe.A mostani, úgymond falkám az Afrai csoport!Röviden ez történt!....Gondolom te sem tök egyedül élsz?Mármint a többi Erisivel kapcsolatban vagy nem? |
Szelíden elmosolyodott.
- Nekem biztosan nincs Veled bajom. Mondd, farkas létedre, hogy kerülsz ide? Valahogy......számomra mindig is erdei lényeknek tűntetek.....Csapatban élő, bátor, boldog vadászoknak. De Te.....ne haragudj, de.....egyedül vagy......itt....... |
-Hááát!Mostmár nem mert látom, hogy nem ellenség vagy!Vannak olyan lények akik nem bírják elviselni az Afraiakat, mert...mit tudom én hogy miért!
-Nem tudtam, hogy te kihez tartozol, de ha Erisi vagy , akkor biztos nincs baj!
Mosolygott Anharra és leült! |
Anhar figyelte a lényt.
- Mondd, félsz tőlem? - kérdezte végül.
- Csak mert végig olyan furcsán viselkedtél............ |
-Én Afrai vagyok!-kicsit hátralépett, mert már volt olyan, hogy valaki nem szerette az Afraiakat és ráugrott!
Aztán látta, hogy semmi gond, tehát visszalépett eredeti helyére!
|
Bólintott, és mosolygott, mert tényleg szerette az itteni hőt, majd válaszolt.
- Eriszi vagyok. Hát Te? |
-Dehogyis!Maradjunk!Azért ezt még kibírom!..........Nekem sincs családom!.....
-Erisi vagy, vagy Főnökségi?-kérdezte egy kis ídő múlva kíváncsian! |
- Elmehetünk innen. - mondta a farkasra nézve.
- Nincs. Egyedül vagyok. - mondta, és hangja kongott az ürességtől. |
Aqene megrázta magát!Hullott a szőre!
-Bocsáss meg!Nekem ez nagyon meleg!De maradjunk!
Arrébb húzódott a lávától!
-Van családod?-merengett! |
- Ez valóban forró hely. De láva mellett ezen nem kell csodálkozni.
Mosolygott. Neki tetszett ez a hő! |
Mikor ideértek, Aqene kicsit meglepődött az erős fénytől, de hamar megszokta a szeme!
-Na!Ez sem egy rossz hely!Csak nagyon meleg van!Vagy csak én mondom ezt a bundám miatt? |
*Despota Brünhilde után nézett. Utána pedig kisétált a barlangrendszerből.* |
 Elgondolkodott, majd visszanézett a csődörre.
- Igazad van. - mondta halkan.
- De nem tudom mi mást tehetnék, mint azt, amihez értek. Folytatom, amit elkezdtem, mert abban reménykedem, hogy majd közben minden rendeződik. Nincs más út..Vagy csak az én szemeim elől van elrejtve, nem tudom...De a hitemet, ahogy mondtad, nem tudom hogyan kellene keresnem....Így azt teszem, amit tudok.....Nem akarok és nem is gondolom, hogy tudnék ezen merengeni, és eredményre jutni......
- A halál....csak egy állomás.....De valóban: még nem jött el az ideje......
Megrázta a sörényét.
- A dolgok változnak....És nekem is kellene velük együtt......Most rá kell jönnöm.....hogyan.
Egy különös, a sötétség és fény játéka miatt nem is igazán kivehető pillantást vetett Despotára, majd felágaskodott, felnyerített, és kivágtatott a járaton, el a lávafolyam partjáról. |
- Úgy gondolod, hogy egy harcos sosem szorul segítségre? Egy harcos sosem botolhat meg? Sosem lehet szüksége a segítségre? Ugyan! A harcost azért tekintik "nagynak", vagy hogy is fogalmazzak, mert túl tud jutni a nehézségeken, ha "elbukik" gyorsan talpra tud állni, mert muszáj neki!
- Te ismersz olyan harcost, aki még nem szorult segítségre? Aki nem bukott még egyszer sem el? Akit még sosem ejtettek fogságba? Én nem...
- És abból, hogy téged már nem először akart behálózni a sötétség, arról árulkodik, hogy valamiért kellessz neki. Van valamid, amit Ő akar. Lehet, hogy ez egy különleges képesség, de lehet, hogy egy természetes dolog, ami benned a legerősebb. Ezeken még nem gondolkodtál?
- Abból pedig látszik, hogy igazán nagy harcos vagy, hogy annak ellenére, hogy a társaid száműztek, segítessz annak és ahol tudsz.
- Csak most éppen elvesztetted a hitedet. Pedig ez a legfontosabb. Ezt kellene a leghamarabb újra fellelned. Akkor minden jó lenne.
- Azt hiszed, a halál eldönt mindent? Honnan tudod, hogy utána mi van? Lehet, hogy még ennél is rosszabb dolgok? vagy olyan már nem lehet? Neked kell magyaráznom, hogy ez a helyzet még nem a legrosszabb? Ha valakinek tudnia kell, az te vagy... |
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ghost mélyen a lávafolyamra bámult.Nézte ahogy csepegnek bele a könnyei. Mostmár úgyérezte, hogy őt mindenki kerüli, nem szereti, kivéve Lagúna, de ő most messze járt. Később, nem gondolt már semmire.Fáradt volt. El is aludt a fal mellet, nem akart már ő semmit se. 
-Nah!Ez a lávafolyam!-majd a folyamra bökött orrával.-Nem tudom mennyire bírod a meleget!Én bírom!Szerintem érdekes hely, csak az a baj, hogy aki nem szereti a tüzet az bajlódhat a szűkebb partoknál!-odament a lávához és belenézett.
-Ég veled!-köszönt el!De ő nem mozdult!Tovább figyelte a lávafolyamot!
- Nem zavarsz.
Elgondolkodott, majd visszanézett a csődörre.