|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.07. 11:38 - |
 Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, de nem is tudott rájönni. A jelenség olyan érdekes volt, hogy órákig vizsgálgatta, aztán hirtelen rájött, hogy ez az üvegdolog pont olyan, mintha jégből volna: sima, csúszós.
Nem is várt többet: korcsolyázni kezdett. Hamar rájött a dolog nyitjára: ha a szárnyaival rásegített, lehetetlenül sokáig csúszhatott egyetlen nekifutásból. Csak a karcolásokkal kellett vigyázni és hogy ki ne törjön valahonnan egy darabot, mert ez mégiscsak üveg volt, ami igenis vághat.
De mindent összevetve remekül szórakozott! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
| Draugherit pár percig teljes némasággal meredt az őt figyelő szempárba.
Aztán egész egyszerűen elfordult a Birodalom Úrnőjétől, és elindult a "jég" mentén.
- Mi eddig is a Birodalmat szolgáltuk. Sosem adtuk fel a feladataink. Én is azért vagyok itt, hogy a talajba került mágiát csalinak használva levadásszam a lényeket, akik hatalomra éhezve idejönnek. A kígyókat is én tartom kordában. Az erisziek sosem hagytak cserben, Lady Catly, még akkor sem, amikor szemernyi reménye sem volt annak, hogy a küzdelmeink értelmes döntések lehetnek a részünkről......Eris szerette ezt a Birodalmat annyira,.hogy mindent, amit lehet megtegyen érte. Mindent.......Mit akarsz hát? |
Az Úrnő elhúzta a száját és cseppet sem boldogan elpillantott Draugherit mögött a távolba. Sajnos sejtette, hogy ezt a választ fogja kapni, de remélte, sőt, bízott benne, hogy meglepetés fogja érni. Visszafordította figyelmét Draugherithez és eltökélten a félsárkány szemeibe bámult.
- A Birodalomnak szüksége van a segítségedre és az erisziek segítségére. - vágott bele a kérés megfogalmazásába - A támogatásotokat mindig megkaptuk, amiért nagyon hálás vagyok és szeretnélek megkérni téged, titeket, hogy a jövőben újult erővel, lankadatlan kitartással védjétek az otthonunkat és harcoljatok érte. Tudom, hogy ez nem kis kérés… tudom, hogy a kölcsönös bizalom, ami a vorstandiakat és eriszieket jellemezte, most sehol sincs… tudom, hogy túlontúl sok fájdalomért és bánatért vagyok felelős... - a hangja elhalkult, de a könnyeit nem hagyta felszínre törni - Szeretném rendbe hozni a dolgokat, Draugherit. Én küzdeni fogok ezért azokkal, akik végig kiálltak mellettem és így a Birodalom mellett. Mi nem fogjuk feladni, de hazudnék, ha azt mondanám, nincs szükségünk segítségre.
Draugherit valószínűleg nem tudta, de az Úrnő a múltban sosem kért segítséget, senkitől, semmilyen körülmények között. Pont ezért is jutottak ide, ahol most voltak. Catly ugyan nem tudta, hogyan kell kérni, de azt tudta, hova nem akar még egyszer eljutni. Így valójában… most nem volt vesztenivalója.
|
| Szoborszerű arccal, moccanatlanul hallgatta végig az Úrnőt, csak a szeme fordult vele, ahogy Catly jobban végigmérte.
Nem hatott rá a kedveskedés, de nem mutatta, hogy mennyire nem érti Catly viselkedését.
-A háló megsemmisült. Néhány társammal fel tudom venni a kapcsolatot....De a régi összeköttetés már nem él. Lady Erisről hónapok óta nem tudok - morogta halkan.
- Miben kéred a segítségem? |
Catly tanácstalanul fürkészte a félsárkányt, miközben az beszélt, de nem tudott rájönni, valójában mennyit tudhat Draugherit az elmúlt időszak történéseiről. Bár az ideúton bőven volt ideje átgondolni, mit és hogyan akar mondani, most mégis elvetette ezeket. És amint elhessegette a korábbi gondolatokat a fejéből, szinte azonnal jobb kedvre is derült!
- Nézzenek oda, mennyit változtál, Draugherit! - mosolyodott el az Úrnő és tett néhány lépést oldalra, hogy jobban szemügyre vehesse a félsárkányt. - Jól nézel ki, tényleg jól. - állapította meg, csak úgy magának és ennek őszintén örült.
Végre valaki, akire nem volt romboló hatással az eltűnése. Legalábbis… első ránézésre. De ő már ennek is tudott örülni.
- Miattad jöttünk ide - folytatta az udvariaskodást a kérdés megválaszolásával, ám ezzel már a lényegre is akart térni.
- Tudom, biztosan meglep, de szükségem lenne a segítségedre - somolyogta - Ám mielőtt elmondanám, miről lenne szó, szeretném megkérdezni, hogy mikor beszéltél utoljára a Boszorkányúrnővel, illetve hogy van-e folyamatos összeköttetésed a többi eriszivel? |
| Mélyen fejet hajtott a törékenynek tűnő nőalak előtt.
- Üdvözöllek, Simbelmyne Úrnője! Szokatlan a hely és a pillanat a találkozásra - a hangja udvariasan és kifejezéstelenül csengett, parázsló szemei meg semmiben sem tértek el a megszokottól: prédát méregető, rezzenéstelen vadászé volt a tűzszín pillantás.
Draugherit valamennyit nőtt az elmúlt években, holott sárkányörökségéből ezt senki sem gondolta volna átvehetőnek....Catly formájához képest riasztóan nagynak tűnt.
A színei pedig sötétebbé váltak! A vörös szinte bíborba hajlóan mély színárnyalatúvá alakult, a zöld sötét erdők árnyait idézte....
Egyedül a szarva maradt meg fehérezüst fényűnek.
- Mi hozott benneteket ide? Meglep, hogy Zenit és te a sivatag ezen pontjára jöttetek, Úrnő!
A hangjában nyoma sem volt meglepődésnek..... |
Catly türelmesen és némán várta, hogy Draugherit leérjen a dűnéről. Útközben figyelte a félsárkányt, próbálta leolvasni az arcáról, illetve a viselkedéséről, hogyan lehet, miket gondolhat, vagy bármit, amit lehetett. Hát nem sokat tudott meg.
Örülök, hogy látlak, Draugherit. - köszönt végül, nem túl vidáman.
Kár lett volna megjátszásra pazarolja az energiáját és mindkettejük idejét, hiszen a mén sokkal élesebb ösztönökkel rendelkezett annál, mint hogy megtéveszthesse. |
| Finom, alig érezhető remegés futott végig a homokszemcsék felszínén, egy a tükörsima jelenés közelében futó dűnevölgyben.
Draugherit, a méreteit és alakját meghazudtoló hangnélküli kígyómozgással siklott ki a homok takarója alól.
Komótosan kaptatott fel a dűne tetejére, és lenézett a csillámló tükör mellett álló emberalakra.
Ezer és ezer gondolat kavargott a fejében. Kifejezéstelen arccal gondolkozott pár pillanatig, majd lassan lekanyargott a lejtőn.
De nem sietett. |
____________________________________________ |
 Nevetve nézett Serenityre, majd megdöbbenten nézett körül, amikor eltűnt...egy ideig kereste, majd kissé szomorkásan látta be, tényleg elment.De nem unatkozott sokáig, mivel Serenity ilyen hirtelen elment, azt hitte, Hiráék is felszívódtak, ezért elnidult Koni után nézni! |
 Serenity összerezzent. Szarva újra remegni kezdett!
Hirtelen kék fény villant, és Serenity eltűnt! |
Majdnem elesett, de hatalmas tántorgás után sikerült a talpán maradnia.
- Ejnye! - nyerítette teljes erejéből.
- Inkább keresem tovább Hirát, minthogy nyakam törjem a szertelenséged miatt! |
| -Nem tudom!-vágta rá-De élvezem!-és csúszkorált, míg a végén hatalmas erővel Serenitynek ütközött... |
| - Mit csinálsz? - kérdezte furcsállón a farkast. |
| -Oké!-majd szándékosan kezdett kicsúszni kanyarokban, hogya lendület kivigye.Aztán újra befele.... |
Végül fújtatva fékezett.
- Elég, elég! Elfáradtam! - kiáltotta kissé kesernyésen nevetve. |
| Ellentétben Serenityvel ő megengedhette magának a puffanásokat!Bundája és kis termete miatt nem ütődött annyira, s gyorsan talpon.....izé, karmon lehetett, ha egyszer elesett. |
| Óvatossága miatt nem tudott teljes sebességgel vágtatni, ami rettentően bosszantotta! De fogcsikorgatva próbálkozott tovább! |
| Felpattant, s "szaladt" tovább. |
Művészien, mesterkélten megfordult Yasha után, hogy ne essen el.
Mozgása légies, lebegtetésekkel tarkított, kecses, könnyed és kicsit nevetséges volt, de jól tartotta Yasha tempóját! |
| Kapartra-kaparta a jeget, de Serenity csak hamar utolérte, de aztán -balszerencséjének köszönhetően-oldalra esett, s kitért a fogó elől, még mielőtt az megérinthette volna! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Nevetve nézett Serenityre, majd megdöbbenten nézett körül, amikor eltűnt...egy ideig kereste, majd kissé szomorkásan látta be, tényleg elment.De nem unatkozott sokáig, mivel Serenity ilyen hirtelen elment, azt hitte, Hiráék is felszívódtak, ezért elnidult Koni után nézni!
Serenity összerezzent. Szarva újra remegni kezdett!