Témaindító hozzászólás
|
2006.05.17. 19:55 - |
A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Ismerkedni - *felelte könnyedén.* |
Összehúzódtak a szemei.
- Mit akarsz? - morogta végül, hosszú szünet után. |
*Könnyedén, mégis félelmetes sebességgel tárta szét szárnyait, amik pillanatok alatt lelassították.
Várakozón pillantott Draugheritre.* |
Döbbenten látta, hogy a pegazus követi, így hirtelen lefékezte a tempóját, és izzó pillantással követőjére meredt, hogy vajon elzuhan-e melette, vagy valóban tőle akar-e valamit. |
*Nox érdekesnek találta a félsárkányt, ezért úgy döntött, hogy követi.
Összecsukta szárnyait és Ő is zuhanni kezdett lefelé.* |
- Nem hiszem - horkantotta vissza, és egy gyönyörű előredőlés után újra zuhanni kezdett! |
*Fejét oldalra billentette.*
- Találkoztunk már valahol? - *kérdezte.* |
Felizzott benne valami erre a végigmérésre, így biccentett, és megfordult, hogy zuhanhasson tovább. |
- Üdv. - *felelte.
Kíváncsian végigmérte a félsárkányt.* |
Valósággal elzúgott valami nagy és fekete mellett, ahogy átért néhány felhőn, így (a korábbi emlékek és régi reflexek következtében) egy pillanat alatt szétvágta a szárnyait, és egy hatalmas szaltónak hála, szembefordult egy idegennel, akire felnézve különös érzet rohanta meg.
'Izabó! Neki van ilyen ereje!' döbbent rá az érzet okára.
- Üdv! - köszönt végül tisztelettel, mert nem tudta mit kereshet itt egy Félelembeli lény, és vajon mik lehetnek a szándékai. |
*Nox felpillantott a felhőkön túlra. Igaz, nem látott át a felhőkön, de tudta, hogy valami, vagy valaki közeledik vészes tempóban és ha így halad tovább, pont összeütköznek.
Gyorsan szétnyitotta szárnyait függőlegesen és elfordult az egyik irányba.* |
A magasban suhant, mélyen elmerülve gondolataiban.
'Talán így volt jó...' gondolta, lelki szemei előtt egy kedves arcot látva.
Egy lényt, akinek valamiért nem volt elég fontos.....
Megmozgatta szárnyait, és bedőlt, hogy lassan ereszkedni kezdjen.
'Érdekes....Itt merült fel bennem egy kérdés.....És most...hm...ez nem igazi válasz, de azt hiszem már nincs miért aggódnom...Elszakadtam Tőled, Álom....Ég Veled....'
Hatalmasat csapott szárnyaival, majd becsukta őket, és zuhanni kezdett lefelé, mint valami mennybetörő, de elbukott ősdémon! |
*Nox a nemrégiben történt dolgokon elmélkedve hasította a levegőt.
Élvezte a pusztasági széljárást. Itt alig kellett mozgatnia a szárnyait, csak akkor, amikor az egyik széláramlatról a másikra akart átjutni.* |
Fundamentum a magasban újra körözni kezdett, de kemény tekintetével a kis lényt figyelte alant. |
Kirara azthite a kanca távozik, tehát elindult visszafelé, ki a pusztaságból.Útközben még visszanézett.... |
- Fundamentum a nevem.
A kanca kihúzta magát, és egyetlen ugrással és szárnycsapással a levegőbe lendült. |
-Azthiszem menni fog!egyébként ki vagy te?...Én Kirara vagyok!
Aztán megfordult és újra körülnézett! |
Fundamentum nem bánta meg, hogy leszállt, bár az átváltozás kissé kellemetlenül érintette.
De nyugodtan szólalt meg:
- Megijedt? Tőlem nem kell. A pusztaságba tévedt be. Innen elég hosszú idő kikeveredni...... |
Kirara megállt.aztán újra futni kezdett.Úgy érezte, hiába fut, de azért nem lassított.Hirtelen előtte termett egy pegazus.Nagyon megilyedt és óriásivá változott, fogai is óriásiak lettek, és morogni kezdett.De látta, hogy felesleges, tahát visszaváltozott.
-Elnézést!Megilyedtem!Megmondaná hogy hol vagyok? |
Fundamentum meg sem kellett mozduljon, kényelmesen beláthatta a pusztaságot, így a kicsiny lény futkorászását is.
Nem igazán értette miért rohan ennyit, így végül a kíváncsiságtól hajtva ereszkedni kezdett.
Megaztán.....ki tudja? Hátha a lénynek segítségre van szüksége. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|