|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Kataklizma körül meg-megremegett a levegő, ahogy lassan rájuk sötétedett, és az unikornis rádöbbent, hogy sohasem járt a világ ezen szegletében.....Ráadásul hihetetlenül egyedül érezte magát. Olyan régen volt már, hogy Eris azt suttogta a fülébe, miközben simogatta az arcát átszelő rettentő heget, hogy nem engedi a háló zsúfoltságába, inkább más módot talál rá, hogy biztonságban tudja. Kataklizmának fájt az emlék, fájt a gazdája hiánya, és nagyon fájt ezúttal a bánata a döntés miatt.....
- Szerintem jó lesz itt is - cövekelt le végül az egyik nagyobb tölgy előtt. Szíve hevesen vert, szemei az árnyékokat kutatta, és érezte magán félelem hullámait.
Ez a félelem gyötörte azon éj óta, mióta ilyenné tették.....Amióta csak ráköszöntött idegen vidékeken a sötét, előtört ez a félelem és kínozta, kínozta kegyetlenül.....Minden éjjel.
Brünhilde lágyan zümmögte egyik ősi altatójukat, ahogy a fák közt táncoló susogó szél ringatta az ágakat körülöttük.
Minden olyan békéssé változott..... |
*A csúszós, vizes sziklapárkányok lassan el-elmaradoztak mögöttük és helyüket felváltották a magas, de erős törzsű tengerparti fák.*
- Menjünk még kicsit beljebb, hogy ne legyünk éjszaka az erdőszélen. - *javasolta Logos.*
*Despota óvatosan pája mellé araszolt.*
- Az volt életem legszerencsésebb napja. - *válaszolta máorosan.* |
 Kicsit megmozgatta a szárnyait, és félmosollyal, halkan válaszolt:
- A mire számítsunk kérdést meg tudom válaszolni. Sok-sok fejfájással járó aggódásra, hajmeresztő kalandokra, és mindenféle olyan cselekményre, amihez képest a Valhalla minden kiképzése csak délutáni játék volt. Legalábbis a mai napot elnézve ez a négy kis kanca nem fogja megkönnyíteni a helyzetet!
Eltöprengett, és kutató pillantással mélyedt bele Despota szemeibe.
- Megbántad valaha....a találkozásunkat? |
*Szerelmes csókot lehelt viszonzásul Brünhilde arcára.
Felnézett a csillagos égre, majd pedig a Holdra. Fojtott hangon szólalt meg:*
- Pár óra múlva majd elmegyek a szokásos járőrözésemre. - *szólt előre párjának.* - Szeretnék kicsit körbenézni és tudni akarom, mi a helyzet a közelünkben és mikre lehet, mikre kell számítanunk. |
Némán, de ragyogó arccal elnevette magát, aztán Despota sörényébe temetkezett.
- Szeretlek - suttogta alig hallhatóan.
Különös volt belegondolni, hogy nem akarta tudni mi lenne most vele, ha nem találkoznak Despotával. Ezt akarta. Így. ÉS csakis Despotával! El sem tudta képzelni, hogy mással játszana most "kicsi a rakást" a saját családjuk tagjait bevonva egyetlen hatalmas öleléssel. De nem is akarta.
Akármilyen különös is volt, így volt jó. Pont így. |
*Nem leplezte mosolygását a kérdésen. Ő is épp ezen morfondírozott, így vigyorogva intett nemet fejével.
Nem sokkal késöbb szárnyait széttárta, hogy kinyújtóztassa őket és halkan talpra kecmergett. Brünhilde és a csikók mellé ügyeskedte magát és jólesőn leheveredett párja mellé.*
- Nem fogunk unatkozni - *állapította meg suttogva, nehogy felébressze a kicsiket.* |
 Elnézte a négy kis tüneményt a szárnyai ölelésében, és nem tudott nem mosolyogni. Ő, a valkűr, mint négycsikós anya! Majdnem elnevette magát, de aztán arra gondolt, hogy bölcsebb lenne dallal kifejezni magát, így az altató kicsit megváltozott, és egy élénkebb, édes, simogató és játékos énekbe olvadt.
Aztán Despotára nézett, és szinte szikráztak a szemei a boldogságtól.
'Hitted volna?' üzente tekintete, összekapcsolódva párjáéval. |
*Zavartalanul tombolászott. Egyre inkább jól érezte magát, főleg, amint Faible is elment aludni. A továbbiakban jó ideig apja és anyja hátán is átszaladva szaladgált, hogy egyikük, hol pedig másikuk sörényét vagy farkát meghúzva, vagy épp összekócolva.
Ki tudja, talán több óra is eltelhetett addigra, amíg elálmosodott a kis pegazus csikó. Nagyokat ásított és Despota oldalának dőlve méregette a hármast anyja szárnyai közt. Összeráncolt homlokkal nézte őket, ahogy végtelen nyugalommal és békességgel alszanak ott egymás mellett. Milyen jó meleg lehet ott!
Az első, közeledő lépést végtelenül lassan, bátortalanul tette meg, de amint túl volt rajta, szinte rohanvást ugrott volna három testvére közé! Ha rajta múlik, meg is tette volna, de Despota résen volt és a levegőben elkapta lányát. Heroina majdnem tüntetően felnyerített. Mégis hogy gondol ilyet a tulajdon apja?! Méltatlankodva pillantott Despotára és követelőzve ficánkolt a két szárny között.
Végül csak megnyugodott, vagy csak szimplán elfáradt és jól viselkedett. Befészkelte magát Krinhilde még szabad oldalához és néhány pillanat elegendő volt ahhoz, hogy a kellemes, csodás és megnyugtató dallam mély álomba szenderítse.* |
Boldogan elmosolyodott a szelídebbik apróságon. Ó milyen gyönyörű csikók! Bárcsak a dalnokok megélhették volna a boldogságát! Most az egek zengenének a dalaiktól.....
Szárnyai közé ölelte Krinhildét és Claire-t, majd türelmesen várni kezdett, halkan egy dalt hümmögve magában, hogy csak a két kis pegazus hallhassa.
Nem kellett soka várnia.
 Claire már túl álmos volt, hogy meglepődjön, mikor anyjuk meleg tollai közt egy másik, kicsi pegazus bújt hozzá. Szinte reflexszerűen összebújt vele, és álomba merült.
Faible féltékenyen nézte, ahogy Claire elalszik, és a másik, gyanús csikó van vele....De minél többet nézte, annál inkább el kellett fogadja, hogy a kettőből még ez a jobbik! Aztán Brünhilde altatója, és a hűvös éj hatottak, és bemászott Claire másik oldalához, át a tollak tengerén, a két hatalmas szárny kosarába. Hattyú nem védi így a fiókáit, mint ahogy Brünhilde dúdolt átölelt lányaiknak.
És még mindig türelmesen várt....... |
*Despota "fogadta" párja üzenetét és aprót bólintott.
A Nap lenyugvóban volt, hamarosan majd eltűnik a horizonton.
Despota, hátán Krinhildével leheveredett a faágon. Rövidem elmerengett magában jelenlegi helyzetén. Ha pár évvel ezelőtt megérdezték volna, mit vár a jövőjétől, erre még csak gondolni se mert volna! Jót mosolygott ezen és úgy gondolta, csodásan szerencsés pegazusnak tarthatja magát, amiért mindez megtörténhet vele!*
*Hamar kiszabadult apja szárnyai közül és fel-s-alá rohangált az ágon. Hol Brünhilde sörényébe dörgölőzött, miközben Faible csaknem felnyársalta tekintetével, hol pedig Despota hátán szaladt keresztül, meg-megcsúszva a még szokatlan faágon!
Krinhilde a játék elején még csatlakozott Heroinához, de tisztes távolban maradt a barátságtalan Faible-től. Nem sokkal a teljes besötétedés előtt azonban elfáradt és biztonságos szunnyadó helyet keresve Brünhilde mellé kucorodott, Faible és Claire társasága mellé. Nem volt könnyű ráveennie magát erre a lépésre, de vágyott anyja cirógatására és Heroina úgysem hagyta volna aludni... Minden alakalommal átfutott volna rajta is, ahogy Despota hátán. Ami pedig azt illette, Krinhilde pihenni szeretett volna már!* |
Brünhilde lassan visszalépdelt az ág végéről lányukkal, a többiek kis csapatához. Látta, hogy Claire milyen elveszett, így gyorsan ölbe vette és megcirógatta, de ekkor már végképp nem kerülte el a figyelmét Faible pillantása, amit Claire-re vetett, aztán Heroinára, aki alighanem a valkűrök erejének teljes isteni mivoltát örökölte, és sohasem fog elfáradni......
Brünhilde aggódva nézett párjára, szemeivel ezt üzenve:
'Sok bajunk lesz még.....'
Claire elfészkelődött Brünhilde hátán, egyben újra nagyjából Krinhilde magasságában találva magát, Faible meg ellenőrizte, hogy kis pegazustestvére jól van-e, onnantól pedig árgus szemekkel Heroinát kezdte figyelni.
Árgus és sokat sejtető szemekkel.... |
*Méretes szárnyaival nem volt nehéz pillanatok alatt körbefognia a még oly' apró Heroinát és magához húznia. A csikó energiától duzzadva állt ellen és ficánkolt, így Despotának nem kis erőfeszítésébe került lenyugtatni Heroinát.*
- Heroina, elég - *kénytelen volt rövid szünetet tartani és kihámozni sörénytincseit a csikó tollaiból* - , elég lesz - *ismét szünetre kényszerült, ugyanis Heroina őrült ficánkolása közepette félig lecsúszott az ágról. Utána nyúlva könnyedén visszaemelte a faágra, de immár a levegőben tartva nézett lánya szemébe.*
- Elég - *halkult el a hangja, és kivételesen mintha Heroina szótfogadott volna!* - Tessék rendesen viselkedni, ez nem illő! Miért akarod az ellenségeiddé tenni azokat, akik lehetnének a barátaid is? - *kérdezte őszintén.*
- Ne vívd ki Faible és Claire haragját! - *figyelmeztette a csikót.* - Ők az idősebbek, nektek kell szótfogadnotok nekik! Játszani szabad, de csak ésszel és mértékkel. Ne csinálj butaságot...
*Heroinának nagyon kellett viselkednie! Az apja komoly dolgokról beszélt vele, legalábbis Ő így értette. A mondandó végén Heriona "jókislányos"-mosollyal bólogatott. Mit számít neki ez a kis ígéret? Persze, hogy megígéri, ha csak ennyi kell ahhoz, hogy végre ismét szaladgálhasson és ficánkolhasson!
Krinhilde rövid ideig méregette Claire-t, de nem tudta, hogyan lenne helyes a kis pegazushoz közelednie, így inkább elsuhant Despota szárnyai mellett és nagy, tűzszín pegazus hátára kucorodott.* |
Brünhildében az ösztönök szerencsére gyorsan felébredtek, ha a hűvös és logikus elme nem is, így előrelépett, határozottan és minden vitát elsöprőn felnyerített, majd szépen felemelte Faible-t szárnyaival.
- Despota! Kérlek beszélj Heroinával! - mondta komolyan, jéghideg, acélkemény, csengő hangon, és szigorúan arrébb ment a csikóval, akit elkapott.
- Faible, tudom, hogy Heroina mit tett, és tudom, hogy meg akartad védeni Claire-t, de ez nem megoldás! Láthattad, hogy mi a vége: te odakapsz, ő hozzádkap, és a végén mindketten kapkodtok a másikra, megsérültök, és sosem lesz vége! Kérlek, mivel te vagy a mi idősebb lányunk - mondta komolyan, szelíden, a csikó szemeibe nézve - segíts nekem! Légy az én komoly segítségem! Légy okos! Ha bármi ilyesmi történne, hagyd ránk, és legföljebb vigasztaéd meg Claire-t! Kérlek, ne bántsd a testvéred!
Faible kelletlenül, makacsul leszegett fejjel hallgatta mamáját, csak néha lesett mögé, hogy lássa Claire-t. Dehogy fog ő segíteni a kis nyafogós gonosznak! Még mit nem! Majd ő megmutatja ki a főnök!
De persze Brünhildére nem nézett fel, hogy szándéka ne legyen olyan nyilvánvaló.....
Claire meg eközben bátortalanul állt az ág közepén, fogalma sem volt mit tegyen, kihez szaladjon oda, és leginkább a közelben álló Krinhildét nézegette, de amint a kicsi kis pegazus visszanézett volna rá, inkább gyorsan lesütötte a szemeit. |
*Hajszálnyira volt tőle, hogy kitátsa száját! Hát, sok mindenre gondolt, de erre nem!*
*Heroina csilingelő hangján felnyerített és fejét fel-felvetve igyekezett szabadulni az erős szorításból! Hamar rá kellett döbbenjen, hogy reménytelen a dolog, így fejét először elrántotta, majd gyorsan Faible felé harapott!
Krinhilde a két fél között járatta pillantását. Nem tetszett neki a bunyó! Először csak figyelmeztetően bökdöste Heroinát, de mivel láthatóan semmi sem változott, elkezdte visszafelé húzni édestestvérét.* |
Brünhilde lélegzetvisszafojtva várt. Na most mi lesz? Fogalma sem volt mihez fog kezdeni, ha Claire rosszul reagál...
Már majdnem segélykérőn Despotára nézett, amikor megdöbbentő dolog történt!
Clair néma szívdöbbenettel nézte az apró csikót, és láthatóan két pillanatnyira volt tőle, hogy sírva fakadjon, amikor Faible nagy, ménes mozdulattal előrelépett, dobbantott, majd elkapta Heroina sörényét, és tépni kezdte! |
*Despota előtt a két kiscsikó eddig feszengve álldogált, hol apjukhoz fordultak vissza, kérdő tekintettel, majd anyjukra néztek türelmetlenül.
Despotának cseppet sem kellett bíztatni Krinhildét és Heroinát, hogy barátkozzanak össze Faible-el és Claire-rel, ugyanis a két kicsi szinte szaladva közelítette meg a tűzszín csikókat.
Elérve őket orrukat összeérintették és Heroina második mozdulata kapásból rosszalkodás volt: fogai közé vette Claire egy sörény-tincsét és jól meghúzta!* |
Claire és Faible mágikus érzékei nem mindennapiak lehettek, mert előre elhallgattak, és figyelni kezdtek a két felnőttre. Érezték, hogy valami készül...
Aztán döbbenten rámeredtek a két új csöppségre. A két pár ábrándos szempárral másik kettő nézett farkasszemet, de utóbbiak döbbenete lassan átadta a helyét valami gyanakvásnak és fenntartásnak.
Nem örültek........
Brünhilde aggódva nézte őket. Azt szerette volna, ha mind a négy kicsi jóban van egymással! De úgy tűnt Claire-ék nem akarnak osztozni......Talán félnek, hogy elvesztik őket Despotával.....Elvégre egy súlyos veszteségük már van.......
- Nem lesz semmi baj. Ők a kistestvéreitek. A mi csikóink. Mi egy nagy család vagyunk! - súgta mosolyogva a két vörös kicsinek, szárnyait a vállaikra ejtve.
Nagyon úgy tűnt nem volt elég meggyőző....A két befogadottjuk azt hihette nem elég fontosak, és mostantól a háttérbe szorulnak.
- Titeket is szeretünk! És őket is, szeretjük, igen - mondta határozottan - Szeretném, ha jóban lennétek. Ők még kicsik, kelletek Ti is, hogy vigyázzunk rájuk! És Ti is nagyon fontosak vagytok nekünk! Ez csak egy változás, de nem rossz változás! Rátok is ugyanúgy vigyázunk továbbra is. Nem örültök az új játszótársaknak?
Továbbra is gyanakvón nézték a két újszülöttet, akik ártatlan, hatalmas szemekkel bámultak vissza rájuk. Nem tűntek komoly ellenfélnek. De sem Claire, sem Faible nem tudta pontosan hogyan is viszonyuljon az új helyzethez. Úgy érezték hirtelen sokkal kevésbé tartoznak össze Despotáékkal. Akármennyire is állt mögöttük szeretőn Brünhilde.
Ők fogadott csikók voltak........
Brünhilde ráérzett a két lányuk problémájára az újakkal szemben.
- Lehet, hogy fogadott lányaink vagytok, de a szeretet nem tesz különbséget. Mind a négyen a mi csikóink vagytok. Ti is kelletek nekünk! - mondta alig hallhatóan, de nagyon komolyan.
Úgy látszott, hogy végre-végre célt ért! A két zavart csikó összeneézett, aztán lehiggadtak. Brünhilde elmosolyodott, és lassan meglökte őket.
- Menjetek, barátkozzatok össze!
Bízott benne, hogy Heroina és Krinhilde is jól fognak viselkedni. De a biztonság kedvéért követte a lassan előrearaszoló kis egyszarvút és pegazust. |
*Mosolyogva nézte a két tűzszín csikót, miközben szárnyait a helyükre igazgatta. Amint végzett, két kis fejecske kukucskált ki a nagy tollas szárnyak mögül.
Despota kényelmesen leheveredett a faág egy elég erős részére és szárnyaival maga elé terelgette a két kiscsikót.
A látvány elég érdekes volt: Bünhilde előtt állt két csikó, szemben a Despota előtt álló két csikóval.* |
Követte párját, és amennyire csak tudott, lehiggadt a faág láttán. Végülis.....itthon vannak. Ebből erőt meríthet. Talán nem is lesz semmi baj!
De behúzott nyakkal dobbant le.
- Mama! - kiabálták kórusban, és mosolyogva odafutottak Brünhildéhez, hogy hozzábújjanak.
- Hol voltál? Mit csináltál? Miért mentél el? Ugye többet nem mész el? - záporoztak a magas hangú kérdések egyre.
A két riadt szempár egyre csak nézte és nézte a nagy kancát.....és aggódtak.
Mélyet sóhajtott, és segélykérőn nézett Despotára.
'Talán itt az idő...' |
*Gyorsan körbepillantott és jót mosolygott magának. A nagy fa ott állt szinte mellette, pedig korábban azt hitte, jóval messzebb van.
Szárnyait szétbontogatta és puhán felemelkedett, ügyelve arra, hogy a két csikó ne csúszhasson-eshessen le. A vastag faágra érkezve leszállt.* |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kicsit megmozgatta a szárnyait, és félmosollyal, halkan válaszolt:
Elnézte a négy kis tüneményt a szárnyai ölelésében, és nem tudott nem mosolyogni. Ő, a valkűr, mint négycsikós anya! Majdnem elnevette magát, de aztán arra gondolt, hogy bölcsebb lenne dallal kifejezni magát, így az altató kicsit megváltozott, és egy élénkebb, édes, simogató és játékos énekbe olvadt.
Claire már túl álmos volt, hogy meglepődjön, mikor anyjuk meleg tollai közt egy másik, kicsi pegazus bújt hozzá. Szinte reflexszerűen összebújt vele, és álomba merült.