|
Témaindító hozzászólás
|
2007.02.22. 16:13 - |
|
 Fél úton megálltak.
-Bírod ezt a mélységet? | |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 -Természetesen tetszik olyan elbűvölő és megnyugtató!-mondta. |
 - Valóban...Szeretek néha lejönni ide, és hallgatni őket.... - simult ő is Illusionához.
- Reméltem, hogy neked is tetszik a daluk. |
Csodálkozva nézegette őket.Odabújt szerelméhez.
-Varázslatos!-mondta. |
| - Igen. Bálnafélék, de valószínűleg mágiától megváltozott faj....Még csak nemrég fedeztük fel őket.... |
Elmosolyodott.Tovább nézegette az alakokat.
-Ezt a zenét ők csinálják?-kérdezte és közben az alakokat fürkészte. |
| Visszacsókolt, majd elmerült a hangokban..... |
| Csondálkozva halgatta.Vágül megcsókolta szerelmét és gyönyörködött a furcsa alakokban és a dalban. |
Elérték a mélyvizet.
- Nézd! - zúgta hirtelen.
Gyönyörű, hatalmas, elnyújtott alakok úsztak alattuk és előttük.
- Hallgasd a dalt! - mondta gyorsan, és hamarosan valóban elérte őket valami...ami több volt egyszerű zenénél vagy hangnál....hatás volt, ami átsöpört rajtuk, minden sejtjükön. |
 - Nagyon örülök, hogy így vagy vele! A legtöbbünk mindig így élte meg, ez volt a.... - boldogan elmosolyodott - felnőtté avatás a ménesünkben! Büszke vagyok Rád! |
*Miután ismét a felszínen álltak, csak megjött a hangja.*
- Ez csodálatos volt! - *lelkesedett.* - Sosem láttam ehez hasonlóan gyönyörűt és különlegeset! Egyszerűen... kis sem tudom fejezni szavakkal, mennyire lenyűgözött! - *mondta sugárzó arccal, szinte ugrálva.* |
Hosszú, csöndes, békés útjuk volt felfelé.
Végül csak elérték felszínt. |
*Nenya nem bírt betelni a látvánnyal. Mozdulatlan maradt, csak szemeit forgatta, egyik vörös pontról/foltról a másikra. Ez olyan hihetetlennek tűnt! De mégsem volt az...
Jó ideig lenyűgözve nézte a mélységet. Elméje legmélyére elraktározta a látottakat, majd Therusra pillantott és bólintott, hogy mehetnek fel. Annyira lenyűgözte a látvány, hogy szólni sem tudott.* |
Egyre mélyebbre merültek...mélyebbre....mélyebbre....Sötétség, csend, hatalmas erő a felettük terjengő vízrétegekből.....
Therus úgy érezte magát, mintha a világ teremtése előtti pillanatban létezne, a tökéletes mozdulatlanság és a hatalmas erők bizarr ellentétét érezve. Egyedül a varázslatukvéte meg őket attól, hgy laposra préselődjenek, de ez a hatalmas tömeg éppenhogy erőt adott nekik.
Már épp kezdett volna idegőrlő lenni a fekete semmi és kék mintáik villódzása, mikor a messzeségben lent hirtelen megjelent egy vörös szikra. Aztán még egy, majd egy egész sereg, és hirtelen vörös pontok serege alkotott tömeget alattuk, girbe-gurba vonalba álva. Aztán a jégnél is hidegebb, márványként dermedő víztömeg melegedni kezdett, és remegni!
Ahogy merültek lefelé, a víz egyre melegebb lett, nemsokára már rengett körötük néha-néha, és a vörös pontok is nőni kezdtek.
Vulkánok! Gigantikus vízalatti vulkánok! Azok felé tartottak!
De Therus nem ment már sokkal mélyebbre, és Nenyát is maga mellé intette.
'Látod a Világ Szívét?' intett a kiáradó vörösség felé.
'Víz, Tűz, Föld és bizony még a Levegő is itt lüktet alattunk, érezheted milyen hihetetlenül elemi erővel!' intett újra az egyik legközelebbi vulkán felé, amiből apró buborékok törtek a sötét magasba, a láva kifröcskölése közben.
Körülöttük néha látszott a vízalatti tájból valami, és az is ősinek, hatalmasnak, még frissen teremtettnek és elnagyoltnak hatott: kő- és sziklakupacok, táblák, törések, rések, repedések, hegyek, völgyek látszottak óriási méretben ahogy a természet titáni munkája a világra hányta az anyagot.
'Egy nap talán ez az óceán is szárazfölddé lesz, és akkor a gyermekeid gyermekei vagy azok leszármazottjai ezeken a tájakon fognak vágtatni ha a szárazra merészkednek....Az Élet hatalmas!'
Kicsit még nézte a gigászi tüzeket, amik a vizet melegítették langyosra, és megrengették a tenger fundamentumát.
Aztán finoman felfelé fordult, mintegy javasolva az indulást. |
*Nenya mosolyogva hallgatta Therust ls kíváncsian várta, hogy miféle csodát fog látni!* |
Különös fénnyel a szemében Nenyára mosolygott.
'Megmutatom Neked azt, amit minden családtagunknak, minden velünk élőnek megmutattunk....A Világ Szívét! Szerintünk....' üzente vissza. |
*~Még meddig?~ -üzente a vízzel Therusnak. Időközben az eddig rejtett mintái neki is felfénylettek.* |
Lassan sötétség bordult rájuk, de mintáik világítani kezdtek, és Therus egyébként sem félt.
Csak haladt tovább lefelé. |
 Siria elnevette magát, mert mindkettőjüket tisztán hallotta.Aztán Elgerthez úszott.
-Az ilyenek legtöbbször érzelmek miatt szoktak történni.Mondjuk idegesség, túl nagy nyugalom, szerelem!-az utóbbit külön kiemelte-De egyébként fogalmam sincs mitől....
Úszott vissza... |
 Mirorr nem halotta mit mond Elgert de odaszólt
-Húú ez nagyon jó trükk!Hogy csinálod?-kérdezte nem tudván hoyg nem direkt van a mutatvány |
Elgert sörénye hirtelen megnyúlt, és folyékony lett. Vízsörénye lett.
-Hé, ezt nem én csináltam!-tapogatta meg sörényét - vagyishogy tapogatta volna, ha meg tudta volna fogni. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fél úton megálltak.
-Természetesen tetszik olyan elbűvölő és megnyugtató!-mondta.
- Valóban...Szeretek néha lejönni ide, és hallgatni őket.... - simult ő is Illusionához.
- Nagyon örülök, hogy így vagy vele! A legtöbbünk mindig így élte meg, ez volt a.... - boldogan elmosolyodott - felnőtté avatás a ménesünkben! Büszke vagyok Rád!
Siria elnevette magát, mert mindkettőjüket tisztán hallotta.Aztán Elgerthez úszott.
Mirorr nem halotta mit mond Elgert de odaszólt