|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:51 - |
 Diadém hallotta, hogy egy új barlangot fedeztek fel, s gondolta megnézi közelebről. |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Fayu hamarosan jobban lett Lindének hála, így ő is összeszedte magát, és hozzáadta halványkék lángjait a nőstény apró nyalábjaihoz.
- Így már jobb - mormogta elégedetten. Tényleg jobban lett! És mivel látott is, láthatta, hogy egy sötét üregben van, két nagyon kimerült társsal, és fogy az erejük....
- Köszönöm, hogy kihoztatok - mormogta zavartan. Szégyellte magát a viselkedéséért, és nemigen tudta hogy tegye jóvá.
 Sötét Szeráf összenézett Lindével, aztán kurtán-furcsán morrantott, és elfordult.
- Gyerünk! Keressünk kiutat! - hörrentette, és nekilendült a sötét alagút kanyarulatainak. |
 Elszégyellte magát.Noha sárkány, rendelkezik is tűzzel, koránt sem képes nagy tüzet csinálni...De az is több, mint a semmi.A két sárkány közé mászott, s kis lángokat sohajtott.Eleinte csak fel.-fel csillant pár nyelv, hiszen zavarban volt, aztán egyre nagyobb lángokat fújt.
-Remélem, ez megteszi!-mondta két sóhaj közepette. |
Arra ébredt, hogy korog a gyomra és fázik. Egyiket sem tartotta jónak! Mocorgott egy sort, aztán nyögve kinyitotta a szemeit.....És minden sötét volt körülötte!!!!!
- Megvakultam.....vagy ez a pokol??? - nyüszítette ide-oda kapkodva a fejét, és elfogta a félelem, hogy vajon mi történhetett.
- Ne hozz szégyent a sárkányokra azzal, hogy szamárként viselkedsz! - mormogta rosszkedvűen, mert ő is fázott. Kicsit toporgott, aztán végül türelmetlenül így szólt:
- Nem lenne kedves valamelyikőtök tüzet gyújtani? Akkor látnánk is valamit, és talán nem fagynánk meg.....
Miután felhozták és letették Fayut a járatban, mindketten pihenni akartak kicsit....Habár hideg és sötét is volt, ami nemcsak barátságtalan környezetnek minősítette a helyet, de a szerencselényekre nézve veszélyesnek is.
De legalább Fayu felébredt. |
Követte Szeráfot.Fayu éledezéseit jó jelnek vette, s hihetetlenül megkönnyebbült. |
- A járatokban! Erre - nyögte, és bekanyarodott a sötétbe.
Csak egy pillanatra tért magához, fáradtan kinyögött egy sajnálom-ot, aztán újra elájult. |
Egy gyönyrűszép hangnyújtással fejezte be a dalt, köszöntképp ő is a sárkánynak.
A dal végeztével a sárkány hatalmas teste visszhúzódott a vízbe, ő pedig dobogó szívét nyugtatgadta....A víz oly hamar lett csendes, mint bolond.
Látta Szeráf fáradozását, gyorsan segítségére sietett.Nem volt túl erős, de ketten már könnyebben elbírtak az alélt Fayu-t.
-Tudsz egy helyet, ahol letehetjük?-kérdezte a kifáradt sárkányt.Nem kérdezte könnyen, hiszen egy fáradt lényt nem nagyon kéne beszéltetni, hadd maradjon meg még levő ereje...Ez azonban mindkettő számára fontos krdés volt. |
Fayu fáradtan nyúlt el a furcsa tapintású akármin, ami felhozta őket a vízből. A szerencsesárkány azt hitte meghaltak, és a mennybe jutottak....
Nem is figyelt semmire!
Sötét Szeráf ezalatt szinte már rimánkodott, hogy a fehér lény magához térjen és felszálljon, de az nem is figyelt rá!!
- Kérlek, Fayu! - csattant fel, de erre a bojtos sárkány még a szemeit is teljesen becsukta!!
Tanácstalanul toporgott, aztán vett néhány mély levegőt, rátekerte farkát és teste egy részét Fayura, amennyire tudta, és küszködve felszállt! Hihetetlenül nehéz volt így repülni! Mindketten elfáradtak a vizes kalandtól, és Fayu hiába volt könnyű lény, most Sötét Szeráfnak egyedül repülni is nehéz lett volna...Fáradtan és nehéz szárnycsapásokkal repült felfelé.
De gondolatban megköszönte a vízi óriásnak a hőstettet. |
Működik!De nem szabad befejezni, különben visszaeshetnek, s a hullámok martalékaivá válhatnak.Próbált még szebben, még földöntúliabban énekelni, marasztalásra bírva a a vizi sárkány jó akaratát, hogy barátai minél előbb erőre kaphassanak. |
Fayu görcsös rémülettel kapálózott a vízben, vadul dobálva magát össze-vissza, ahogy a háborgó vízben próbált felfelé törekedni! Érezte: rohamosan fogy az ereje! A vakrémület újra és újra átcsapott felette, mint a víz, hiába tudta, hogy ennél kevés nagyobb hiba létezik!!
Érezte, hogy Sötét Szeráf valahol mellette vergődik, de nem tudott törődni vele. A szárnyas lény talán ki is mehetne, ha akarna! De vele, a bajbajutott szerencsesárkánnyal mi lesz???
Fayu őt akarta megmenteni, mikor a víz lecsapott rájuk, így bűntudata nem engedte, hogy otthagyja! De a pánikbaesett fehér lényt meg nem tudta elkapni! Ott csapongott mellette, próbált valahogy a közelébe férkőzni, de eddig csak annyit ért el, hogy elfogyott a levegője és néha majdnem egymásra tekeredtek!
'A fenébe is! Nyugodj már meg vagy itt pusztulunk!' zengte elméje, de Fayué túlságosan elzárkózott tőle......
'Na most mi lesz.....'
Alighanem már a másvilág kapujában lebeghettek, mert földöntúlian szép dallamot hallott, és nem is érzett már erőt, hogy küzdjön......
És ekkor hirtelen az egész tó aljzata megmoccant alattuk, és valami nagy, kemény dolgon kibukkantak a vízfelszín fölé!
Elképedve köpködött és nyeldekelt, aztán elképedten rázni kezdte fejét.
A hatalmas vízisárkányok egyike felpúposította a hátát, és kinyomta vele őket a levegőre! Ekkor látszott csak micsoda óriás......Kényelmesen elfértek rajta keresztben mindketten.....
Lihegett és fogalma sem volt mit csináljon.... |
Őt nem ért el a hullám, szorosan a "plafonra" tapadt, de két társát bizony elragadta!Kétségbeesetten vonaglott , hiszen megmentené őket, te, ha vízbe merészkedik, ő is ott pusztul....
Ötlet híjján énekelni kezdett....ha valóban olyan földöntúlinak mondják aszerencse sárkányok életét, akkor hatni fog.... |
Fayu elmerülten nézegette a sejtelmes fényeket alul, és gondolkozott, hogy mihez kezdjen. A fények elbűvölők voltak, szinte művésziek és éteriek, de az előbb már kiderült, hogy a hatalmas alakok sosem lesznek képesek velük együtt cselekedni. Sosem alkothatnak együtt.....Szomorú volt emiatt. A lenti sárkányok különlegesek voltak! Igazán különlegesek.
Úgy érezte magát, mint a cukorkák előtt ácsorgó kisgyerek, aki hiába vár és csorgatja a nyálát!
- Szeráf! Szeráf! Nem megyünk tovább? - kiáltotta, körbefordulva a levegőben. Sehol sem látta a társát!
Hirtelen megdermedt. Valami óriási mágia ébredt alatta......a vízben!!! Elborzadt a gigantikus energiáktól, amik egyre csak erősödtek! Mi a csoda készülhet lent?? Csak nem történt baj? Veszélyérzete is jelzett, de nem tudta honnan is várja a veszélyt! És miért!
- Szeráf! Ki kell mennünk! - kiabálta riadtan, ahogy a csendes víztükör mozgolódni kezdett alattuk. Lindé és ő nem kerülhetnek bele!!! Sürgősen menniük kell! De hol a vezetőjük?!?!?
- Szerááááf! - bömbölte torkaszakadtából, magasabbra repülve a mostmár tomboló vízfelszín elől. Minden vadul hánykolódott alattuk, taréjos hullámok üldözték egymást, és a szerencsesárkány érezte, ahogy lassan elönti a rettegés......
- Mi a csoda folyik itt? - kiáltotta a döbbent fekete sárkány, aki a semmiből bukkant fel mellettük. Képtelen volt megérteni, hogy mi kavarta fel az örök csend birodalmát!!!
- Gyertek! - mondta határozottan és repülni kezdett a hatalmas barlang falai mentén. A kijárat nem volt ugyan messze, de a hatalmas hullámok miatt életveszélyes lesz elérni....főleg a szerencsesárkányoknak.....főleg a nagytermetű Lindének.......
Aggódva hátrapillantott......és majdnem ez lett a veszte! A hatalmas hullám kimagasodott a többi közül és elképesztő tempóban megindult feléjük, kegyetlenül zárva el a menekülés útját! Épp Sötét Szeráf lebegett az útjában!!!
- Vigyázz! - kiabálta, de a víz harsogásától már semmit sem lehetett hallani!
Semmiféle menekvést nem látott, és Szeráf sem hallotta, így előreszökkent, hogy elrántsa a szárnyas lényt a víz elől, de nem volt elég gyors. Ahogy elérte társát, a víztömeg szörnyetegként föléjük tornyosult, és lecsapott rájuk, a mélybe rántva őket!!! |
-Igaz...-mondta mégegyszer kicsit csüggetten.Csak nézte a fényeket egyrész csodálattal, másrészt csalódottan! |
Mormogott.
- Sosem küzdhető le az a határ, ami kettőnk között van.... |
"Bár tudnánk, mit mondanak a fények!"
-Igaz...De, szerintem, nekik is ilyen különös lehet, hogy mi a levegőben élünk, ha az ő szempontjaikból nézzük a világot!-gondolkozott. |
- De - mondta rezignáltan, és a lenti, táncoló fényeket nézte.
- Milyen különös lehet ennyire, már úgy értem ilyen hihetetlen mértékben elzárva élni. |
-Kár!-szomorkodott.-Pedig csodálatos lett volna beszélgetni egy olyan lénnyel, aki a számunkra megközelíthetetlen közegben él, nem, Fayu?-kérdezte őt, mivel ő is szerencsesárkány volt- a szerencsesárkányok meg ugyebár nem mehetnek víz alá.... |
- Nem tudom. Én nem láttam semmit - mondta a vizet fürkészve.
Pár perc csend és sötét után odalenn újra elkezdődtek odalenn a fényes kis kanyargások.
- Hát...azt hiszem ez nem sikerült...... |
Miután a gömb szétfoszlott, a fények is hirtelen kialudtak.Még jobban izgatott lett.
-Vajon észrevettek bennünket? |
Karmos lábát felemelte az orra elé, és ráfújt tenyerére. Fénylő kis tűzgolyó jött létre a mancsában, amit szépen, türelmesen, finom ívben a víz fölé hajított.....
Mind kíváncsian követték útját. |
-Talán.....ha vakok, nem is tudják, hogy fényt villanatanak ki, vagy más értelemben látnak, mint mi!-ragadta meg fantáziáját a gondolat.-....Az is lehet, komunikálásra használják....hogy így....lássanak....
"Próbáljuk ki"
-Fayu!-kiáltotta oda felvillanyozva-Kérlek, lőj ki egy szerény fényű gömböt a víz felé! |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém hallotta, hogy egy új barlangot fedeztek fel, s gondolta megnézi közelebről.
Fayu hamarosan jobban lett Lindének hála, így ő is összeszedte magát, és hozzáadta halványkék lángjait a nőstény apró nyalábjaihoz.
Sötét Szeráf összenézett Lindével, aztán kurtán-furcsán morrantott, és elfordult.
Elszégyellte magát.Noha sárkány, rendelkezik is tűzzel, koránt sem képes nagy tüzet csinálni...De az is több, mint a semmi.A két sárkány közé mászott, s kis lángokat sohajtott.Eleinte csak fel.-fel csillant pár nyelv, hiszen zavarban volt, aztán egyre nagyobb lángokat fújt.