|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Nevetett szelíden.
-Ugyan, lehet, te nem ismered eléggé!-találgatott csak úgy, aztán, hogy jobban megismerje a próbámat, hát rákérdezett:
-S mi a gond, hogy ennyire kiborult?-magázta a lényt. |
 Ijedten hátrált el a lénytől, de érezte annak békéjét, így Shekeira hamar megnyugodott.
-Nem!-kezdte hallkan-Ez nem fog megoldódni!Nem lehet egy lényt, csak úgy....megváltoztatni........ |
A hozzá képest kis kanca szinte a semmiből ütközött belé.Nem esett el, csak pár lépést hátrált, de mondhatni, a peguni a szárnyaiba futott.Csodálkozott, miért nem vette észre előbb, viszont a kanca melankóliáját azonnal kiszúrta, s mivel szárnyai már amúgyis körülötte voltak, gyengéden megsimaogatta, s óvatosan (másik szárnyával) megölelte a nála fiatalabb lényt.
-Semmi gond, minden rendben!-vígasztalta az ismeretlen pegunit.-Nyugalom, minden megoldódik!
Hangja olyan meleg volt, csendes, gyengéd, hogy minden szivet megvigasztalt volna.
Viharszem nem volt...perverz, ha élhetek ezzel a szóval, nem is volt benne semmi hátsó szándék, még Shekeirát sem ismerte....ő ilyen volt:minden bajba jutotton, akár imseretlenen segített. |
 Shekeira arcáról hirtelen eltűnt minden mosoly, boldogság és derültség.Helyére erős döbbenet és csalódottság ült.
-Neh..ez...ilyen ni.....nem......-dadogott, majd szemében megjelent egy könnycsepp.
Szólni nem tudott, csak hátrált.Néha csalódottan megingatta fejét, majd megfordult hátatfordítva a ménnek és vágtába ugrott.Próbált minél messzebbre jutni ettől a helytől........
|
 Megdöbbent.Ezt nem várta, bár nem rossz értelemben!Belepirult, csakhogy ismét Megborzolta szárnyával Shekeira sörényét,s ezáltal takarta el a kanca arcát.
-Igazán?...-kérdezte közben, s hálálkodott magában, hogy hangján nem hallatszik a döbbenet, sőt, igen könnyedén kérdezte.Nem az a csődör volt, aki ilyen könnyen ki tudta mondani az érzelmeit, mégha most ez lett volna a helyes...E helyett:
-....Sokan mondták már!-ezzel sikerült leküzdenie és megemésztenie az imént történteket, s márcsak mosolygott-igen, enyhén egoistán.... |
-Spirit!-nyelt nagyot-Azthiszem Én......én....fülig belég zúgtam!-válaszolt.
Egészen elpirult, azon gondolkodott el, hogy nem biztos, hogy ezt így kerek-perec kellett volna elmondani. |
-Mi ez a hirtelen új mosoly?
"Bár el kell ismerni, ez a mosoly különösen jól ál neki..." |
-Ez így is volt, de....-hangja már gondolkodó volt, mosolya eltűnt arcáról, s kissé szomorkásnak is tűnt....
Lehajtotta fejét....
"Mit akarok én?Ez már több, mint amire gondolni mernék?De hogy?S miért?.....-gondolkozott, s közben elfordult a többiektől, majd vágtába ugrott.
"Biztos jól átgondoltam?Igen!De sajnos, vagy nem sajnos?....Azthiszem.....Nem sajnos!-világosodott fel, mosolya újra visszatért arcára, s most boldogabb volt, mint valaha. |
Egy pillanatra elpirult, de legyőzte meglepődését.
-Azt hittem, nem vagy rám kiváncsi, hogy látni sem akartál!-kezdett csipkelődni viccesen. |
-A Dombos erdőben és az Esőerdőben!De oly mindegy!-kicsit elgondolkozott-Hiányoztál!-mondta mosolyogva, hallkabban, mint az előbb. |
-Nah, most, hogy ezt tisztáztuk-tért vissza régi játékos hangneméhez-merre tekeregtél? |
Shekeira is kicsit kipirosodott.
Hiba volt összeveszni egy ilyen kedves, aranyos,mégis erős, vadóc, s a legfontosabb, egy őszinte ménnel.
Megrázta sörényét, s egy (észre sem vette) bájos mosolyt ejtett meg Spirit előtt. |
Elmosolyodott valamilyen különös mosollyal-meleg, őszinte mosollyal-, szeme ugyanígy csillogott.Hirtelen egy érzés kerítette hatalmába, ami még soha, mágis, mintha régóta hiányolta volna....Legszívesebben megölelte volna Shekeirát, de erőt vett magán, s nevetve szárnyával egy barackot nyomott, vagyis megborzolta a kanca sörényét.
Úgy intézte, hogy szárnya pont eltakarja a kanca szemét szóval nem láthatta a halvány pírt az arcán. |
Belátva hibáit, s a veszekedést hülyeségnek nyilvánítva elmosolyodott.
-Inkább Te bocsáss meg!Örülök, hogy Ízisz jól van! |
-Először is tudatom, Ízisz jól van!-mosolyogta büszkén, majd belekzedett.-Amikor legutóbb találkoztunk, azon kaptunk össze, mert nem értettél meg valamit:azt hitted, nem csinálok semmit Ízisz érdekében...amikor egy angelid reménykedik a többiekben, a remény, mint furcsa mágia köztünk, erőt ad a másiknak, bárhol legyen...csak ennyit akartam volna elmagyarázni, amikor durcásan elrepültél!
Aztán eltűnt arcáról a mosoly,közelebb lépett( igen közel) Shekeirához, komolyan szólt, s szeme különösen csillogot.-Bár félre érterttük egymást, s ez nem csak az én hibám-hát igen, kissé beképzelt állítás-, de tény, akkor nem fejeztem jól ki magam...Kérlek, bocsáss meg! |
-Hát jó!Mondd!Mit szeretnél?-mondta már lehiggadva. |
-Ha jól emlékszem, te repültél el....és nem válaszoltál az akkori kérdésemre!-mosolygott szeleburdin.Bár titkolta, lassan arra akarta vezetni Shekeirát, hogy elmagyarázza neki azt amine összekaptak akkor.S most nem engedi el!Bár nem látszott rajta, ez igenis fontos dolog neki a kancával szemben. |
-Nagyon jól tudod, hogy kicsit túlzásba vitted a hangodat az előző találkozásunknál!...és nem vagy túlságosan vicces az értetlenségeddel!Vigyázz, mert úgy maradsz..... |
 Holdvirág nem tudta, hogy mire megy ki a játék, még mindig biztosan de már kicsit gyorsabban követte párját.
|
 Zet egy kis játszadozott párjával mint a gyerekek.Érezte hogy Holdvirág követi ezért még gyorsabban vágtatott.
(Érzelmek mocsara,szerelem mocsara) |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Nevetett szelíden.
Shekeira arcáról hirtelen eltűnt minden mosoly, boldogság és derültség.Helyére erős döbbenet és csalódottság ült.
Megdöbbent.Ezt nem várta, bár nem rossz értelemben!Belepirult, csakhogy ismét Megborzolta szárnyával Shekeira sörényét,s ezáltal takarta el a kanca arcát.
Zet egy kis játszadozott párjával mint a gyerekek.Érezte hogy Holdvirág követi ezért még gyorsabban vágtatott.