|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 12:55 - |
 Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük.
|
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 Mya üres hangon válaszolt, mintha nemis élne már, de kegyetlenül is, mintha....nem is önmaga lenne:
- Hagyj.......Nem számít..... |
 Sylor szinte megjelent a kanca mögött.
-Nah üdv!Mi a baj?-kérdezte gúnyosan, mégis kicsit visszafogva magát.
-Amúgy szerintem a másik irányba kéne elindulnod!Arra hamarabb kiérsz!De még mindig nem szóltam...! |
Mya csakazértsem nézett vissza, hanem apró, takarékos léptekkel ment tovább, lehajtott fejjel, makacsul és rendíthetetlenül.
Kész volt mindenre........bármi áron.
Néhány homokdűne után azonban megállt. Felnézett a végtelen égre, abba a hatalmas, mindent elnyelő kékségbe és érezte, ahogy elöntik az emlékek. Kirázta a sörényét a szeméből és csak állt az égető fényben, rezzenéstelenül.......
Amikor továbbindult, mélyen leengedte a nyakát, sörénye eltakara egész arcát........és a sörény alól pergő világoskék könnyek nem hagytak nyomot mögötte a forró homokon........................ |
Nyugodtan végig hallgatta a kancát, majd csak félre húzta a száját!
-Éééés mit gondolsz...hogy fogsz innen kitalálni?-gúnyolódott.
-Így ugyanott vagy, mint amikor találkoztunk!Én kivittelek volna...jójó befogtam!
-Hát akkor itt várlak!-mondta majd lefeküdt a homokba.
-Kíváncsi leszek, hogy hogyan jutsz ki egyedül a sivatagból! |
Mya csodálkozva szólalt meg:
- Ezt hogy érted?
Aztán a lapos pilantásokból megértette.....
- Köszönöm! Ez nagyon kedves volt Tőled! - csattant fel.
- Én nem ártottam Neked! De mióta találkoztunk, csak élcelődsz! Bocsásd meg, hogy létezem! Képzeld el milyen érzés eltévedve, a társaidtól és szeretteidtől messze, saját tehetetlenséged tudatában vándorolni! Főleg egy olyan helyesn, amit nem ismersz és mindenképp veszélyes! - robbant ki belőle a kimerültség és riadalom.
- Jól van....Elmegyek...... - mondta csöndesen, és elszánt léptekkel nekiindult a végtelennek tetsző homoktengernek.
- Nem leszek senki terhére! |
Unottan rántotta oldalra szarvát, mire a homokvihar eltűnt.
-Mindig ilyen sokat szoktál beszélni?-kérdezte nagyot ásítva. |
Mya kissé aggódva nézett Sylorra, majd a viharra. De úgy tűnt a lény kordában tudja tartani erejét és a mágiát.
- Nos, nos.....nos - mondta kicsit bizonytalanul, miközben a vihart nézte - hatalmas......
Valóban így gondolta. Őserő kitörésének látta ezen a gyilkos vidéken! |
-Te dolgod....-hagyta rá végül.
Már megint csend lett.Sylor nem tudott új témát felhozni, pedig elég beszédes lény volt.
Unalmában úgy döntött gyakorolja ereje használatát.Szarvával leírt egy kört a levegőben, majd mellettük egy óriási homokvihar jelent meg.Sylor odapillantott, majd a kancára irányította tekintetét.
-Hát nem gyönyörű? |
Finoman megrázta selymes sörényét.
- Nem tudom - válaszolta csendesen.
- Tudod, egy időben próbálgattam, de.....vagy nem történt semmi, vagy szörnyű dolgok történtek....Megaztán mindig ott volt nekem Nimród. Ő vigyázott rám, és varázsolt, ha kellett. Pajzsot emelni is ő tanított meg, hogy ha valami történne, ne maradjak teljesen magamra. De tovább nem küszködtünk.....Féltem is és nem is akartam. |
A hosszú csönd kezdte idegesíteni.Ha társasága akadt, nem szeretett csenben maradni.
-Hova is akartunk menni?Áhhh mindegy...gondolom lényeg, hogy ki a sivatagból!
De Én nem teszem ki a lábam innen!-jegyezte meg.
-Nah és?Hogy gondoltad, hogyan fogsz rájönni, mi az elemed?Én sokat dolgosztam érte, hogy erőmet használni tudjam.... |
Mya csendben követte a pegunit, lehajtott fejjel. |
Sylor elég furcsa kéet vághatott a kanca mondataira.
"Mi az, hogy nem tudja, hogy mit tud???...Még a kérdés is furán hangzik!"-gondolta magában, majd inkább most nem szólalt meg, mert félt, hogy valami olyasmit mondd amit nem kéne.
"Bár a kanca most rám van utalva...úgyhogy, ha sértettségében elrohan, akkor csak jobban eltéved.Az meg az Ő baja!"-folytatta gondolata menetét, miközben rá-rá pillantott. |
- Hát...talán az Erő...vagy az Energia - mondta kicsit tanácstalanul.
- Tudod, eddig a pajzson kívül semmi mást nem tudtam produkálni..... |
-Hogy honnét?Inkább mondjuk úgy, hogy innét!Az Én világom a sivatag!Az elemem a sivatag!Bennem van a sivatag!Pontosabban bennem a régmúlt sivatag van....-elgondolkodott-De ezt most nem részletezzük!
-Tényleg!Neked mi az elemed? |
Döbbenten a mén után bámult, aztán végül nagynehezen utánalépdelt.
- Mondd, Te honnét valósi vagy? |
-Nah így már mindjárt más!-szólt elégedetten.
-Hát akkor indulhatunk?-kérdezte, de a válaszra nem is várva, elindult ügetésben a tengerpart felé. |
Mya megrettenve nézett az alkudozóra! Éppen azt remélte, hogy a pajzsa végig biztonságban rajta maradhat......S kellő távolságot tarthat a lénytől.....
Jó ideig gondolkozott, de a peguni hajthatatlannak tűnt....Nélküle meg nem talál ki...
'Legföljebb visszahúzom magamra...' gondolta halvány reménnyel, és eltüntette a pajzsot.....Alig hitte, hogy ezt nem bánja meg.... |
-Hát persze!Valamit valamiért!...Majd, ha eltüntetted azt a gömböt magadról!-válaszolta a kancának.
|
Mya egy pillanatra megijedt, hogy tényleg megsértette Sylort, aztán látta, hogy ez a kiszámíthatatlan lény valószínűleg egyeten hangulatában sem igazán valódi és őszinte.....
Aztán végül kérlelőn így szólt:
- Kérlek, ha tudod, mutasd meg nekem! |
Felnevetett!
-Még hogy nem jó hely!-hirtelen komolyra váltott-Hé!Ne merészeld sértegetni!-újra felnevetett-Még megbüntet a sivatag szelleme!A sivatagok a világ legcsodálatosabb élőhelyei!-mondta végül elgondolkodón.
-Hát!Éppen tudhatom, hogy merre van a tengerpart! |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük. 
Mya üres hangon válaszolt, mintha nemis élne már, de kegyetlenül is, mintha....nem is önmaga lenne:
Sylor szinte megjelent a kanca mögött.