|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 15:49 - |
 Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
Miért, ó Isten szent szerelmére, miért kellett ide betévednie???
Napok óta kószált benne a kijutás minden reménye nélkül és kezdte feladni. A tiszta helyekhez volt szokva. Vízpart, erdő, mező, puszta, köves vidékek, hegyek..mindegy volt, de ez?! A lábán is alig állt már, de félt, hogy ha pihenni próbál, elnyeli a láp! Itt sehol sem volt egy szilárd pont, ahol megállhatott volna, szárazon, egyszerűen, sehol egy tájékozódási pont, sehol a kijárat és sehol senki. Razor kemény csődör volt, de ez kimerítette és nyűgössé tette.
Aztán egyszercsak rájött, hogy süllyed.
'Na ne!' Küszködve próbált kimászni, de megrekedt. Igaz, hogy nem süllyedt tovább sem, de kiszabadulni is képtelen volt. És ugyan ki segítene rajta, itt, a semmi közepén, az ösények amúgy is olyan kuszák voltak, mint valami labirintus, senki sem találhatja meg.
'Most mi lesz?' gondolta szomorúan. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Az erisziek összenéztek, valami lehetetlen trükkel mindenki mindenkivel. Elég sok arckifejezés suhant át a lények arcain, megnevezni is érdekes kísérlet lett volna őket, de a riadalom azért majdnem mindenkinél megjelent.
Végül Tennoio lépett elő.
- Tudjátok.....mi nem tudunk innen elmenni, amióta megérkeztünk ide azzal a szándékkal, hogy megkeressük a két eltűnt fiatalt.....Eleinte azt hittük csak a Birodalom térmágiája.....dolgozik.....
- Aztán idővel rájöttünk, hogy nem így van. Két napra elvesztettük Chlorist és Imanust, ha Geiaus nincs, nem is kerülnek elő - tette hozzá Ködszellem.
- Mivel nem tudtunk elmenni, folytattuk a keresést, de eredménytelenül - mondta Tennoio valami levertségfélét elfojtva.
- Nyom valóban sok van, csak nem vezetnek sehova - biccentett Sötét Nyár vesébe látó pillantással a farkasnak - Tulajdonképp kész káosz ez a vidék.
- Sok riasztó, rendellenes dologgal találkoztunk - tette hozzá szelíd hangon Iris, de a szemei bajról árulkodtak.
- A vidék éjszakáról-éjszakára kissé átrendezi magát...Épp eléggé, hogy minden nap úgy induljunk el innen, mintha csak tegnap érkeztünk volna - mormolta Azúr - A csónakházat csoda, hogy minden este sikerült időben megtalálni.....
- Tartottunk tőle, hogy azok a lények lepték el a lápot is, akik a fenyves mélyén már mindent kiirtottak - mondta halkan Rimdis, borzadállyal a hangjában - Azelőtt szereztünk róla tudomást, hogy léteznek, hogy a hálónk szétesett volna. Senki sem tudja most merre járhatnak, de a sok szörnyűség, ami érződik a levegőben éjjelente.....megijesztett minket.
Senki se tagadta a szavait.
- Nincs nyomunk Lilytől - felelte még Iris Pactenanto kérdésére - A szilvor csikót meg senki se ismerte innen....
- Azért szerettük volna tudni, hogy mi a helyzet az Úrnővel, mert....igazságszerint néha már-már úgy éreztük esténként, mintha maga a birodalmi mágia lenne szétesőben.... - fejezte be halkan Mandos.
Újfent némaság borult a csónakházra. |
Pactenanto és Cruzan jót mosolyogtak a sárkányos megjegyzésen, de szándékosan figyelmen kívül hagyták. Ha ugyanis bármilyen oknál fogva rosszra fordulnának a dolgok, ez egy olyan ütőkártya lehetett, amit semmi esetre sem volt ajánlott előre kijátszani.
- Nagyon örvendünk! - fogadta a bemutatkozásokat Pactenanto és aprót biccentett.
A kérdések csak úgy záporoztak, hirtelen nem is tudták, melyikre válaszoljanak elsőként. Végül Cruzan szólalt meg.
- A láp tele van a legkülönfélébb lények nyomaival... - válaszolta a farkas, eléggé érzelemmentesen annak ellenére is, hogy valamennyire érintettek voltak vorstandiként.
- Ha jó ideje keresitek őket, minden hozzájuk köthető nyom hiányában... szerintem nyugodtan felhagyhattok a kereséssel. - vetette még oda a csokoládé színű farkas, mire Pactenanto váratlanul, de szándékosan ráprüszkölt felülről-hátulról. Cruzan ismét hever fejrázásba kezdett és fintorgott.
- Szívesen segítünk a keresésben - ajánlkozott a kanca.
- Még egy ideig egészen biztosan itt fogunk időzni Cruzannal. Van esetleg bármitek, aminek ismeretében, birtokában fel tudjuk ismerni őket? Egy emlék, egy érzelmi lenyomat, egy mágikus kisugárzás? - érdeklődött őszintén Pactenanto.
- Pocsék nyomkövető lennék, ha nem találnám meg bármikor a kifele vezető utat... - jegyezte meg félhangosan Cruzan.
- Igen, éjszaka kifejezetten furcsa szerzetek is megfordulnak a környéken... - szólalt meg Pac ismét. - Én nem is értem, miért, hiszen egyértelműen semmi keresnivalójuk itt... arról nem beszélve, hogy számomra értelmezhetetlen mágia lenyomatok is keletkeznek éjről éjre, követhetetlen elő és utóélettel...
Az utolsó kérdést követően szinte vágni lehetett a csendet közöttük. Cruzan kifejezetten ellenséges arcot öltött magára, Pactenanto csupán meglepődött. Érezte társa növekvő haragját, ezért gyorsan megtörte a csendet.
- Az idejét se tudom, mikor láttuk utoljára... - mondta szomorkásan. - Nagyon sok ideje nem találkoztam olyan lénnyel, aki találkozott volna vele... De az is tény, hogy a lények, akik időről időre híreket hoztak tőle, illetve róla... szintén eltűntek. |
Az erisziek értetlenül néztek össze.
- Parancsolsz? - kérdezte végül Tennoio kicsit nyögvenyelősen.
- Mi...mi miért döntenénk össze a főhadiszállást? Nem is vagyunk rá képesek.....Nameg....Az egy felfoghatatlanul értékes hely - motyogta Ködszellem.
Cathos szemei ellenben hirtelen felszikráztak valami örömfélétől.
- Pactenanto? Várjunk csak! Az nem egy sárkány neve?! Épp Calundrené...illetve...nos...Calundren jóbarátjáé - hozta helyre a furcsa kis megszólalást Cathos némiképp zavart arckifejezéssel.
Az eriszi gyűrű figyelme újra az unikornis és a farkas felé fordult. miután kissé szétesett a figyelmük Pactenanto megjegyzése után.
- Nem hibáztatunk érte, hogy óvatosságra törekszel. Borzalmas ez a láp, és ha az elmúlt napokat megelőzően is itt voltál.....és egyedül....hát...nem irigyellek - szúrta közbe Chloris ártalanul a véleményét, a rá jellemző közvetlenséggel, amivel élből megtörte a lassan letelepülő csöndet.
Iris megtartotta magának a véleményét, hogy Pactenanto talán nem is volt annyira egyedül....Inkább előlépett és gyorsan, a farkasnak is intézve szavait feltette a sürgető kérdést:
- A lápot járva nem láttátok véletlen két unikornis nyomát? Mások mint mi...Nem idevaló a mágiájuk, vagy nem egészen. Egy eriszi és egy szilvor fiatalról lenne szó. Mi őket keressük. Jó ideje már!
Rimdis megütközve nézett végig a társain. Igaz, hogy talán Irisen és Chlorison kívül ő volt az egyetlen igazi békeszerető itt, de meglepte mennyire....hadi állapothoz szokott a társaság.
- Azt hiszem talán előbb bemutatkozhatnánk! - mondta egyenesen, kissé rosszallóan a társainak.
Erre minden szem felé fordult.
- A neveink - mondta szárazon az eriszieknek, elkomorult arccal.
- Oh...valóban....Tennoio vagyok! - mondta a kissé kékes testű, egész lábszárán fehér, hosszabb szőrt viselő izmos unikornis, és meghajtotta a fejét.
- Mandos - mondta halkan, időtlen hangjával, az elegáns, nagy, szürke mén.
- Hatalom a nevem - hajolt meg a mellette álló, nagyobb, izmosabb, alahogy öregarcú mén.
- Imanus - mosolyodott el nagyon-nagyon halványan a világosszürke, meglepően karcsú és kistestű unikornis Hatalom mellett, és világszürke szemeiből valódi barátságosság sugárzott.
- A nevem Ködszellem - folytatta a sort a fehér orrcsíkkal ékeskedő ködfehér lény.
- Én Sötét Nyár vagyok - hajtott fejet a csapatuk egyetlen fekete tagja.
- Én Iris vagyok - ragyogott fel a hajnalszín testű kanca arca - Ő meg a lányom, Chloris - intett az arabos lótestű fehér fiatal felé, akinek vörös szemei és világoskék sörénye és farka és lábvégei egészen meglepő külsőt kölcsönöztek a csapatban.
- Rimdis - biccentett az almásszürke kanca, mélyfekete szemeivel udvariasan méregetve a kettőst - Ő a bátyám, Azúr - intett fejével az előtte álló ménre, akinek kissé kékes testétől és hosszabb, dús sörényétől eltekintve megegyezett vele a külseje.
- Cathos - hajolt meg kis mosollyal a csillagszemű, karcsú, kissé az ősi unikornisokra hasonlító alkatú figura.
- Az én nevem Geiaus - mondta mélyen zengő hangon a lila, megdöbbentően vadászebre hasonlító pillantású mén.
A mögötte kucorgó furcsa, vérvörös, kissé griffszerű lény felé bólintott.
- Ő Éjvér. A védelmünk alatt áll - mondta még, és pupillátlan, könyörtelen szemei egy pillanatra megpihentek a farkason.
- Én szeretném tudni, hogy mi is történt a főhadiszállással! - jelentette ki Ködszellem, és bátorítónak szánt arccal fordult Pactenanto felé.
- De látta bármelyikőtök a két fiatalt vagy a nyomukat? - szúrta közbe Iris.
- Inkább azt szeretném tudni mióta vagytok itt! Ti megtalálnátok könnyedén a kiutat? - kérdezte inkább Tennoio.
- Mielőtt a lápra jöttetek, merre jártatok? Milyen más lényekkel találkoztatok? - kérdezte furcsa, reményteli hangon Cathos.
- Éjszakánként ti is észleltetek furcsaságokat? - kérdezte Chloris.
- Mikor láttátok utoljára a Birodalom Úrnőjét? - kérdezte Hatalom, és a hangja úgy zengett a kérdéssel a kunyhóban, mint egy harang.
Néma csend lett utána. |
Cruzan furcsa ábrázattal hallgatta a lényeket.
- Jól hittétek és gondoltátok - válaszolva végül döbbenetes egyszerűséggel.
- Sokan eltűntek, talán meghaltak, akik pedig életben maradtak, elmenekültek.
Elég hevesen rázta meg a fejét, mert valami furcsa porszerű izé beleszállt a fülébe.
- Hónapok, talán évek is elteltek úgy, hogy én se találkoztam egyel sem... Egészen pár nappal ezelőttig... - fejezte be sejtelmesen és a tőle távolabbi, sötét sarokra pillantott, mintha onnan várna valamiféle választ.
Pactenanto eddig csendesen heverészett és figyelt. Neki bőven volt ideje egyesével végigtanulmányozni a lényeket és szinte egészen biztosan meg tudta ítélni, hogy nincs félnivalója tőlük. Így hát ideje volt felfedni a jelenlétét, ha már így alakultak a dolgok.
Nehézkesen feltápászkodott és azért lassan, óvatosan dugta ki először csak az orrát, fejét és nyakát az eddig biztonságot rejtő, ponyvás, sötét sarokból.
- Ő az útitársam, Pactenanto - mutatta be Cruzan az unikornist.
- Üdv - köszönt kissé feszengve a sok lénynek.
- Elnézést, amiért eddig elhallgattam a jelenlétét, de először meg kellett bizonyosodnom róla, hogy nem jelentetek veszélyt számára.
Közben Pac teljesen kisétált a búvóhelyéről, miközben ügyelt rá, hogy az egyik oldala mindig takarásban maradjon. Tudta, hogy ezzel nem tudja teljesen elrejteni gömbölyödő alakját, de már azzal is megelégedett, ha nem szúr azonnal szemet és mondjuk nem mindenkinek.
Cruzan mögé léptetett és megállt a farkas mögött, aki füleivel folyamatosan követte minden lépését, szemeivel pedig szinte perzselően pásztázta az eriszieket.
- A főhadiszállást évekkel ezelőtt lezárták - válaszolt Pac az egyik utolsó kérdésre. - Nem tudjuk sajnos, ki és miért tett így... de már nagy valószínűséggel nem is fogjuk, ugyanis nem is olyan régen lerombolásra került... általatok. - tette hozzá az utolsó szót provokatívan.
Cruzan meglepetten fordult hátra és nézett kérdőn az unikornisra, hogy most ezt mégis miért kellett? |
Hitetlenkedő halk sustorgás futott szét az erisziek közt.
- Azt hittük mind meghaltatok, és az, aki életben maradt, elmenekült - mondta nagyon-nagyon csendesen Imanus.
- Évek óta.....úgy hittük a vorstandiak közül egyet se látunk viszont....soha.... - tette hozzá Ködszellem.
- Mi történt veled és a társaiddal? A főhadiszállásnál csak romokat találtunk, életnek semmi jelét, akárhányszor odamentünk.... - zengte mély, nyugodt hangján Hatalom.
|
Cruzan rezzenéstelen arccal nézett az előre lépő lényre és mintha mi sem lenne természetesebb, bólintott.
- Igen, vorstandi vagyok - ismételte megerősítésképpen. |
Az eriszi unikornisok egyként hőköltek hátra, a farkas utolsó mondatát hallva. Aztán a csapat minden tagja értetlenül, döbbenten, hitetlenkedve nézett össze a többivel.
Végül Tennoio lépett előre, Mandos alig látható biccentése után.
- Bocsáss meg....Jól hallottuk? Vorstandi vagy? - kérdezte óvatosan, elkerekedett szemekkel nézve a farkast, egész mélyre engedve fejét, mintha nem hinné el, hogy amit lát, az valóság. |
Cruzan, minden előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra abbahagyta a morgást és kellemesen lecsüccsent a hátsójára. Így, vicsorgás és morgás nélkül egészen barátságos ábrázata volt egyébként.
- Igen, értem minden szavatokat - szólalt meg váratlanul és intézte szavait Hatalomnak.
- És érzem a félelmeteket is - itt egyenesen Éjvérre bámult, majd lustán nyújtózkodott egy nagyot.
- De megnyugodhattok, már vacsoráztam. - mondta elvigyorodva, ami kissé groteszk formát kölcsönzött arcának a teljesen kivillantott fogsora miatt.
- Én vorstandi Chocolate Cruzan vagyok. És Ti? - érdeklődött fesztelenül, de titokban még minden idegszála és érzéke pattanásig feszült... lehet, hogy a lényeg csak azt akarják elhitetni vele, hogy nincs veszélyben, egy óvatlan pillanatban pedig jól rávetik majd magukat! |
Meglepetten nézték az előkeveredett farkast. Nem pont erre számítottak.
- Nem akarunk ártani neked - kezdte lassan, higgadtan Mandos - Nem akartuk háborgatni a menedéked. Nem vagyunk az ellenségeid. Nem bántunk, nem jelentünk veszélyt.
Olyan lassan beszélt, mintha egy kiscsikónak intézné a szavait, közben nagyon higgadtan nézett, nem is folyamatosan, a farkas szemeibe.
- Gondolod, hogy ért minket? - kérdezte egészen halkan, kissé kétkedve Hatalom.
- Valakinek meg kellett gyújtania a gyertyavarázst - felelte erre higgadtan Tennoio.
- Sajnálom, hogy megzavartunk. Csak biztonságban akartuk tölteni az éjszakát. Gondolom te is....Elférünk itt elegen, nem? - kérdezte együttérzéssel, nyugodtan, némi kedvességet szőve a hangjába Iris, barátságosan nézegetve a farkas alakját.
- Én nem gondolom, hogy útját kéne állni, ha el akar menni - motyogta Éjvér hirtelen, valahonnan Sötét Nyár mögül, szorosan magára tekerve a szárnyait. Az utolsó, amire vágyott, hogy borotvaéles farkasfogak szaggassák meg a szárnyait. Hallott elég történetet róla, hogy hogyan is vadászik egy jól szervezett, éhes farkasfalka szárnyas lényekre.....
- Ez igaz.....Nem kellene sarokba szorítani - mormolta Azúr, és óvatosan hátrébb tolatott, kitágítva a gyűrűt, ahogy körbeállták a farkast. Persze szépen magával sodorva a tolatással hátrafelé a mögötte álló Rimdist. |
Pactenanto rémülten kapkodta pillantását az idegen lénycsapat és Chocolate Cruzan között.
Bár a farkas úgy tűnt, nemigen foglalkozik vele, azért egy óvatlan pillanatban mégis csak rásandított. Pactenanto értette az üzenetet: Cruzan eltereli a figyelmet és ha úgy alakul, Pacnak lesz ideje menekülni.
Cruzan kicsit odébb osont, hogy a lehetőségekhez mérten leginkább eltávolodjon társától. A morgást nem hagyta abba és barátságosabb arcot sem öltött. Amikor már a másik oldalon a fal mellé ért, lekushadt testtartását megszüntette és nagyon lassan kilépett az árnyékból, megközelítve az idegen, cseppet sem védtelennek tűnő csapatot.
Csak addig közeledett, amíg nagyon muszáj volt: hogy teljes alakjában láthassák az idegenek.
Őrült tempóban pásztázta a lényeket. Kereste, hogy melyikük lehet a legvédtelenebb és melyikük a legveszedelmesebb. Mintha csak egy ménesből akarná levadászni magának a leggyengébb és legvédtelenebb példányt, prédának. |
Az összes lény közül Rimdis állt legtávolabb az ajtótól, így ő volt, aki meghallotta a rémítő hangot a csónakház mélyéről.
Megpördült, és riadtan közelebb húzódott a testvéréhez, aki viszont azonnal elmorrantotta magát, amint Rimdis és a morgás közé fúrta magát:
- Nem vagyunk egyedül!
Pillanatokon belül csordultig telt az épület szikrázó mágiával, ahogy valamennyi lény (Éjvért és Chlorist kivéve) közelebb húzódott, védve egymást a semmiből felbukkant veszedelemtől.
- Ki van ott? - kérdezte lassan, óvatosan Mandos, mélyen zengő hangján. |
Már nagyban bóbiskolt összegömbölyödött unikornis alakjában, amikor beáramoltak a lények a bejáraton. Még szerencse, hogy a legtávolabbi, sötét sarokba fészkelte be magát, félig bebújva egy ki tudja ki által odavitt, vagy készített, össze-vissza szakadt, vagy szabdalt ponyva alá.
Némán korholta magát a gyertyavarázs miatt... Hogyan lehet ennyire óvatlan?!
A lények ugyan nem tűntek ellenségesnek, vagy veszélyesnek, ám Pactenanto jelenleg nem volt olyan állapotban, hogy szembe tudjon velük szállni. Jó lett volna ugyan az éjszakát a biztonságot jelentő csónakházban tölteni, de már pillantásával menekülési útvonal után kutatott, amikor hátborzongató morgást hallott... pont maga mellől!!
- Cruzan, ne... - lehelte alig hallhatóan maga elé, de már késő volt.
A csokoládé színű farkas már felhúzott ajkakkal, összes fogát kivillantva kuporgott mellette, ugrásra készen, hogy amint szükségét érzi, azonnal rávethesse magát az első támadóra. |
Tennoio kimerülten lépett be az ajtón kis táboruk épületébe.....
A mai nap is teljesen hiábavalóan telt el. Nem találtak semmit.
Geiaus, Iris, Chloris, Azúr, Rimdis, Sötét Nyár teljes csapata, Éjvér és Cathos utána tántorogtak be. Mind alig álltak a lábukon a fáradtságtól.
A szürkület leszállt odakinn és Tennoio biztosan tudta: mind nagyon hálásak a menedékért, amit a keresés harmadik napján találtak, szinte égi ajándékként itt, a láp mélyén.
A faépület csónakháznak tűnt, csak épp nyilvánvalóan sosem volt körülötte víz és sosem használták csónakok tárolására. Nem is volt elég magasan.
De ép volt és mind befértek, ez pedig több volt, mint amit remélhettek, mikor mind elindultak be a lápra, megtenni a kötelességüket....
Lassan 3 hónapja.....................
Azóta minden éjjel itt leltek nyugodalmat, itt gyűjtöttek erőt a másnapra.
Mind kevesebb reménnyel...
Csak épp egyikük se bírta kimondani, hogy talán a semmiért vesztegetik itt az idejüket....
És mivel mindnyájuknak ez adott célt, senki se akarta feladni ezt a küldetést....
A láp átkutatása lehetetlen küldetés volt, de tudták mit vállalnak, mikor belevágtak. A vorstandiak egyik csikója és Lily itt tűntek el.......Kellett valaki, aki felkutatja őket.
Az nem lehet, hogy egy vorstandi és egy eriszi úgy tűnjön el, hogy a társaik közül egy se keresse őket!
Azóta a keresők túl sok szörnyűséget láttak, és a láp vigasztalan nyomorúsága kikezdte a lelküket. A veszélyekre eleve nem voltak felkészülve.
De mi van, ha pont másnap találnának valami nyomot...?
Csak épp a lápvidék egészen labirintusszerű szegletét lehetetlennek tűnt precízen átkutatni....A hely varázsa képtelenné tette szervezett munkát!
Tennoio mélyen a gondolataiba merülve húzódott az egyik sarokba.
A többi lény lassan lepihenni készült.
Egészen megdöbbentő volt a nyugodalmas-levert csöndbe belecsilingelő Chloris hangját hallani:
- Nahát! Miért csak most kezdtünk el ilyen kis....gyertyavarázst használni? Egészen átmelegít a látványa! - közölte a korához és lelkéhez illő ártatlan örömmel a fiatal kis kanca.
Az összes lény odakapta a tekintetét a fiatalra, aztán oda, ahova az unikornis nézett.
Az ajtó felett egy apró kis gömbnyi láng lebegett. Egészen aprócska, de valóban lélekmelengető volt a látványa.
- Tennoio, nem tudtam, hogy ilyet is tudsz! - mosolygott szélesen, szelíden Ködszellem a ménre - Te alkottad, nem? Te jöttél be elsőnek - tette hozzá Tennoio értetlen arcát látva.
A mén pillantása végigvándorolt a többi lény arcán, aztán az egész ház belsején, és a mostmár tintafeketeségre nyíló ablakokon.
- Én jöttem be elsőnek.....De nem én gyújtottam ezt a fényt - mormolta nagyon lassan, küzdve a torkát szorongató egyre kellemetlenebb érzéssel. |
 Átmenekült ide a többiek elől. Mostmár sajgott a szíve.....
A zavaros vidékben ködös alakja alig látszott, csak feltűnő színe emelte ki, de Ealát (mint mindig) most nem érdekelte ez. |
 - Jó - morrantotta és kis vigyor suhant át az arcán.
Azzal egy széles kanyarral irányba állt, és hatalmas szárnycsapásokkal zúgni kezdett a választott vidék felé. |
- Hmmm - *gyorsan végig gondolta, hogy eddig merre jártak.*
- Menjünk a sziklákhoz. |
| - Hová menjünk? - kérdezte egy kis céltalan kerengés után. |
*Még egyszer megnézte a kristályt, majd a tollai közé csúsztatta és felszökkent a levegőbe.* |
- Hm....a kristály gazdára talált....Nincs miért maradni... - morogta némi szünet után.
Szájába kapta a szobrot, és a magasba rugaszkodott. |
*Megkönnyebbűlten igazította helyre egyik szárnyát, míg a másikban érdeklődve forgatta az imént megszerzett kristályt.*
- Csodás. - *mondta halkan, majd Draugherithez fordult és mellé ügetett.
Ő is felmutatta a kristályt.*
- Igen, illenek. - *állapította meg.* |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
Átmenekült ide a többiek elől. Mostmár sajgott a szíve.....
- Jó - morrantotta és kis vigyor suhant át az arcán.