Témaindító hozzászólás
|
2006.08.25. 20:18 - |
Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
A szél kavargott, gyönyörű felhő-fantáziákat alkotott, és őt is felüdítette.
'Szép ez a nap....' |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
A hangok felé kapta a fejét.
-Nem vagyunk egyedül pajti!-mondta Ámor.
-Akkor nézzük meg milyen társaságunk akadt!-mondta Aslan.Azzal egymás mellett elindultak a hangok felé.Hamar ártaláltak a Shi'Rahra és a kancára.
-Üdvözletem!-nyerített fel Ámor.
-Üdv!-köszönt Aslan is. |
A két grácia továbbra is lakmározott. Egyenlőre nem vették észre a két idegent. |
Ámor ügetve szelte át a mezőt.Az erdőbe sietett.Az otthonába.Viszont az egyik bokor tövében észre vette régi barátját.Aslan-t.Boldogan felnyerített.
-Aslan!
Az oroszlán álmosan és lassan emelte fel a fejét de amikor felismerte barátját fölpattant.
-Ámor!Barátom de rég láttalak!-mondta. |
- Nem adsz okot,hogy melléd álljak. - mondta még utána - Mégis mit vársz egy új lénytől? Te sosem voltál kezdő?
Havanna összerezzent,ahogy Moon odalépett hozzá,és szárnyával vigasztalóan megölelte a kancát. Ez nagyon megrázta Havannát. Nagyot koppant.
- Nem mész utána? - kérdezte halkan a Shi'Rah.
- Nem. - suttogta maga elé határozottan - Én nem akarok hisztit. Nem akarom ezt. Vagy egy barátnak ennyit ér a másik? Akkor én minek törjem magam? Én ezt nem bírom...
Moon finom pofáját Havannáéhoz érintgette,hogy megnyugtassa.
- Ne csüggedj. Szerény véleményem szerint,az ilyenekre szerelem se vár,se más. Nem éri meg ezért pityeregni. Na gyere,inkább kóstoljuk meg azt a gyümölcsöt. Biztos isteni!
Havanna hálásan mosolygott Moonfeather-re. Szívből örült,hogy egy családba tartoznak. Odasétáltak a fához és míg Moon repülve szedegette a gyömülcsöket,Havanna beérte a már lepottyant darabokkal is. |
Hatalmasat horkantott és felágaskodott.
-Ő akarta teljesítettem a kérését szokásaimtől eltérően!-dördült meg.
-A kedvedért maradtam de ezt már nem tűröm!-ordított.Már nem maradt semmi önuralma.
-Ha egyszer képes lennél mellém állni akkor keress meg!-mondta és meg sem állt a sötétség birodalmáig.
(reag oda is) |
- Elég volt! - nyerített Havanna mire,a szél határozottan feltámadt egy pillanatra,majd maradt abba.
Moon kérdőn hagyta abba repülését és ért földet.
- Az isten szerelmére! Moridor,mi az? Tudom,hogy van valami,ne is akard tagadni,de áruld el nekem: mit csináljak?! Mit csináljak,hogy ne legyen ez? Azt ne mond,hogy még mindig az a baj,amit mondtam! Nem könyörgök azért,hogy maradj,de ez már tényleg túlzás! Azt hittem,barátok vagyunk! De a barátok nem bánnak így egymással! Főleg,ha az egyik a szárnyai alá véve segít egy újnak!
Mélyen a mén szemébe nézett,de semmi hidegség nem volt benne. |
Tekintete elkomorult.Izmai megfeszültek.Kötülötte sötét foltok lebegtek.Tekintete még tüzesebb lett.
Hangosan , élesen és döbörgöen felnyerített és közben felágaskodott.Mikor patái földet értek a föld is megremegett.
-Te akartad!-mondta maga elé. |
- Igen? - lépett közelebb Moon - Tudod mit? Szerintem a rosszabb éned sokkal jobb volt. Most egy duzzogó kislányra emlékeztetsz!
Azzal faképnél hagyta a mént,de még odament Havannához.
- Errefelé mindenki ilyen?
A kanca határozottan megrázta a fejét,mire Moon üres tekintettel kihúzva magát,elindult,hogy szerezzen magának egy gyümölcsöt. Havanna aggódva figyelte Moridort. |
-Igen de van amikor rosszabb!-mondta. |
- Hallgatás egyenlő az egyetértéssel. - sétált mellé hidegvérrel Moon,Havanna pedig követte,nehogy baj legyen - Vagy te mindig ilyen vagy? |
-És azt kimondta ,hogy én benne voltam a jétákban?-hödült föl.Alrébb ment egy bokornál lehajolt legelni.Különösebben nem esett jól neki. |
A két hölgyemény csak jóval később ért oda,ahol a mén állt. Moon határozottan átvette az vezetést és már kezdett erülni,hogy még talán elsőnek be is futhat. Jól esett ez a kis száguldás. Lassítva odaértek.
- Hé! Ez nem volt tisztességes,Moridor! - szólt méltatlankodva,de megtartva komolyságát Moon.
- Ó,hagyd csak Moonfeather. Ez csak játék.
- De akkor is! - szólt - Én is használhattam volna az erőmet! Nem számít,hogy játék vagy sem. Ez akkor is pofátlanság!
Havanna fáradtan sóhajtott egyet. Elhatározta: azért sem fog szólni! Neki is rosszul esett ez,de ilyenért nem éri meg összeveszni. |
Megállt.Unottan utánuk nézett.Hirtelen füst szállt ki a testéből és füst lett belőle ami eltünt.Hirtelen villanással megjelent a fa mellett. |
Havanna és Moonfeather egy csapásra elsuhantak Moridor mellett. A kanca kényelmesen vágtatott,mellette a Shi'Rah -val. Moon hosszú lábaival csak úgy falta a távot. Kecsesen szökkent,szárnyaival elkapva a megfelelő áramlatot,így hajtva magát. Meglepően gyors volt! De még be lehetett őket érni. |
A fa felé fordult lehajtva fejét kényelmes lépésben elindult. |
- Hogyhogy? Csak nem akarod kihagyni? - kérdezte Havanna - Naa,gyere! Úgy nem az igazi. De persze nem erőszak a disznótol. |
-Majd követlek iteket!-mondta. |
Havanna is így tett. Moonfeather eközben jó étvággyal nekilátott legelészni. Rég evett már ilyen zamatos füvet,ígyhát bőszen eszegette. Mikor a két lóféle visszaért hozzá,kiváncsian emelte fel a fejét és hegyezte füleit.
- Nézzétek azt a magányos gyümölcsfát! - szólt hirtelen egy nagy fa felé intve - Mit szólnátok egy versenyhez odáig? Biztos finom lehet a gyümölcse.
Havanna érdeklődve kapta oda tekintetét. Bizony jól esett volna egy könnyű kis vágta. |
Ügetésben visszaindult a Shi'Rah felé. |
Hálásan bólintott a mén felé.
- Köszönöm. - mondta.
Nem tudta,okos döntés lenne-e,ha Moridort most megkérdezné,milyen hibákról is beszélt. Inkább majd később megkérdezi,most had csitoljanak a kedélyek. |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|