|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
 *Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Sasha szorosan átölelte elveszettnek hitt lányát, és hosszú-hosszú ideig nem is engedte el. Könnybelábadtak a szemei, hogy mégis rátalált Quellére itt, a fenyvesben! A reménye egyre fakult az elmúlt időben, és néha-néha magányos estéken már arra gondolt, hogy a lányát legföljebb idős korában látja majd, amikor már ez az ifjú kis szépség is anya lesz, vagy vezető egy ménesben, és mindezt teljesen egyedül, őnélküle éri el. Mindig büszke volt elsőszülöttjére, de fájt neki, hogy nem fogja látni mivé válik.....
És most mégis itt van! Semmi baja!
'Megérte kutatnom......Astorék is boldogok lesznek, ha meghallják a hírt!' sóhajtott nagyot Quelle dús és hosszú sörényébe.
- Kicsim! Végre megvagy! - találta meg nagysokára a hangját, és szavait. |
 Kuncogott egyet párján hallkan, s ellenkezés nélkül hagyta magát. Mosolyogva nézett a kettősre.
 - Anya! - örült meg, miután felengedett. "Odavágtatott" hozzá, s nyakával átölelte. Jó volt újra látni az anyját. Ugyanolyan erős volt és fiatalos, mint akkor, amikor elváltak, mégis hiányzik egy kirepült fiókának a szülei kebel!
|
 Közelebb húzódott párjához, hogy nehogy elveszítsék egymást a "tömegben", majd figyelte az eseményeket....
|
Sasha úgy pördült meg, hogy lila glóriaként körüllobogta a sörénye és a farka egy pillanatig. Aztán csak állt, elkerekedett szemekkel, némán, zihálva kapkodva a levegőt.
- Quelle? - tört ki végül belőle a kérdés nyüszítve. |
Nem volt nehéz idetalálnia. Vizekhez mindig könnyen eljutott.
-Ailin, miért hiv.... - vette észre a csapatot, azon belül is egy valakit.
- Anya...? - kérdezte végül. Nem messze tőlük állt a fenyők előtt, s meglepetésében megdermedt. |
Kíváncsian és kérdőn pillantott Ailinra. |
" Alakváltó?...várjunk csak... Quelle?!" képedt el.
- Sőt ... hamarabb megtalálod, mint hinnéd... - mondta még mindig csodálkozva. S már szárnyalt is egy hívó gondolat egy bizonyos Angelid Quelléhez... |
Bizakodva elmosolyodott.
- Hacsak azóta ő is alakváltó nem lett! - nevette el magát - Mert akkor biztosan nem ismerek rá, hiszen nagyon ügyes kis kanca! Quelle az egyetlen unikornisformájú csikónk, lehet, hogy ő is örökölt valami igazán különleges képességet! |
Ő is párjára mosolygott, de még nem jutott eszébe, hogy bővítsék kis családjukat.Talán még nem jött el az ideje.
-Ha vízközeli lény, biztosan hamar megtalálod!Majd mi is kinyitjuk a szemünket! |
Mosolyogva bólintott. Lopva párjára nézett egy rejtélyes mosoly kísértében. ... Talán egyszer nekik is eljön ez a nap, hogy egy harmadik személyt kell majd keresniük, aki a lábaik közé bújt....:) |
Elnevette magát, olyan jólesett neki a két lény vigasztalása.
- Mivel szereti a vizet, előbb-utóbb lehet, hogy ráakadok, ha így nyomozok. Szerintem még nem túl hatalmas mágus, de előbb-utóbb azt is el kell kezdeni....Akkor pedig még több esélyem lesz! |
Ailin bólintott.
-Igen!Nem kell szomorkodni, az alma úgy sem esik mesze a fájától!-kacsintott, új értelmet adva a mondásnak. |
Elmosolyodott Sasha-n.
-Ha tényleg olyan gyönyörű, nem lesz nehéz megismerni!Biztos megtaláljuk! |
Sasha elkerekedett szemekkel nézett Ailinre.
- Pikkelyek?! Ugyan, dehogy! Nem. Ő egy gyönyörű és tökéletes kis egyszarvú! |
Amikor bemutatták, mosolyogva köszönt:-Örvendek, Taa!-majd Sashához fordult.-Sajnos így nem emlékeztet egyik befogadottra sem....Nem lehet, hogy pikkelyek boratották? |
-A nevem Rolygiano!A párom pedig Ailin!-mondta már kicsit unva a történéseket, hogy csak itt állnak egyhelyben és csak özönlenek ide a lények, ahelyett, hogy élvezhetné élete pillanatait kettesben Ailinnal. |
Elnevette magát. Ő sokat járna ebbe a hűvös, kopár, rideg fenyvesbe?
- Ó nem. Most vagyok itt először. Igazából nem is lenne szabad kószálnom, de meg akarom keresni a lányomat. Bármi áron! Azért is vetődtem ide. Meg néha kell inni minden lénynek - mosolygott.
- Egyébként a nevem Sasha! |
 -Oké értem köszönöm-mondta és végül közelebb jött a társasághoz.
-Sokat jártok ide?Mert még nemláttalak titeteket.-nézett a lilás-kékes szemekbe.
|
Sasha eddigi két társára nézett, majd végül kicsit bizonytalanul, de megrázta a fejét.
- A tópart mindenkié - mondta szelíden és elmosolyodott. |
-Zavarok?~kérdezte kicsit félve majd körülnézett, és végül közelebb jött.
-Mert akkor elmehetek....-nézett lefele és kapargatta a földet. |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Sasha szorosan átölelte elveszettnek hitt lányát, és hosszú-hosszú ideig nem is engedte el. Könnybelábadtak a szemei, hogy mégis rátalált Quellére itt, a fenyvesben! A reménye egyre fakult az elmúlt időben, és néha-néha magányos estéken már arra gondolt, hogy a lányát legföljebb idős korában látja majd, amikor már ez az ifjú kis szépség is anya lesz, vagy vezető egy ménesben, és mindezt teljesen egyedül, őnélküle éri el. Mindig büszke volt elsőszülöttjére, de fájt neki, hogy nem fogja látni mivé válik.....
Kuncogott egyet párján hallkan, s ellenkezés nélkül hagyta magát. Mosolyogva nézett a kettősre.
- Anya! - örült meg, miután felengedett. "Odavágtatott" hozzá, s nyakával átölelte. Jó volt újra látni az anyját. Ugyanolyan erős volt és fiatalos, mint akkor, amikor elváltak, mégis hiányzik egy kirepült fiókának a szülei kebel!
-Oké értem köszönöm-mondta és végül közelebb jött a társasághoz.