|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.30. 07:14 - |
 Göncöl végre abba hagyta munkáját, és leszállt a Földre.Nagyon éhes volt, ezért neki látott a fűnek. Miután jóllakott, a fáradtaságtól észrese vette, de már aludt is.Délfele fog csak felébredni. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Ahogy a köd végleg eltűnt és a kanca is úgy látszott "elvégezte dolgát", Maszat sietősen fiaihoz ügetett, s felmérte, mindegyikőjük jól van-e.
Megvárta, míg Szkártó is ideér, majd a kanca után ügetett.
Eléállt, s meghajolt előtte.
-Nagyon köszönöm!Hálás vagyok a tettedért!Ha Te nem vagy.....nem is tudom mi történik velük!-nézett végül a kicsikre. |
 'Nagyon közel volt....Nagyon-nagyon közel' gondolta, és egy pillanatra hideglelős borzongás futott végig rajta.
Hangtalanul, leszegett fejjel indult tovább, elfordulva a furcsa kis családtól. |
Idegesen rángatva fejét hátrált el az egyre szétáramló, sűrű, fekete füsttől.
Nem tudott mit tenni...félt a sötétség erejétől...látott már eleget.
Izgult, de ahogy a köd kezdett felszívódni, egyre jobban feloldódott, s lassan, de biztosan közeledett csikójához és a kis sárkánykölyökhöz.
 A fekete csík és a köd nagyon megrémítette.Az első halott warg láttán, Altináj mögé bújt, s semét szárnyaival eltakarta.Nem akarta végig nézni a pusztítást....
|
Farune unottan nézte a lényeket, és várt. Várnia is kellett. A mágia, ami a lelkében mocorgott, még nem volt elég erős. Még nem. Hagynia kell, hogy majd tegye a dolgát. Ahogy mindig.....
És abban a pillanatban, ahogy egy farkas oldalról rá akart rontani, tette is. Az agyaras lény sosem tudhatta meg, hogy mi végzett vele. Egyetlen hajszálvékony fekete csík vágódott előre, alig láthatóan, és keresztülfúrta magát a lényen...Az meg holtan ruhant le....
A többi farkas felkapta a fejét, elképedten nézett a mozdulatlanul ácsorgó egyszarvúra, aztán szinte vezényszóra kezdtek üvölteni és támadni!!
Farune egyetlen egy lépést tett hátra, közelítve a két kölyökhöz, amikor a Fekete Mágia végül kirobbant. Hatalmas, éjfekete köd özönlötte körbe őt és a két kis lényt.
- Meg ne mozduljatok! - nyerítette figyelmeztetőn hátra.
A ködben nagy, különös alakok kezdtek mozogni. Köpenyes, csuklyás, púpos lényeknek tűntek, akik furcsa suhintásokkal járták a ködöt....
- Ne! - nyerítette hirtelen Farune, még közelebb lépve a két fiatalhoz, amikor a köd feléjük, befelé kezdett el hullámzani. Pár pillanatig rettenetes félelem szorította össze az unikornis szívét, de aztán a sötétség lassan, de biztosan oszladozni kezdett körülöttük... |
Ijedten, reménykedve bújt a sárkánykölyökhöz.A fekete kanca láttán, fellendült benne a remény, hogy megmenekülnek.
A wargok eközben összeszedték magukat.Kirázták bundájukból a vizet, mintha csak jót fürödtek volna.
Nem hagyták figyelmen kívűl a kancát.Tömegesen megindultak felé, mint a jó préda felé, amit mindjárt a földre terítenek.Persze két bestia a fiatalok mellett maradt.
A kisebb wargcsapatból az egyik máris támadásba lendült, utána a többi is, s már az ugrásra is készültek.
Maszat dühösen dobbantott.Látta a farkasféléket, látta a kancát és látta........látta fiait.
-Jaj ne!-suttogta félve.
De hamar összeszedte magát, látva, hogy fiai nagy bajjban vannak, s a fenevadak csapatának fele feléje indul.
Reménnyel teli tekintete a kancára tévedt.Pillantása annyit sugárzott:"Segíts kérlek!Egyedül nem bírok velük!"
De már támadásba is lendült.Szarvát a földhöz érintette, mire a föld hullámozni nem kezdett.A bestiák sorra botlottak el, hol a földben, hol egymásban.... |
*Miután kábulata kissé tovatűnt, felfigyelte a hatalmas fekete unikornisra.
Csak bámulta, mint holmi földöntúli kísértetet, aki pont most csöppent ide csak azért, hogy rajtuk segítsen.* |
'Magány....Mintha tudnád, hogy mi is az.....A megtört szívek korának tükre vagy...Te boldog vagy, hogy van kit féltened...' keringtek fejében a gondolatok fáradtan, akár a lehullani készülő madarak. Már egy ideje nézegette a wargok és a két fiatal kilátástalan küzdelmét, tudva, hogy semmi esélye a zsákmánynak. Egyszerűen túl gyöngék. A farkaslények erősek, és a kemény vadászlényük egyik képessége volt, hogy a gyenge varázsokat visszaverte a bundájuk....
A fekete kanca szinte hangtalan léptekkel indult el higgadtan. A farkasok előtte túlságosan le voltak foglalva a zabálás gondolatával, és Farune egyébként is mindig könnyedén elkerülte, hogy észrevegyék.
Most viszont nem erre volt szüksége. Megállt a barlang előtt, kihúzta magát, és halkan megszólalt, de tudta, hogy a wargok minden szavát tisztán és érthetően hallani fogják:
- Elég legyen! Engedjétek el a két kölyköt! Ők nem ellenfelek nektek!
Hirtelen ötlettől vezérelve oldalra döntötte a fejét, és nagyon-nagyon furcsa arccal, ijesztő hangon szólalt meg:
- Én illenék hozzátok...És ki tudja? Ha tévedek, rajtam úgyis több a hús..... |
*Örült, hogy párja ilyen határozott ebben a helyzetben is, így csak futtában bólintott egy aprót és Maszat oldalán haladt a sűrübe.*
*Egy pillanatra abbahagyta a vergődést... balszerencséjére. Egy másik warg ráharapott szárnyára, ezzel nem kis fájdalmat okozva, valamint védekező és támadóeszközétől megfosztva.
~Igaza van. Csak ha használom az Erőmet, tudunk megszökni~
Argentóra pillantott, majd gyorsan körbe, hogy lássa, ki merre van. Remélte, hogy próbálkozása már elsőre hatni fog. Eléggé kimerítették a varázslatok, így szeretett volna biztonsra menni.
Szemeit behunyta és testén a szín mintha hullámzani kezdett volna... Néhány pillanattal késöbb, amikor szemeit kinyitotta, vízsugár tört elő a semmiből, egyenesen Argento fogvatartója felé. A vízsugár útközben szétvált, így kissé meggyengült ugyan, de minden wargnak jutott egy kis ízelítő.
Altináj kábultan dülöngélt.* |
-Hol...mi?-hebegett először ijedten, majd kihúzta magát.
-Gyere!Megkeressük őket!Bármi legyen az, már nem él sokáig!-mondta félelmetesen, de belül rettenetesen aggódott.
-Altináj!-kiáltotta-Itt vagyok!Egyenlőre jól vagyok!
Argento nem tudott sajnos semmit tenni, ugyanis a szárnyainál fogták.....
-Altináj!Használnod kell az erődet!Különben soha nem szabadulunk meg!Próbáld meg........kérlek! |
*Altinájt hűvös zuhanyként érte a támadás. Hirtelen nem értett semmit!
~Kik vagytok?! Hogy kerültetek ide?! -tette fel magában a kérdést és érezte, hogy oldala alatt elhajolnaka fűszálak. Pillantásával Argentot kereste. Nem sokkal messzebb megpillantotta.*
- Argento! Jól vagy? - *kiáltotta oda testvérének, de nem érkezett válasz.
A warg eddig a farkánál fogva húzta maga után, de Altináj veszettül elkezdte csapkodni szárnyaival a lényt és közben dühösen kiabált.*
- Eressz... el... te... dög!!! - *ordította, minden egyes szót némi ütéssel hangsúlyozva.*
*Szkártó összerezzent. Gondolatokat hozott a szél... Először csak suttogásként hallotta Őket, néhány pillanat múlva azonban kristálytisztán, mintha mellette beszélt volna valaki.
Elsápadt.*
- Maszat! - *kiáltotta el magát hirtelen, annak ellenére, hogy párja közvetlenül mellette állt.* - Valami baj történt Argentóval és Altinájjal. - *hadarta szinte érthetetlenül, de idegességének és aggódásának nem tudott parancsolni.* |
Argento hirtelen felcsapta füleit.
-Héj!Altináj!-suttogott-Hallottad ezt?-most még jobban fülelt, de nem kellett sokat várnia.
Hirtelen a semmiből három, vagy négy warg kezdett körözni, miközben vicsorogva őket méregették.
Most sem tétováztak, az egyik warg óriási ugrással megfogta a kis pegazus szárnyai és már rohant is a sűrűbe.Argento még kiabálni sem tudott, annyira félt.
Egy másik warg a sárkányra vetette rá magát, és követte előbbi zsákmányoló párját.
A többiek szétnéztek, majd a lakoma után indultak.
Argento már csak akkor tért észhez amikor egy barlang bejáratához érkezett a hatalmas farkascsapat.Kiabálni kezdett.......de egyenlőre segítségnek semmi nyoma.... |
-Csak utánad!-mosolygott és már indult is a sárkány után, ugyanúgy a földre lapulva. |
*Beletörődötten bólintott. Ravaszul elvigyorodott.*
- Gyere! Lepjük meg apáékat! - *a földre lapult és halkan elkezdett a két felnőtt felé osonni.* |
| -Óóóó!Kár!Hát akkor várnunk kell még! |
- Apa és anya szerint biztosan van, de Én még nem éreztem semmiféle jelenlétét. - *válaszolta vállvonogatva.*
- Így nemigen tudok neked belőle mutatni... |
-Ha-ha!-kicsit elgondolkodott, majd felnézett az óriási fára, majd Altinájra pillantott.
-Neked nincs varázserőd?.....Biztos, hogy van...megmutatod mit tudsz? |
*Miután beérte a csikót, magasra emelte a fejét.*
- De Én legalább nem buktam orra! - *cukkolta Argentot.* |
-De Én érek előbb a fához!-kiáltotta hátra és mikor előre nézett látta, hogy egy lépés és nekimegy a fának.Úgy befékezett, hogy előre bukott.!
Felpattant!
-Legalább Én voltam az első! |
*Altináj az oldalára gurult, miután elvesztette egyensúlyát Altináj lökésétől. Néhány fordulatot tett meg oldalra, és felfedezte, hogy milyen poén is ez a gurulás!
Aztán meghökkenve látta, hogy Argento már jócskán lehagyta. tudta, hogy esélye sincs, de azért felpattant és testvére után iramodott.*
- Úgyis elkaplak! - *kiáltotta utána.* |
-Héj!Ahhoz semmi közöd!-mondta gúnyos mosollyal arcán és fellökte Altinájt.
-Aki utóljára ér a fához az lesz a záptojás!-mondta és már futno is kezdett a fa felé.
Maszat mosolyogva nézett utánuk. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Göncöl végre abba hagyta munkáját, és leszállt a Földre.Nagyon éhes volt, ezért neki látott a fűnek. Miután jóllakott, a fáradtaságtól észrese vette, de már aludt is.Délfele fog csak felébredni.
Ahogy a köd végleg eltűnt és a kanca is úgy látszott "elvégezte dolgát", Maszat sietősen fiaihoz ügetett, s felmérte, mindegyikőjük jól van-e.
'Nagyon közel volt....Nagyon-nagyon közel' gondolta, és egy pillanatra hideglelős borzongás futott végig rajta.
A fekete csík és a köd nagyon megrémítette.Az első halott warg láttán, Altináj mögé bújt, s semét szárnyaival eltakarta.Nem akarta végig nézni a pusztítást....
