|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Kryanna elfojtotta meglepetését, így csak egy jó nagy nyelés lett a válasz Triopo szavaira, meg szemei lesütése.
Aztán végignézett a lény szárnyán, és bűntudat fogta el, ahogy a saját mágiájának égett nyomait látta.
- Sajnálom... - motyogta. És hirtelen, valami ösztönnek engedve előhúzta a sárkány-tollat, amit eddig semmi erőhatalomnak engedve elő nem vett volna, és letette a földre kettőjük közé.
- Ha kell, visszaadom....és megértem, ha vissza akarod kapni.... - mormogta. |
*Aprót mosolygott magában és lassanként, de kíváncsian végigmérte a fiatal felnőtté cseperedett Kryannát.
Ahogy túljutott az első meglepettségen, szárnya először csak bizseregni kezdett, majd lüktetni. Készenléti testtartásából kényelmesen leheveredett és sérült szárnyát maga mellé kiterítette.*
- Megnyugtat, hogy végül nem volt szükséged arra a tollra. Hm. Lehet, már nem is emlékszel rá. |
Feltápászkodott, és míg leporolta magát, szinte szájtátva bámulta a sárkányt. Persze, csikókora egyik legszebb emlékét őrizte erről a lényről, és mindennél jobban megjegyezte hihetetlen képességét az alakváltásra, de valamiért úgy hitte sosem találkoznak újra, és mindaz csak egy szép álom marad......
S lám, most teljes sárkányként láthatja!
- Nos.......azt hiszem ezt akár én is mondhatnám, de elég buta dolog lenne! - mosolyodott el végül zavartan, és elnevette magát.
A világért be nem vallotta volna, hogy a tollai közt most is ott van Triopóé......hogy mindig úgy őrizte, mint a világ legbecsesebb kincsét, és néha, furcsa, mágikus éjeken éppcsak egy hajszál választotta el attól, hogy meg ne próbálja használni.......
De végül valami mindig visszatartotta. |
*Röviden fellélegzett, hogy a pegazus felismerte. Neve hallatán aprót bólintott.*
- Szép nagyra nőttél - *törte meg a csendet, csak rövid pillantást engedélyezve magának Kryannán.* |
Kryannának a lélegzete is elállt, hogy a földre ért és a sárkányszárny rátelepült, így minden fiatalsága és annak minden lobogása fellázadt a fogság és a méltatlanság ellen!!!
Már rákészült, hogy tőből töri ki valahogy a sárkány szárnyát, vagy a szemeit égeti ki valahogy, de legalábbis jól összerugdossa, hogy minden fogát kiköpje, valahogyan, amikor a nagy ismeretlen ismerős megszólalt és elengedte!
Az elképedt fiatal kanca pedig már nem is érezte szükségét, hogy felálljon, hiszen a döbbenet úgyis kisodorta volna alóla a lábát.
- Triopo? - kérdezte suttogva, hitetlenkedve, hatalmasra nyílt szemekkel fürkészve a sárkány arcát valami nyom után, hogy nem csak képzelte a hangot...... |
*Triopo úgy vélte, még néhány lyuk már nemigen oszt vagy szoroz amúgy is sérült szárnyán, így maga fölé emelte, majd miután a kis gömbök megégetve hártyás szárnyát, eltűntek, kinyúlt az amúgy is hiányos végtaggal és a földhöz szorította a pimasz pegazust!
Gyorsan fölé hajolt, hogy alaposan szemügyre vegye bosszantóját, de a látványtól rövidúton frászt kapott! Azonnal elemelte szárnyát a pegazustól és szégyenkezve lépett hátrébb, szemeit lesütve.*
- Kérlek bocsáss meg, másnak hittelek - *zengte mély hangján.* |
Megtehette volna, hogy erőpróbaképpen elnyeli vagy egyszerűen visszaveri a lángokat, de egyszerűbb volt villámgyorsan felugrani, és egy ügyes pördüléssel pont a sárkány fölé suhanni, míg az a talpraállással volt elfoglalva.
Szemei újra felizzottak, és ezúttal nem hőt hívott elő, hanem szikrázó, látványos, kínzóan égető-rázó tüzet, amiből egész seregnyi kis gömböt formált, és a sárkány nyakába is zúdította őket egy hatalmas zuhanórepüléssel! |
*Triopo el volt foglalva saját nyomorult helyzetével, így a váratlan jövevény felbukkanása önvédelmi reakcióját ébresztette fel. Az alakot szinte nem is látta, ahogy egy pillanat alatt arra fordította fejét és lángoszlopot lövellt felé.
A rövid idő alatt, amit nyert, gyorsan kikapta szárnyát a vízből, talpra szökkent és hatalmasra tágult, füstölgő orrlyukakkal meredt arra a pontra, ahol az imént a jövevény állt.* |
Kryanna egy kisebb, fákkal benőtt domb tetején állt. Szemei narancsfényben izzottak, és körülötte füstpántlikák pödörödtek felfelé. Vad, vagány, izgatott mosoly ült az arcán, ahogy az égre mászó rebbenő-rebegő hőt és füstöt nézte. Gyönyörű, gyönyörű! Annyira gyönyörű! Mennyi szidást kapna ezért! De ha porig ég az erdő, az sem számít!
Hirtelen megrándult, és izgatott szemei lefelé fordultak. Ez a szag........Vadul szimatolt, ahogy egyre inkább felismerte a szagot. Vér! Valaki megsérült nem messze!
A kéjes mosoly még szélesebb lett az arcán, ahogy felsüvített az égre. Ó igen, talán segíteni fog. A többiek persze ezt akarnák.....De lehet, hogy nem. A móka a lényeg!
Úgy suhant a cél felé, hogy a távolság tovatűnése nem is látszott. De belőle sem láthattak többet egy elsuhanó pászmánál.
Aztán Kryanna teljesen ledöbbenten fékezett és lezuttyant a talajra. Kikerekedett szemeiben már nyoma sem volt semmiféle örömnek. Csakis a döbbenet maradt.
Sosem látta ezt a sárkányt, aki a patakban hűtötte a szárnyát.....Sérült szárnyát....Mindenféle romtól körbevéve.....
Mégis....ismerős volt.....De honnan? Honnan?! |
*Feküdt. Egyik szárnya szinte tövig elmerült a forrás kiszélesedő részében. Összeszorított fogakkal meredt arra a pontra, ahol a sziklák közül feltört a csillogóan tiszta víz. Nem akart tudomást venni róla, hogy tilosban jár és alighanem csúnyán ki fog kapni a mostaniért.
Lassan oldalra fordult. Sárkány-pupilláival feltérképezte az eget. Csönd volt. Végre már...
Nem messze kidőlt, vagy épp kicsavart fákat lehetett látni. Triopo tisztán látta a pontot, ahova becsapódott. A törzsén kettétört szép korban lévő fa elég figyelemfelkeltő volt.
Aprót sóhajtott és tekintetével követte a víz útját. Homlokát mély ráncok barázdálták, ahogy a vörösre színeződő elő-folyót nézte.*
- Igen! Tudom és tisztában is vagyok vele! - *őrjöngött egymagában.* |
 Nem sokkal késöbb talajt értek a gyakorló pályák kellős közepén.....
(Reag oda is) |
 Narallin követte Korzoo utasításait,behunyta a szemét és türelmesen várt. Hirtelen mintha a talajt kitépték volna a lába alól! Olyan sebességgel érezte magán a száguldást,hogy a szemét nem is merte kinyitni. Már ha eleve ki szabadott volna,így inkább csukva is hagyta őket. Szárnyait ösztönösen ki akarta tárni a légáramlatt miatt,de gyorsan észbe kapott és inkább ahogy erejéből telt Korzooba kapaszkodott. Hallotta ahogy sörénye sűvítve csapkodja a sebességtől. Kapaszkodott és várt.
|
-Csupán pár pillanat ha velem utazol!-mondta elmosolyodva.A kanca mellé lépett.
-Kapaszkodj és ne engedj el és először csukd be a szemedet!-mondta.A kancához simult.Ráhajtotta a fejét.
-1...2...3!-mondta.Hirtelen egy nagy villanást láttak aztán mintha egy kék csőben száguldottak volna.
-Még pár perc...-mondta. |
Boldogan nézett fel a hatalmas Korzoora. Nagyon hálás volt neki,és még sokáig az is lesz. Hihetetlen! Képezni fogják,hogy erős legyen! Szégyenlősen bólintott egyet. Ma már kétszer is hálálkozott.
- Éss... Merre vannak a Gyakorlópályák? Körülbelül hány napba telik az odaértünk? Még sosem jártam ott. |
-Hidd el nem leszel a terhemre hisz ez az egy küldetésem volt.Nincs több dolgom...-mondta. |
Hálásan pillantott fel,de hirtelen zavarja jött.
- Igazán nem szeretnék a terhedre lenni... Biztosan várnak rád máshol a küldetések miatt. Nem szeretnélek hátráltatni a munkádban. |
-Csak 1 dolgod van...meg kell tanulnod védekezésre vagy épp támadásra használni őket...-mondta.
-És mindenek előtt gyakorolnod kell velük és elsőre ne várj csodát.Ha gondolod elmegyek veled a gyakorlópályákhoz és segítek edzeni!-ajánlotta fel. |
Csillogó szemekkel figyelte a mént. Erős csontok. Nagy tollak. Erős szárny. El is pirult a szavakra,majd mikor Korzoo végzett finoman összecsukta őket.
- Köszönöm... - susorogta szégyenlősen.
Milyen jó is lenne,ha meg tudná védeni magát velük. Nem kellene folyton otthagynia a finom legelőket a ragadozók miatt. Talán még a Birodalomban is kószálhatna bátrabban! Mennyire jó is lenne! |
-Ilyen erős szárnyakat még életemben nem láttam...-mondta és még jobban végig nézte.
-Erős csontok és nagy tollak...-motyogta. |
- Gondolod... - nézett fel reménykedve - Gondolod,hogy a szárnyaimmal meg tudnám védeni magamat? Még nem próbáltam őket így használni,csak menekülésre... Szerinted lehetne őket támadásra is használni?
Óvatosan kitárta szárnyait,hogy Korzoo jobban szemügyre tudja őket venni. Eddig sosem próbált harcolni velük,mert mindig attól félt,hogy eltörhetnek és akkor még menekülni sem tud majd fogni velük. De hátha a mén tud szólgálni jó hírekkel. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
Kryanna elfojtotta meglepetését, így csak egy jó nagy nyelés lett a válasz Triopo szavaira, meg szemei lesütése.
Nem sokkal késöbb talajt értek a gyakorló pályák kellős közepén.....