|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.14. 07:19 - |
 Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Kyarának intett, hogy nem volt jó ötlet az, amit csinált, odament hozzá, majd halkan mormolni kezdett. Láthatatlanság varázslat.
Khorall mint hogyha egy pillanatra Ew párját és Danyelt vélte volna látni kettesben. De valószínűleg csak halucinált, mikor eltűntek szemei elől. |
Ahogy megérkeztek, lecsusszant a mén hátáról, és kissé ijedten érkezett a felhőre. Először járt itt!
Nagyon furcsa volt ezen az akármin járni!
Egyik szemét Khorallon tartva elkezdett sétálgatni, és nagyon várta anyját.
 Maranna nyugodtan huppant le a pamacsra.
Lánya odaszaladt hozzá, és ő szelíden megsimogatta, majd Khorallhoz fordult:
- Miért jöttünk ide?
 Kyara boldogan mosolyogva vette észre Marannáékat mikor felért, és bár látta, hogy velük sincs minden teljesen rendben, örült, hogy találkoztak.
'Biztos minden rendbe jön náluk is!' bizakodott, intett társának, majd Danyel felé lebegett. |
| Megérkezik. Szrányával visszafele csapkodja a levegőt, lelassítva a repülés sebességét. Odéb Khorit pilantja meg, de nem szól neki. Lenéz a felhőről, és keresni kezdi szemével Kyarát, hogy utána jött-e. |
| Eleinte lassan repült, de mostmár fergetegesen gyorsan. Megérkezik a felhőkre. Kislányát csendben teszi le, és reméli, hogy egyszer még meg tud bocsájtani neki. |
 A táj úgy suhant alatta, mintha húznák, vagy mintha Mithrandir kicsöppent volna a világ forgásából, és most felette szárnyalva nézné, ahogy tovarohan a vidék.
De nemsokára felcsillant előtte a víztükör, ő meg ereszkedni kezdett, majd beletépett a víz fodraiba, aztán egy óriási csattanással bezuhant a mélybe, magához szorítva a szárnyait.
Imádta az Óriás-vízesést! Annyira erősen, olyan elemi hatással tombolt, bömbölt odalenn a lezúduló víztömeg, hogy csak csodálni lehetett! |
| -Úgy tűnik ez az a bizonyos mellékhatás, amit Koni mondott egyszer a kezelésénél.-mondta magában egy csepp gúnnyal, majd vidáman Mithrandir után eredt.Alig bírta a tempót, de szinte mindig Mith mellett, vagy nyomában repült. |
- Nem! - kiáltotta vissza hihetetlen hangerővel, és még tovább pörgött.
Aztán hirtelen abbahagyta, mire a levegő szétszakadt körüle, és Mithrandir ott lihegett középen.
Kihúzta magát, ahogy evezett szárnyaival.
Egészen megizzadt, de valami új erő áradt belőle.
- Menjünk úszni! Lucskos vagyok! - kacagott, és nekilendült a levegőnek.
Úgy érezte ma egyetlen távolság sem legyőzhetetlen! Feltöltődött, és mintha az élet csábította volna erejét fitogtatni, tombolni, játszani. |
Angel majdnem a fák közt landolt, annyira meglepte párja.Nem tudni, hogy kerülte ki azokat, de sikerült.Nevetve visszatért tomboló kedveséhez, majd riákáltott, bár inkább nevetés közepette mondta:
-Eszednél?!-ez inkább jó kedvűen hangzott és nem szidalmazósan, noha nemis szánta annak.... |
Zúgott lefelé, olyan sebességgel, mintha egy bukott angyal volna, és érezte, ahogy az ereje fokozatosan növekszik.
Aztán, nem sokkal a föld felett szétcsapta szárnyait, és végigzúgott néhány fa lombja felett.
Felhúzta magát újra a magasba, és vadul pörögni kezdett. |
| Mellette repült, hogyha Mith átesik felfogja.... |
Kinyújtotta és megsuhogtatta a szárnyait.
Aztán kiállt a felhő szélére, kinyújtotta az oldala mellett a szárnyait, és így, mint valami hattyú, leugrott a mélybe! |
| -Akkor rajta!-felszállt és körbe repülte a felhőt. |
- Ám legyen! - kiáltotta, és felállt.
Kinyújtózott, és körülpillantott a tájon.
- Érzem: eloszlott a Sötét! Repülni vágyom! |
| -Nem tudom Szürke Zarándok!De egy biztos, nem tágítok mellőled!-mondta játékosan. |
Mithrandir elmosolyodott.
- A pegazus lelke pegazus marad....
- Angel! Mihez kezdünk most? |
Felnevetett
-Akkor mostmár a lelked is pegazus!-mondta kicsit nagyobb hangerővel. |
Mithrandir lágyan elmosolyodott.
- Szép kis férj vagyok! Először bajba sodorlak, aztán elmegyek, és végül Neked kell megmentened!
Sóhajtott, és elnyúlt a felhőn.
- De a Sötétségnek vége! Ez...szárnyakat ad a lelkemnek! |
Mosolygott.
-Már hogyne lennél.-mondta halkan-És ne szégyelt magad, és ne is köszönj semmit.A feleséged vagyok, és ez kötelezségem. |
- Jól. Élek, és itt vagy nekem....Más nem kell....Bár, ha arra gondolok, hogy Te szenvedtél a megmentésemmel, szállításommal....szégyenkezem....
Kissé lehajtotta és megcsóválta a fejét.
- Megmentettél......Köszönöm, Angel.....Most pedig új életek kezdődnek.....Egy egész új lét....Én pedig itt lehetek Veled.......... |
| -Hogy vagy?-kérdezte halkan, de nem mozdult meg.Élvezte, hogy most ő vigyáz párjára. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött.
Kyarának intett, hogy nem volt jó ötlet az, amit csinált, odament hozzá, majd halkan mormolni kezdett. Láthatatlanság varázslat. 
Maranna nyugodtan huppant le a pamacsra.
Kyara boldogan mosolyogva vette észre Marannáékat mikor felért, és bár látta, hogy velük sincs minden teljesen rendben, örült, hogy találkoztak.
A táj úgy suhant alatta, mintha húznák, vagy mintha Mithrandir kicsöppent volna a világ forgásából, és most felette szárnyalva nézné, ahogy tovarohan a vidék.