|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
 Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Kicsit elgondolkodott,de egy erős rántás "hozta vissza".Az inga a kanca kérdésére,egy nagyot lendülve megrántotta Vándort,aki madjnem hanyatt esett a lendülettől.
- Hmm... Ahogy nézem,amúgy sem lenne más választásom. - mondta egy halvány mosollyal - De felőlem mehetünk. |
Bólintott.
-Rendben.-mondta, és hátranézett.
-Jöttök ti is?-kérdzte Vándort és Eqintát. |
 -Nem. Ezek egyáltalán nem hasonlítanak az Ireszi ékszerekre. De talán Azok is ilyesmit mutatnának. Szóval menjünk. -és ezzel elindult a medalion felé. |
-És ez a dísz meg a többi?-bökött a sörényéről lelógó díszre.
-Ezek is ireszi ékszerek? Vagy csak valami mást akarnak mutatni?-kérdzte kétkedve. |
-Menjünk, de maradjunk együtt. Ha baj van, akkor legalább csapatban vagyunk, nagyobb az eséjünk.-mondta Melani, majd felkapta a már átokmenters megálját. hirtelen őt is húzni kezdte.
-Tudom mi folyik itt! A medálom nem szeretni a veszélyes helyeket. Ez az egyik oka, hogy elhúzhat. Valószínűleg még sok átkozorr ékszer lehet errefelé mé. Vagy pedig egy Ireszi bajban van, és azért húz. Így vannak ezek az Ireszi medálok "bekódolva"-mondta határozottan |
Furcsállkodva nézte az eseményeket, és kicsit bizonytalanul meredt az ingára.
-Hát, nem tudom...kövessük? Remélem, semmi csapda vagy ilyesmi nincs a dologban.-mondta, és szétnézett. Sehol senki, se gyanús, se gyanútlan. Lehajolt, és most a földet kémlelte. Ekkor valami enyhén meghúzta a sörényét.
-Na! Ez mi volt?-kapta fel fejét, és lelógó sörényére nézett. Egy furcsa, spirál alakú dísz akadt bele, és sehogyan sem akart lejönni. Egy ideig semmi sem történt aztán megint meghúzta Annúminas sörényét: egyenesen abba az irányba, amerre az inga is mutatott.
A többiekre nézett. Ez már nem lehet véletlen... |
Egy pillanatra Eqintára meredt.Kicsit furcsálta,hogy vele is hasonló dolog történt,de gondolta biztos csak a véletlen műve...
Az inga még mindig csak csüngött vándor szarván,ám a következő pillanatban furcsa dolog történt.Megmozdult.Majd ismét.Aztán az inga határozottan körözni kezdett,mint minden más,normális inga.Ekkor egy irányba kezdett el lebegni,enyhén húzva Vándort maga után.Mintha csak azt akarná,hogy a mén kövesse.Mintha mutatni akarna valamit.
Vándor a kancákra nézett.
- Mi legyen? Kövessük az inga irányát? |
 Eqinta a földet nézte ahol eddig a szekér állt.Meglátta azt a medált amint a feket agyarformájú fog csüngött.(csak a formája volt olyan mint az agyar de amúgy egészen kicsi volt)Lassan oda lépett és szarvával megböbdöste és a medáll felemelkedett a levegőbe maj Eqinta nyakába hullott.Értetlenül bámulta az ékszert. |
Kézdte érteni a helyzetet.
Ekkor a manó és a szekere egy szempillantás alatt eltűnt,mintha csak a szél fújta volna el.
- Furcsa.
Már épp fordult volna a többiekhez,mikor valami megcsapta az arcát.Kelletlenül megrázta a fejét és azt vette észre,hogy egy inga csüng le a szarváról.Bizonyára akkor akadhatott bele,amikor túl közel hajolt az ékszerekhez.Minél inkább próbálta lerázni magáról,annál inkább szarvára tekeredett.
- A fenébe! Mi a csuda ez?
A kis inga gyönyörű gyöngyházfényű volt,apró,szürkés-feketés kövecskékkel díszítve.Alakja leginkább egy lefelé mutató háromszögre emlékeztetett,felülről nézve pedig egy körre.
Nem történt semmi,valószínűleg átokmentes volt,csak szépen csillogott-villogott Vándor szarvára tekeredve. |
| Nagyot nyelt.Nem igazán értette ezt az egészet.Még jobban hátrált csak akkor állt meg amikor neki ment egy fának. |
-Akkor az az öreg hölgy...valójában ő volt a gonosz manó?-kérdzte. Már kezdte érteni. |
-Nos, mondjuk. Tehát valójában ez történt: Az az én medálom volt, amiből kijött a feketeség. Két hete egy gonosz alakváltó manó ellopta, és átkot bocsájtott rá, hogy akibe beleszáll, azt örök életében balszerencse sújtsa. Így hogy beleszállt, megmutatkozott valódi kiléte. Ez az ő balszerencséje. Röviden ennyi.-Mondta Melani.
|
-Ö...-nyögte ki.-Én igen...de mi volt ez?-bökte ki végül.
-Neked közöd volt ehhez?-nézett Melanira. |
-Jól vagytok?-kérdezte Melani
|
Érdeklődve nézte az ékszereket,annyira,hogyszarva szinte közéjük ért.
Mikor megjelent az átok és az egész dráma,gyorsan felkapta fejét.Meghökkenve nézte a történteket.Fogalma sem volt mit tegyen. |
| Eqinta csak hátrált.Még csak idősebb csikó volt így nem nagyon tudta ,hogy mit tegyen. |
Meghökkenve nézte a drámát, és majdnem odavágtatott a nénihez, mikor látta, hogy átalakult.
Viszolyogva megállt, aztán visszalépett pár métert. |
Melani szeme magakast egy medálon. Az Ireszi jel volt rajta. És nem is akármilyen medalion volt! Hanem az övé. (Ebben teljesen biztos volt, mert minden ireszi lénynek és angelidnek más-más színű a jel a medálon.) A medaliont pontosan 2 hete éve egy gonosz alakváltó manó lopta el, majd gnosz bűbájt vetett rá.
-Álljatok hátrébb! Gyorsan!- kiáltott Melani, és hátraugrott. Abban a pillanatban a medalionból fekete fény áradt. Nem más volt, mint az átok: akibe beleszáll, azt örök életében balszerencse sújtja. Melani elfordult. Mire visszafordult, a fekete fény eltűnt. Így nem tudta, kibe szállt bele. Nem belé, azt érezte múlva. Ekkor azt látta, hogy a nénike elesett. Ő bele szállt! És hirtelen átalakult. A gonosz manóvá!!!! A saját átka szállta meg.
-Huhh. Ezt megúsztuk.
|
| -Furcsák!-mondta és megakadt a szeme egy nyaklánycon melyen egy nagy fog lógott. |
Érdeklődve nézelődött.
Aztán hirtelen megállt benne az ütő.
-De hisz ez...-akadt meg, amint az egyik medálra nézett. Saját maga volt rajta...vagy valamelyik testvére? Nem...ez tényleg ő volt...két testvérének nem volt meg az a folt az oldalán, ami neki igen.
És a medálba vésett unikornison bizony ott volt az a folt... |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
-Nem. Ezek egyáltalán nem hasonlítanak az Ireszi ékszerekre. De talán Azok is ilyesmit mutatnának. Szóval menjünk. -és ezzel elindult a medalion felé.
Eqinta a földet nézte ahol eddig a szekér állt.Meglátta azt a medált amint a feket agyarformájú fog csüngött.(csak a formája volt olyan mint az agyar de amúgy egészen kicsi volt)Lassan oda lépett és szarvával megböbdöste és a medáll felemelkedett a levegőbe maj Eqinta nyakába hullott.Értetlenül bámulta az ékszert.