|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
 Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Miért nem szólsz semmit?
Nézett kérdően Torenszre.
-Na mindegy!-mondta és utána indult.
Boldogan bukfencezett, ugrándozott Torensz mellett. |
 Torensz furcsa pillantással nézett Theosphirre, ami félig-meddig mosolynak tűnt, félig-meddig egy értetlen, kérdő szemvillanásnak.
'Miért ilyen közvetlen? Miért bízik bennem?' méregette a hímet.
Aztán megrázta a sörényét, és ment tovább szó nélkül. |
-Dehogynem vannak!Mindig segítenek, ha kell!......Mostmár rám is számíthatsz!
Az utolsó mondatot kicsit félve mondta, de kimondta. |
- A gazdám egy másik lénye. Segített nekem - mondta tömören.
- A Te neved is szép.
Hirtelen ezt kérdezte:
- Miért érdekel téged, hogy ki volt az a lény? Neked talán nincsenek társaid, akik segítenek? Általában nekem sincs rá szükségem, de azért jó, hogy tudhatom: ha kellenének, lennének.
Kicsit halkabban mondta:
- Nekem most kellett valaki.... |
-Szép név!
Mondta röviden majd Torensz mellé bakatatott.
-Ki volt az a pegazus?
Kérdezte utólag. |
| - Torensz a nevem. |
Amikor A nőstény újra hátat fordított Theo újra ráugrott.Egy két bukfencet vetettek csak, de a nőstény megint fölülre került.
-Naaa!Szálj le rólam!
Azzal lelökte magáról.
Theo összeszedte magát.
-Egyébként Theosphir vagyok, de szólíts csak Theonak! |
Torensz nagyon megdöbbent, hogy leteperték, és első riadalmában a hím képébe akart karmolni, de aztán lassan félelme és haragja is feloldódott, és valami egész másnak adta át a helyét...
A fiatal nőstény szeme nagyot villant, és hirtelen kinyújtotta egyik eleddig szorosan összezárt szárnyát, mire felemelkedett a levegőbe! De nem akart felszállni.....
Újra visszacsukta szárnyát, és a kis felemelkedés után teljes súlyával rázuhant a másik oroszlánra!
Leszorította a mancsaival, és kétoldalt kitámasztotta magát a szárnyaival, hogy ne guruljanak tovább.
Fejét leeresztette, hogy orruk alig pár centire legyenek egymástól.
- Megvagy! - nyávogta fennsőbbségesen, azzal leugrott a hímről és újra a part felé indult. |
Theonak hirtelen játékos kedve lett.Remélte Torensz nem fog majd jajgatni, mert akkor itt hagyja.
-Hát akkor vágjunk bele!
Lelapult majd ráugrott Torenszre és gurulni kezdtek lefelé egy lejtőn... |
| - Akkor ismerj meg! - vágta rá, és újra elindult. |
Theo lassan beérte Torenszet.
-Én csak szerettelek volna megismerni...de közben nem szeretnék egyedül maradni...
Theo lehajtotta fejét. |
| Megállt, megfordult, és kérdőn pillantott az utána jövőre. |
-Várj!-kiáltott utána.-Én nem akarom, hogy elmenj!
Nem futott utána, csak sétálva követte. |
Egy pillanatig nézte a hímet, aztán könnyedén ennyit mondott:
- Nem ismered sem őt, sem engem. De ahogy akarod.
Ugyanolyan könnyedén elfordult, és futni kezdett a szabad part felé, ki a fák közül. |
Theo nagyon meglepődött, hogy a nőstény visszajött...és még hozzá is szólt.
Felállt és mélyen, mélyen a szemébe nézett.Nem mozdult, de szótlanul és makacsul elrántotta a fejét.
-Úgy sem komolyan mondod.Csak a pegazus beszélte beléd.De túlélem.Nem kell velem barátkoznod, ha nem akarsz.Ha eddig nem szóltál hozzám rendesen, most sem kell csak azért, hogy vígasztalj.
Mondta halkan, mozdulatlanul. |
Csendesen ült a szótlanul lépkedő pegazus hátán, és lehorgasztott fejjel, a sörénye szálaitól takart arccal utazott.
Aztán halkan, olyan halkan, hogy Kadmoszon kívül más sosem hallhatta volna meg, ezt kérdezte:
- Mit akar tőlem az a lény?
- Barátkozni - szólt a nyugodt válasz.
- Barátkozni - visszhangozta suttogva - Barátkozni....Olyan is van még a világban?
 Megtorpant, és visszafordult, a kölyökre meredve hosszan.
Végül megszólalt, de hangja ugyanolyan nyugodt és muzsikáló volt, mint korábban:
- Hogy kérezhetsz ilyet? Nézz körül Torensz! Pezseg az élet!
A fiatal nőstény lassan felemelte a fejét, és belebámult a pegazus szemeibe.
- Élet? De meddig? A Sötétség.....
- Nem - hallgattatta el - Nem. A Sötétségnek vége. Örökre. A Nagyúr a múlté, és a történelmen kívül sehol máshol nem marad nyoma! Már látom, hogy Árny van Rajtad, de ez olyan Árny, amit leküzdhetsz. Torensz, Torensz, Torensz! Nyisd ki a szemeid! Az Élet üli ünnepét itt, és ez nem egy szünet a Sötétségben! Nem! Ez a győzelem mámora, amit mindenki kiérdemelten élvezhet. Te is! Te is sokmindenen mentél keresztül.
- Én? Én csak...
- Nem! Megint tévedsz. Kicsiny vagy és nagyon-nagyon fiatal, és éppen ezért tragikus, hogy Neked is harcolnod kellett, de biztos vagyok abban, hogy ha Te és az erőd nem lettetek volna velünk aznap, akkor talán most sokkal keserűbb időket élnénk, ha egyáltalán élnénk még.
Kadmosz látta, hogy Torensz újra szólni készül, így megelőzte.
- Ne ellenkezz! Kettőnk közül én vagyok az idősebb! Bízz bennem! Tudom, hogy sok halált láttál, de az nem a mi valóságunk, ne lásd mindig azt! Tudom, hogy elveszett sok lény, akinek élnie kellene. De ez nem fog folytatódni! Áldozatuk nem volt hiába, és nem lesz több! Hidd el Torensz, a Fény ideje jött el, és nem csak pár évre! Ne sirasd azt, aki elment, és élj végre Te is! Harcoltál. Kiérdemelted. És ha nem lettél volna ott akkor, ki tudja hányan vesztek volna el! Gondolj erre!
Torensz hirtelen megdermedt és egy ideig a semmibe meredt. Aztán összerázkódott, és egy nagyot sóhajtott. Mikor kinyitotta a szemét pár pillanat szünet után, újra a régi volt.
Rámosolygott Kadmoszra, aki visszamosolygott rá, bár főleg a pillantásával.
- Azt hiszem most elválnak útjaink - mondta a pegazus halkan.
Torensz hatalmasat bólintott, és leugrott a szárnyas lény hátáról. Utoljára felnézett arra a gyönyörű arcra, aztán futásnak eredt visszafelé.
Nemsokára a heverő oroszlán mellett állt.
- Hé!.....Kösz, hogy megmentettél a vihartól... - mondta halkan. |
theo nagyon csalódott volt, hogy torensz hozzá sem szól azok után ami történt.Látta, hogy boldogan megy tovább a másik eriszivel.Theo nem túl nagy életkedvében összeesett.Csk hasalt a földön elhagyatottan.
 Rufus szinte a semmiből jelent meg.Orrával megbökdöste Theot majd mérgesen az erisziekre nézett.Aztán elfutott az erdőbe...
Theo csak feküdt a földön... |
Torensz kicsit csalódottan nézett a távozóra.
'Nem is sérült meg súlyosan...' gondolta.
Különös képpel nézett le Kadmoszra, aki barátságosan intett neki. Torensz elmosolyodot, és levitorlázott a lény hátára.
Kadmosz pedig ment tovább. |
Torensz lassan-lassan ébredezni kezdett a pegazus hátán.Kinsitotta a szemét és kómásan végig nézett.Aztán feleszmélt, megijedt és leugrott pegazusról.
-Ki vagy Te, és mit keresel itt?-kérdezte ijedten és csak utána vette észre Torenszet.
-Ja már értem!-mondta morcosan aztán elindult szónélkül a tengerpartra. |
Torensz kétségbeesetten lapult a földön, és rémülten nézett körös-körül, ahol tombolt a szél.
A szárnyai újra és újra kibomlottak, és fel akarták ragadni, de ő most nem kart repülni.
'Hol lehet?' törte a fejét, szemeit erőltetve.
Sehol sem látta a lényt, aki meg is mentette őt! Haragján lassan áttört a bűntudat, és Torensz kezdett komolyan kétségbeesni. Ki tudja mi történt azóta a lénnyel?!
Lehajtotta a fejét, és azon gondolkozott, hogy hagynia kellene a szélnek, hogy elvigye őt messzire, de végül inkább kimászott az erdőbe újra.
Ott üldögélt, és potyogtak a könnyei, mikor hirtelen valami elhaló sóhaj ütötte meg a fülét.
Felkapta a fejét, és elindult keresztül a sűrűn. Aztán velőtrázón felsikított, mert a nyakára járó és őt idegesítő, érhetetlen idegen egy fa ágai közt feküdt, rettentő állapotban!
Felrepült hozzá, és zokogva fölé hajolt.
- Jaj ne!
Aztán kiabálni kezdett:
- Segítség! Valaki! Segítség!
Ő is nagyon megdöbbent, mikor köd özönlötte el alattuk a fákat, és hirtelen előlépett belőle egy alak.
- Áh, Torensz! Te kértél segítséget?
A fiatal lény értetlen-riadt arcát látva halkan elnevette magát.
- Eriszi vagy. A háló megüzeni, ha bajban vagy. Most én jöttem segíteni.
A pegazus nyugodtan szemügyre vette a két "kölyköt".
- Látom bajban van a barátod. Le tudod hozni?
Torensz nem szólt semmit a "barát" szóra, csak bólintott.
Óvatosan magához ölelte a sérült lényt, és levitorlázott a fáról.
Éppen a hátára kapta a két lényt, de Torensz le is gördült róla.
Kadmosz nem szólt, csak ügetni kezdett befelé, a fák közt, valami elfeledett úton. |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
-Miért nem szólsz semmit?
Torensz furcsa pillantással nézett Theosphirre, ami félig-meddig mosolynak tűnt, félig-meddig egy értetlen, kérdő szemvillanásnak.
Megtorpant, és visszafordult, a kölyökre meredve hosszan.
Rufus szinte a semmiből jelent meg.Orrával megbökdöste Theot majd mérgesen az erisziekre nézett.Aztán elfutott az erdőbe...