Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 16:57 - |
Dezdemóna magányosan sétált le a partra.Tudta, hogy elsőként jár itt.Mikor leért kortyolt egyet és körülnézett.Szomórúan gondolkozott a múlton!Lassan sétálni kezdett a parton.
Tetszett neki ez a hely.
Egy-két lépéssel beleügetett a vízbe és elmerült.Aztán unottan kiügetett és megrázta magát... |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Bólintott és közelebbről is megnézte a vizet.A tükörben egy kis csikót vett észre a szüleivel.Újult mosoly került arcára és akaratlanul is egy könnycseppett ejtett a tóba a régi szép emlékek tiszteletére. |
-Igen!Gyönyörű hely!
Rámosolygott a csődörre.
-Csak valakinek szomorú! |
-Éji Táltos!-Majd a tóra tekintett, és elmsolyodott.
-Szép vidék.-jegyezte meg. |
-Semmi!Semmi különös!Wintermint vagyok!Hát Te?
Kérdezte kíváncsian. |
-Üdv.-köszönt vissza.-Valami baj van? |
Wintermint lassan sétálgatott a múlton gondolkozva.Szipogott.Már majdnem elsírta magát, amikor meglátta, hogy társasága van.Nem akart szólni.Látta, hogy az idegen is az emlékein gondolkozik.De aztán mégis megszólalt.
-Üdv! |
Ide vitte útja.Még nem ismerte ennek a helynek a nevét, de tetszett neki.Itt valamiért megrohanták a régi emlékek, és magában nosztalgiázott... |
Pár pillanatig a vizet bámulta, aztán mintha vészcsengők rikoltottak volna fel a lelkében.
Felkiáltott, és rohanni kezdett elfelé. |
*Megértően bólintott.*
- Nem hiába ez a tó neve...
*Felkapta a fejét.*
- Sajnlom, mennem kell.
*Megfordult, vágtába ugrott és elszáguldott.* |
Vicsorgott, aztán csikorgó hangon megszólalt:
- Emlékek. Csak azok űztek....
Undorral a tó felé intett.
- Nekem elég volt egyszer megélni és látni azt, amit ez a tó mutat...... |
- Örvendek Obszidián!
*Gyorsan végignézett az unikornison.*
- Mondd csak, van valami gondd? Úgy vágtattál, mintha űzne valaki... |
- Obszidián. - mondta halkan, minden ízében remegve. |
*Csodálkozva nézett az unikornisra.*
- Szia! Én Fanya vagyok. És te? |
Obszidián félőrült volt kavargó érzelmeitől, de mikor feltűnt előtte négy láb, feljebb emelte tekintetét, és lefékezett.
Vadul zihálva meredt az idegenre. |
*Fanya felkapta a fejét és arra a pontra szegezte tekintetét, ahol a víz tükre hullámozni kezdett. Kisvártatva megpillantott egy vágtázó unikornist.
Összeráncolta homlokát. Vajon mi történhetett?
Elhatározta, hogy amint hallotávolságon belülre érkezik az unikornis, beszél vele.* |
Közelebb hajolt a víztükörhöz.
Az egyszerű képe felkavarodott, és kerekre táguló szemei előtt kibontakozott valami szörnyű: láncokon vezetik egy sötét épülethez, szülei és egész családja ott van vele, más lényeket is hurcoltak le..és be...
Felkiáltott és hátraszökkent.
Könnyek peregtek a szemeiből, de szinte rögtön el is váltak az arcától, és csatlakoztak a tóhoz.
Dühösen odaugrott, beletaposott patájával a sima víztükörbe, aztán kiugrott a lombok közül.
Vadul vágtázni kezdett a tópart ívét követve. |
*Megállt a tó partján.
Belenézett a tóba és rengeteg hancúrozó mágikus lényt pillantott meg, akiknek csak az emléke maradt meg. Olyan vidámak voltak, mintha az ég világn semmi bajuk sem lenne. Vagy csak az emlékek festették őket ilyennek?...* |
Megállt a víz felett.
Itt a lombok kétoldalról körülvették őt, közvetlenül a vízhez mehetett, de feltűnés nélkül.
Nagyot sóhajtott.
A víztükörben annyira tisztán látszott mellkasának sebhelye...... |
Az elgondolkodott lényt lassan elnyelte az erdő. |
Szólni akart, de mégse!Nem tudta mit mondjon!Aztán már az degenre se nézett, csak a vízfelszínt bámulta! |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|