|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.15. 12:29 - |
 Michaelangelo leszált az iszapra, és ráparancsolt a földre, hogy tartsa meg. Fölnézett és kutatni kezdte a ködös eget a rettenetes küzdelem előtt...A földsárkány valahol odafent volt és épp úgy a küzdelemre készült, mint Michaelangelo. A föld bizsergett a pegazus alatt, ez mindennél biztosabb nyoma volt!
Eddig szerencséje volt, alig párszor akaszkodtak össze, így elég messzire csalta el sérülés nékül Lilinától.
De most már nem kerülgetheti tovább.
'Most majd kiderül, mennyit ér a kor!' gondolta sötéten, és a következő pillanatban valóban lecsapott az irdatlan barnásszürke alak a sápadt égről.
És hatalmas lángcsóvát fújt rá!
Michaelangelo földfalat emelt maga és a lángok közé, így a lángok nem égették meg, de ellenfele is értett ehhez az elemhez! A következő percben már az óvó lángfalak gyilkos erővel préselődtek volna rá! Ő megállította, de a biztonság kedvéért felrepült, mert a mágia-harcoknál nincs a földön veszélyesebb.
A sárkány újra lángokat köpött rá, ő meg újra és újra falakat emelt fel, majd parancsolt le, hogy ne lehessen azokat ellene fordítani.
Aztán ő lendült támadásba. Egy hatalmas földhullámot hajtva maga előtt nekirepült a sárkánynak és az utolsó szempillantásban rácsapta a dögre. Az pedig lesöpörte a bőréről a földet, így fennmaradt a levegőben!
'Na szép....Ez így el fog tartani egy darabig!!!'
A sárkány a lehanyatló földből épp előtte bukkant fel, így azegyetlen lehetséges megoldást választotta: nekirepült test-test elleni küzdelemre hagyva a dolgot.
Fejberúgta a lényt, majd oldalra vetődve, pengetoll-mágiával csúnyán megvágta a sárkány nyakát és vállát. Csakhogy a sárkány felbömbölt és dobott egyet magán, így az eredeti célját, hogy a szárny izmaiba vágjon bele, nem érte el. Sőt, a sárkány szikrákat köpve utána kapott, és csak a szerencsétlen testhelyzetnek volt köszönhető, hogy csak véres csíkokat tépett Michaelangelo bőrére, de nem tépte le a lábát! Túlpördültek egymáson, és egy körívet leírva újra szemberepültek. A sákány tűzgömböket küldött rá, de Michaelangelo kiválóan repült, fordulásokkal és nagy levegőlöketeket csapva el tudta kerülni a borzasztó hőt. Aztán a sárkány már nem tűzzel küzdött, hanem hatalmasra tátva a száját rémítő sebeséggel repült Micha mellkasának! A pegazus pedig épp a harapás előtt felkapta a lábait és óriásit rúgott a fogakon! A patái a sárkány ínyébe szaladtak és vérző csíkokat hagytak maguk után, de a hatalmas dög lendülete mindkettejüket elragadta! Micha hátrafelé repült, lábaival a sárkány fején támaszkodva, míg az ordított és rázta a fejét, még mindig előre repülve!!! Aztán a lény agya kapcsolt és Michaelangelo közvetlen közelről láthatta a születő lángkitörést!!! Az ő elméje azonnal tudta a megoldást: messziről alattuk egy iszaposzlop csapott fel és a sárkányt a hasánál eltalálva fellökte az égbe! De a dög mosmár fel volt pörögve, és ő is ráparancsolt a földoszlopra! Az levált róla és Michára zuhant!!!!!!
Fuldokolva próbálta elméjét annyira összehangolni hgy tehessen valamit, és végre rájött mi is történik: a sárkány nem elfogta, és most meg akarta ölni, hanem a földbe szorítva a föld felé hajította! Össze fog zúzódni, ha nem tesz valamit!!!De aztán rájött, hogy már késő......A szárnyai eláztak és összecsomósodtak, hacsak a földet rá nem veszi, hogy vigye őt le épen, semmiképp sem éli túl. De azt is érezte, hogy a sárkány valahol követi őt, és amint leérne újra küzdenie kellene, de mostmár egyáltalán nem is tudna repülni! És nem volt rá biztosíték, hogy míg a leéréssel bíbelődik, a sárkány nem találja meg a módját, hogy megölje!
'Ég veled Lilina....Szeretlek...Örökké......És ezért teszem ezt....'
Utolsó tiszta gondolati szikrájával az őt lehúzó földre parancsolt. Az levált róla kissé és magához rántotta a sárkányt!!!!
- Együtt halunk meg! - ordította.
Aztán becsapódtak és eljött a sötét.......
Az ébredés lassú volt és csupa kín.....
Kinyitotta a szemeit és lihegve, igyekezve nem gondolni a pokoli kínokra a testében kicsit körülnézett.
Az iszap miatt élt. Az elég puha volt, így mikor lezuhantak, magába nyelte a becsapódás erejét...és őt magát is! A marjáig belesüppedt az iszapba, és egyre csak süllyedt, lassan, puhán a sötét örökbe. A tollaiból alig pár állt ki.
'Na várjunk....Nem állhat ilyen szögben a szárnyam! Eltört!!!!!'
Lassan végiggondolta a fájdalmai eredetét, és rájött, hogy képtelen lesz kimászni az iszapból. Sőt! Amint megpróbálja, meghal! Az iszap tartotta össze a teste csontjait!
Minden erejét összeszedte és messze maga alá szilárd réteget alkotott. Így nem fog tovább süllyedni, élni fog, és kitalálhatja mit tegyen.
- Bejött a terved. - hörögte mögötte egy hang.
Lassan az egyetlen (nagyjából) épen maradt lábával megtámaszkodott és megtekerte a fejét.
A sárkány is élt!
Ő az oldalára zuhant le, így most a feje, és az egyik lába lógtak ki. Ő is haldoklott, mint Micha, láthatóan ő is az iszappal oldotta meg a problémát, és láthatóan nem akart csatázni.
- Neked köszönhetjük. - mondta dühében az első eszébe akadó választ.
- Én nem így mondanám, de azt hiszem mostmár tökéletesen mindegy ki a felelős. Meghalunk pegazus, együtt, elnyel minket az iszap, együtt és a testünk rohadni fog, kábé ezer évig, együtt. Micsoda sötét irónia!
- Ja. - morogta és valahol egyet értett a sárkánnyal. Meghalnak. Együtt.
Hörögve felnevetett a sárkány és végül letette a fejét az iszapra.
- Így nem tart olyan soká. - mondta a pegazusnak.
- Miért nem hívsz segítséget? Nem hiszem, hogy Te egyedül lennél! A Sötétséget szolgálod, nemde?
- Nem!...Én nem szolgálok senkit! És Te? Te miért nem hívsz segítséget?
- Az nem rád tartozik. - ő is letete a fejét. Aztán valami szöget ütöt e fjébe.
- Mi az, hogy nem a Sötétséget szolgálod? Akkor egyáltalán minek támadtál?
- Én nem támadtam. Te repültél fel és estél nekem.
- De jöttél felénk!
- Igen. Éhes voltam, de aztán rájöttem, hgy Ti nem azok vagytok, aminek láttalak....Rátok nem érdemes vadászni.....
'Ó igen.....Meghalunk és teljesen hiába.....Az erisziek közül.....Egy sem hinném, hogy időben ideérne....Minden mágia ellenére, az iszap előbb lehúz majd....És aki talán segíthetne, az most oly messze jár......Vége......Vége van.....' adta fel és keserűen nevetni kezdett.
Az oldala kínná vált, a tüdeje égett, de nem bírta abbahagyni.
- Megháborodtál? Rosszul esik, hogy meg fogsz halni, öreg? - gúnyolta a sárkány.
- Igen!- vágta rá és visszaejtette a fejét az iszapra.
'Kész.'
|
[203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 - A Sötétségbe.....Én nem vagyok nagy harcos, és nincs is támadó erőm, de a többi eriszi ott harcba bonyolódott, és nem hagyhatom őket magukra! Ha mást nem, a sebesülteket menteni tudom! |
 -Ó, tudom, hogy ő most jó kezekben van. Csak gondoltam, talán örülne közülünk valakinek.
-Na és te? Te merre tartasz? |
Aprót intett egyik szárnyával, hogy röpte egyenes maradjon.
- Tégy úgy, ahogy a legjobbnak látod! Megjegyezném Lilina most egy eriszivel van és erisziekkel lesz. Nem tudom ez mennyit ér Neked.... |
-Még nem tudom. Talán megkeresem Lilinát. De lehet, hogy nem ártana mégis inkább Frehar patáira néznem... Érzem, hogy nagyon kuszák most a gondolatai és az érzései... Össze van zavarodva, és féltem, hogy valami butaságot csinál... |
- Eljátszani mindig jó, csak arra kell ügyelni, hogy az mélyedjen csak bele, aki ért is hozzá. - bólintott.
- Mondd, mit teszel most? |
| -De igen. Egyszerű és mégis olyan bonyolult és összetett... De igazad van, felesleges ezen merengeni. Csak érdekes volt eljátszani a gondolattal. -*felelte mosolyogva Andurya.* |
Kedvesen oldalra billentete a fejét.
- Valahol jól mondod. Különbözünk, de mégis találkoztunk és ezzel még érdekesebb jövőbeli dolgok indultak el.
- De ne így fogd fel! Ha tudnád hányan őrültek volna már bele abba, hogy "Mi lett volna ha...."A tettek és döntések valóban állandóan hatnak egymásra és valahol érzékelhető - legalább néha - benne némi rendszer. De azon merengeni, hogy mi lett volna, ha én másképp döntök, vagy Te....Találkoztunk és kész. És ez így volt jól. Tudjuk mi lett a pegazusunkkal.....Lehet, hogy bármit teszünk, találkoztunk volna! Vagy nem velem, hanem egy másik eriszivel akadtál volna össze! Nem tudhatjuk, hogy mi volt fontos és előre megírt és mi volt csupán véletlen.....
- Tudod, tartja nálunk egy mondás....Az ostoba lény mereng azon, hogy mi lett volna ha....Még akkor is, mikor valami jól alakult, és utólag derül ki mennyi kockázata volt! A bölcsek azonban örülnek, hogy minden jól történt, és elfogadják ami történt. Az Idő hatalmas, és mi nem tehetünk mást, élnünk kell benne a leghelyesebben és kész. Milyen egyszerű, nem? - mosolygott ironikus viccén. |
*Andurya tűnődve hallgatta a pegazus kancát, és hosszú ideig nem is szólalt meg utána.*
-Azt hiszem igazad van. És ha belegondolok... te és én annyira mások vagyunk, és annyi mindenben különbözünk. És most mégis itt vagyunk, együtt vagyunk, és a Sorsról elmélkedünk. S ki tudja, nem alakult-e volna mindez másképp, ha akár egyetlen tettem is nem az lett volna, ami... Ha csak egyetlen kérdésben is másképp döntök... Vagy ha te teszel valamit másképp... Talán soha nem is ismertük volna meg egymást. Elvégre annyira különbözünk... s mégis az lett a "sorsunk", hogy találkozzunk. |
| - Igen. Én hiszek a Sorsban, de eriszi módon. A történet nem pontos, hanem homályos, hiányos, épphogy nagy vonalakban adott. És ami megvan, az sem megváltoztathatatlan.....Te egy erős akaratú, önálló lény vagy, ez a szereped, én szeretek másoknak segíteni, és szeretem a nyugalmat, ez az enyém...Nem pontos, nem kimerítő, nem szól örökre...Most itt repüllünk..Innen ki tudja hová visz az út. Ez sem pontos és örökre szóló. De a jellemem és a mostani idők megadják, hogy nagyjából mit fogok tenni. Mely utak közül választhatok.... |
*Andurya viszonozta a mosolyt.*
-Sokan hiszik, hogy minden megvan írva előre. Hogy a Sors már mindnekinek kiszabta a maga útját, és képtelenség rajta változtatni. Én - hogy őszinte legyek - soha nem hittem ebben. Ha valóban így is van... akkor is jobban szeretem azt a tudatot, hogy a sorsom, az életem az enyém. Hogy én irányítom. Hogy minden, ami történik velem, az többé-kevésbé az én akaratom, és döntéseim következménye. Ez megnyugtat. És én ehhez a gondolathoz is tartom magam. |
| - Igen. Te egy üstökös életű lény vagy. Mások másképp élnek, Te ez vagy. Nincs ebben semmi rossz. A Sors pedig sokkal kevésbé kötöt, mint azt oly sokan hiszik. - mosolygott. |
| -Aha. Biztosan. Ne vess meg érte, ha önzőnek tűnök, de én azt tartom, hogy mindenki irányítsa a maga életét. Természetes, hogy én mindenek elé helyezem a sajátomat. Bocsáss meg, szerencsétlenül fogalmaztam... nem az életbe kapaszkodok. Ha kellene, és úgy hozná a szükség, habozás nélkül áldoznám fel magamat. Csupán... amíg tart, szeretném kihozni belőle a maximumot. Remélem, érted. |
-És éppen ezért olyan erős Lilina. - mondta nygodtan és a szavaiból őserő csendült ki.
- Ő pedig már tudja. Megrázta, de bírni fogja, ahogy Michaelangelo is azért döntött emelett az út mellett, hogy mindkét családját szolgálja: az eriszieket, akiknek megmaradt az adósság és Lilinát, akiért ily hosszú szolgaságba döntötte magát. Miatta akarta kivégezni a sárkányt s halt volna meg, majd miatta akart életben maradni. Vállalva, hogy igába hajtja a fejét az Őrült Úrnőnél...Pedig ő nemes és büszke jellem. De élni akart Lilináért, és vállalta!
- És ne érezd kudarcnak....Michaelangelo egy nehezebb utat választott, amiből Te teljesen kimaradtál, szóval amihez nincs közöd, amiben fikarcnyi részed sem volt, az eleve nem lehet a kudarcod. És talán nem is Michaelangelóról szól ez az egész.....Hanem Rólad! Most például csak Rólad! A Sors úgy akarta, hogy lásd az egészet, de nem lehetetlen, hogy nem azért, hogy segíts, legalábbis nem Michán, hanem, hogy később a többi lény tudhassa! Főleg mi, erisziek....Nem buktál el, hanem éppen....
Elhallgatott, mintha most állt volna össze minden a fejében.
- Igen....Az eriszieknek tudniuk kellett, tehát Te voltál a hírnök...Ennyi volt a dolgod, és ezt hibátlanul végrehajtottad! Nincs itt semmiféle kudarc! |
| -Igazából nem a csődör sorsa bánt... Csak a kudarcom. Nembírok veszíteni; ez az egyetlen hibám! Azért küldtek oda, hogy segítsek, és nem tudtam. Ezt pedig valamiért, valahol a tudatom legmélyén sikertelenségnek könyveltem el. Én tisztelem a döntéséért Michaelangelót. És helyesnek is tartom. Valamit valamiért. Szemet szemért, fogat fogért. Én többnyire ezt az elvet vallom. Ha választott, hát viselje el a következményeket. Igazán, mindez a becsületére váljék, mert én valóban helyesnek tartom, hogy vállalja az élete árát. -*felelte Andurya.* -Csak tudod... nem hiszem, hogy Lilina mindezt megértené... Ő... hogy is mondjam... sokkal érzékenyebb lélek, s inkább hallgat a szívére, mintsem a józan eszére... |
- Nem. Eris egyébként is beavatkozott volna valahogy, vagy be fog avatkozni, ha ez nem tetszene neki. De Michaelangelo az életét köszönheti a Hercegnőnek. Ez fontos! Eris vagy ráhagyja Michára, vagy valamivel kiváltja, de nem hiszem, hogy ő ezt tenné. Hogy is mondjam....
Aprót sóhajtott és belekezdett:
- Ez az egész (azon a sajnálatos tényen kívül, hogy Michaelangelo sokat lesz távol) nem számít. Élni fog, ép lesz testileg-lelkileg, ha nehéz dolgokat is fog megélni.....Nem esik baja, sőt tanulhat, így Erisnek konkrét oka nincs rá, hogy beavatkozzon. Főleg, mert ő úgy gondolja, hogy mi boldoguljunk magunk. Ő nem avatkozik az életünkbe, mert mindenki a maga szerencséjének kovácsa, és mert sosem tudhatod mit is hoz a Sors....És mert ő nem az Urunk, hanem a barátunk, így nincs is valahol joga uralni az egész életünket....És egyáltalán nem mellesleg: Micha "kihozásának" ára lenne.....Valószínűleg valami rossz....Talán az a bizonyos "szívesség" elég lenne, de nem biztos...A Hercegnő mondhatná, hogy ez Micha és az ő ügye, Eris ne avatkozzon be, és nem mondhatom, hogy nem lenne igaza....És még valami: Michaelangelo döntött. És ezt, bármily nehéz, tiszteletben kell tartanunk....Senkinek nincs joga elvenni a döntésének jogát és következményeit Michától. Ő áldozatot hozott. És bár hatalmas, Eris nem félisten, hogy ebbe beleavatkozzon. Megtehetné, de nem teheti meg....Nem tudom ez mennyire érthető.....
- Jobban kellene tisztelni a Birodalomban a döntéseket...Hisz azok a jövő alkotói...Egyszer egy jövőbelátó barátom mesélte, hogy a jövő a döntések miatt zavaros és izgalmas igazán....Ott futnak össze, és ott születnek az utak....
- Azt javaslom ne érezz bánatot! A halhatatlan lényeknek egyébként sem szabad...Jó ha ismerik, de nem helyes megtartani....Főleg nem feleslegesen. |
-Talán. -*felelte Andurya bizonytalanul.* -Úgy érted, a gazdátok ki tudja hozni onnan?
*Lilina miatt nem volt közömbös a csődör sorsa iránt, úgyhogy minden érdekelte.* |
Az észveszejtő tempó lassan tovatűnt, ahogy elhagyták a lápot és már meg bírt szólalni tisztességesen. Biccentett.
- Köszönöm. Azt tudtam, hogy Micha eltűnt, de nem tudtam hova és miért. Így már mindenki tudja majd....
- És megnyugodhatsz. Nincs olyan nagy baj. Tudom, rettentő látvány lehetett, tudom, szörnyű dolgon mentél keresztül, de könnyítene a lelkeden, ha azt mondanám, mindegy? - kérdezte mély, kedves hangon, míg szemeivel a mellette repülőt fürkészte és mosolygott. |
-El innen, minél messzebbre!! -*kiabált vissza, anélkül, hogy ránézett volna a mellette suhanó lényre. Végül oldalra pillantott. Mi?! Egy eriszi?! Biztosan az... Neki talán szólhatna, hiszen a pegazus a társa! Ha már Lilinának nem mondhatja el, legalább neki...*
-Azt hiszem, a gazdád nem fog örülni, ha ezt megtudja... Lilina párjáról van szó. A nevét nem tudom... -*kezdte Andurya, majd szép lassan belekezdett, és töviről-hegyire mindent elmondott a kancának.* |
Leszakadt az égből és leereszkedett a másik, száguldó pegazus mellé.
- Üdv! Megtudhatnám hová sietsz ennyire? - ordította, hogy a másik a lég zúgásától meghallja. |
*Andurya nem volt az a fajta, akit könnyű meglepni, vagy lenyűgözni, esetleg elborzasztani... De ezúttal mind a háromból kijutott neki. Végül, mikor nagy nehezen felocsúdott, csak annyit bírt kinyögni:
-Lilina nagyon nem fog örülni...
~Jobb lesz, ha nem mondom el neki... A végén még valami őrültséget csinálna... Képes lenne utána menni... Ne haragudj, pegazus, de Lilina nem tudhatja meg, mit tettek veled...! ~*gondolta magában, majd elrúgta magát a földtől és elszárnyalt az ellenkező irányba, szélsebesen, minél messzebb ettől a rémítő helytől.* |
[203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo leszált az iszapra, és ráparancsolt a földre, hogy tartsa meg. Fölnézett és kutatni kezdte a ködös eget a rettenetes küzdelem előtt...A földsárkány valahol odafent volt és épp úgy a küzdelemre készült, mint Michaelangelo. A föld bizsergett a pegazus alatt, ez mindennél biztosabb nyoma volt!
- A Sötétségbe.....Én nem vagyok nagy harcos, és nincs is támadó erőm, de a többi eriszi ott harcba bonyolódott, és nem hagyhatom őket magukra! Ha mást nem, a sebesülteket menteni tudom!
-Ó, tudom, hogy ő most jó kezekben van. Csak gondoltam, talán örülne közülünk valakinek.