|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.14. 12:54 - |
 Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
'Csodás hely.'gondolta és egy-két párkánnyal lentebb repült, hogy alaposabban szemügyre vehesse a tavat. Az szinte átlátszó volt: az alján csillogó halak sodródtak ide-oda. Majd hátrafordult, és végre rájött, hogy honnan ered a párkányokra csobogó víz: ahogy magasra felnézett, öt-hat pata nagyságú résen csorgott a víz a legmagasabb párkányra, ahonnan továbbhaladt a lentebb fekvőkre. Felrepült a legmagasabb párkányra, és inni kezdett a lyukból kicsorgó vízből. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Még épp volt ideje rá, hogy meglepéséből felocsúdva szárnyát az arca elé tegye, így némileg kevesebb víz zúdult a nyakába. Nagyot nevetett a trükkös ugráson.
-Ez szép volt! Bevallom, először azt hittem, visszavonulót fújsz...-mosolygott Bátorra. |
 Rámosolygott, és annyira elment a párkányról, hogy Ria ne lássa.Egy kicsit várt, talán, hogy a kanca azt higgye, hogy meggondolta magát, de egyszerre neki szaladt, amikor elrugta magát, egy szárnycsapással Ria mellé kordinálta eséset, majd hagyta magát zuhanni!
-Dzseronímó!!!!
És lefröcskölte Riát! |
Ria elfojtott egy kuncogást Bátor újabb zavarán, de azért magában megjegyezte.
'Olyan aranyos... ha vele vagyok, folyton mosolyognom kell!'
Majd hirtelen levetett magát a párkányról. Régebben gyakran csinálta ezt, de csak akkor, mikor senki sem látta, így saját magán is elképedt, hogy ilyet tesz. Nagy csobbanással a vízben landolt, majd felvetette víztől csöpögő sörényét, és Bátorhoz szólt:
-Kipróbálod? A víz langyos...-mosolygott. |
Ő is elmosolyodott Spartan hallatán, de amikor az egy,ásra találást hallotta, megint elpirult, de gyorsan eltűnt róla.
-Valóban! |
Újra elmosolyodott Bátor elbizonytalanodásán.
-Akkor már értem, miért nem találkoztam veled.-mondta.-Egyébként már hallottam rólad. Spartantól. Azt mondta, a legjobb barátja lettél, mióta a szikláknál megismerkedtetek.-felemelte a fejét egy madár hirtelen csiripelésén, de aztán újra Bátorhoz fordult, és rámosolygott.
-Örülök, hogy ilyen jóban vagytok. Az a jó, mikor két, különböző gazdájú lény összebarátkozik, vagy esetleg...-itt huntutan mosolygott.-Rá is találnak egymásra, így a gazdáik is némileg közelebb kerülnek egymáshoz. |
-Öm....én is köszönöm!-mondta, hangjában mégis megcáfolva a nevét:)...Máskor sose volt ilyen "szégyellős"...
-Még sose jártam itt! |
Elmosolyodott.
-Köszönöm. A tiéd is... szerintem illik rád.-mondta Bátornak.
-Jártál már itt? Még sosem láttalak... |
Javítás!:
-Bátornak!....Ria...szép név!-mosolygott. |
| -Bátornak!És téged? |
-Hogy hívnak?-kérdezte a pegazustól, miközben alaposabban szemügyre vette.
'Hm... azt hiszem, már hallottam róla... de honnan?' töprengett magában. |
| -Üdv...!-mondta,...hirtelen zavar fogta el..."Fura...senki se köszönt még ilyen kedvesen" legalább is úgy érezte! |
Szárnyak suhogását hallotta. Meglepődv fordult meg, és szembetalálta magát egy (véleménye szerint igen helyes) pegazussal. Lentebb repült hát, és ledobbant elé.
-Üdv! A nevem Ria!-köszönt barátságosan, és kecsesen megdobálta csillogó sörényét. |
| Vidáman vágtatott ehhez a helyhez!Szeretett itt lenni!A viíz csobogása megnyugtatta a szomorú, és magányos időkben.noha nem rég találkozott Göncöllel, de most magányos volt.Remélte a víz csobogása nem teszi azzá.Meglepődve torpant meg, amikor a peguni kancát látta. |
Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
'Csodás hely.'gondolta és egy-két párkánnyal lentebb repült, hogy alaposabban szemügyre vehesse a tavat. Az szinte átlátszó volt: az alján csillogó halak sodródtak ide-oda. Majd hátrafordult, és végre rájött, hogy honnan ered a párkányokra csobogó víz: ahogy magasra felnézett, öt-hat pata nagyságú résen csorgott a víz a legmagasabb párkányra, ahonnan továbbhaladt a lentebb fekvőkre. Felrepült a legmagasabb párkányra, és inni kezdett a lyukból kicsorgó vízből. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
Rámosolygott, és annyira elment a párkányról, hogy Ria ne lássa.Egy kicsit várt, talán, hogy a kanca azt higgye, hogy meggondolta magát, de egyszerre neki szaladt, amikor elrugta magát, egy szárnycsapással Ria mellé kordinálta eséset, majd hagyta magát zuhanni!