|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Sunshine csendben követte a mént.
Sunshinenak fogalma sem volt, Hrad hova vezeti, de rábízta magát. |
 Hamarosan megtalálta, amit keresett.
A fákon, itt-ott, alig észrevehetően karcolatokat látott. Követni kezdte a rejtett jeleket. Remélte Sunshine rendben követi és nem lesz baja a hótól! |
 -Akkor éppen egyikőtöket sem akartam látni és örültem, hogy egy darabig nemjöttök utánam.Gondolkozni akartam.De amint láttad, kohl is utánam jött, de akkor Te csak elfutottál.....Mindegy!Hagyjuk ezt!Inkább fogózzunk a Tóig!...Engem kell elkapni!-mondta, majd vágtába ugrott, és szinte kilőtt, úgy begyorsult, és meg sem állt a Tóig.
(a befagyott Tóhoz is reag) |
 -Amikor elfutottál úgy éreztem ,hogy látni sem akarsz!-mondta. |
Mivel három mén követte, és egyik sem szólalt meg, beszélni kezdett.
-Razor neked i az elemed?-kérdete.Mivel már kezdett ismerkedni a Birodalommal, úgy érezte itt vagányabbnak kell lennie.
-Jah!És ha megkérdezhetem, Vyare, hová mentél? |
| Kicsit rosszul érezte magát.Kicsit lemaradt és utána indult. |
Furcsán nézett a pegunira.
-Ennyi?...Érdekes....
A lény szemébe nézett végig, és nem mozdult.Aztán megszólalt.
-Fura, hogy elmész minden köszönés nélkül, aztán amikor visszajössz akkor csak annyit mondasz, hogy bocs, hogy elmentem.Nah mindegy.Sétálni indultunk éppen.
Mondta és tovább lépdelt. |
Gyorsan repült és észre vette Wintermint-et.Gyorsan leszállt és odaügetett hozzá és elé tette a virágokat.
-Bocs ,hogy elmentem!-mondta. |
| -Akkor mehetünk a tóhoz!-s már indult is. |
 Előjött a fák közül.
-Itt vagyok csak körbenéztem!-mondta. |
| -Jó menjünk!-körülnézett-Razor?Hova lettél? |
 - Az óriás befagyott tó partja? |
| -Szerintem is jó ötlet!De hova menjünk! |
Ébredezni kezdett,majd kómásan megrázta magát.A feje még zúgott egy kicsit,de már koránt sem annyira,mint pár órával ezelőtt,majd felállt és Wintermint felé fordult.
- Köszönöm a segítséget! Hálás vagyok neked és a barátodnak! - mondta elismerően,mégha a másik lény már nem is volt ott,majd megpillantotta az idegen,lilás egyszarvút.
- Üdv! - biccentett neki,majd egy aprót fülelt a távolba - Jobb lesz,ha kicsit odébb állunk.Mit gondoltok?
//Kicsit sokasodunk  // |
*Pallas követte párját a Nyugodt Síkokba.* |
 Gyorsan elkapta Pallast, eddig is szinte tombolt tehetetlenségében, ahogy csak nézte párja munkáját.
- Várj! Nem kell a végkimerülésig hajtanod magad! Ha csak erő kell nekik és pihenés.... - kicsit elgondolkozott - ....akkor el kell vinni őket az Aranyvízhez!
Nem is szólt többet, hanem kaput nyitott újra a Síkokba, de ezúttal egyenest a gyógyító tavacskához.
- Lássuk mire vagyok még jó! - nyihogta a hatalmas mén, és arany tollai (amiknek még kellett volna nőni, de most nem válogathatott) és sörénye-farka is vakítóan izzani kezdett.
Néhány pillanat múlva Fátum és Csodaszarv az aranyfényű lény hátán hevertek, Arwen egyik szárnya furcsa megtekerésében, míg Steelt, mint valami bizarr tálcán egy jégdarabot, maradék szárnyán egyensúlyozta.
És könnyed léptekkel lépett be kapuján! |
*Pallas nem gondolta, hogy ilyen rossz a helyzet. Gyorsan minden lényhez odament és megállapította, milyen állapotban vannak.
Amikor Csodaszarvhoz ért, a mén felemelte a fejét.*
- Először Arwent. - *suttogta erőtlenül. Pallas csak némán bólintott neki. Már jó ideje gyógyító volt, de rég nem kellett 4 ilyen halálosan kimerült lényt rendbehoznia.
Már azt se tudta, menni fog-e... lesz-e vajon elég ereje hozzá?
Első lépésként Arwenhez lépett és szarvát a másik kanca szarvához érintette. Melegséggel árasztotta el a testét, majd saját ereje harmadát átáramoltatta a fekvő fehér lénybe. Néhány percig nézte, hogy javul-e Arwen állapota és örömmel látta, hogy légzése helyreállt és stabilizálódott.
Következőnek Steelhez lépett. Kétségtelenül Ő nagyon rossz állapotban volt. Hirtelen nem is tudta, mihez kezdjen. Még sosem kellett gyógyítania Steelhez hasonlót. Ők többnyire magukat hozzák rendbe... Végül erőt vett magán ismét és ugyanazt megcsinálta, mint Arwennel. Miután felemelte fejét, szédülni kezdett, pedig még Csodaszarvhoz és Fátumhoz nem is nyúlt.
Ajkába harapott és elkezdte Csodaszarvból kivenni a belefúródott jégdarabokat és a sebeket be szerette volna gyógyítani, de nem mentek... ezek valahogy mások voltak. Nem igazán fizikai sérülések. Csak úgy festett... Agya ezerrel pörgött, miközben szárnyaival megtámasztotta magát, hogy ne dőljön el.* |
Megrendülten állt meg a négy némán heverő lény előtt.
- A fényes égre! Mi történt?! - kiáltotta és gyorsan Arwenhez ugrott. Nem akarta bevallani magának sem, hogy azért ezt a lényt választotta, mert a némán heverő Steelhez lépni nem volt mersze....Mi bánhatott el Steellel és még három vele lévővel??? |
 Arwen felületesen kapkodta a levegőt, és csak hevert tovább mozdulatlanul....
 Steel teste megszilárdult, hűvös lett......és nagyon sötét szürke....Ő sem tudott már magáról....
|
*A fájdalom és az erőlködés tovatűnt és magában minden elcsendesedett. A pajzsot elvesztette, de halvány mosoly jelent meg az arcát, ahogy látt, hogy a két unikornis kiért. Hallotta, hogy a kő komolyan tombol odalenn, de ez már nem érintette. Végre ellazulhatott és mielőtt észrevette volna, mély álomba merült.*
*Csodaszarv a bejáratnál megbotlott és szabályosan kibukfencezett a kőajtón, félig-meddig Fátumra érkezve. Testvére meg sem szólalt, csak horkantott egyet.
Csodaszarv felemelte fejét és átverekedte magát Fátumon. Meg sem állt, míg párja mellett nem feküdhetett.*
- Úgy sajnálom... - *suttogta.* - Kérlek... ne haragudj...
*Legszívesebben azonnal eldölt volna és a legméllyebb álmába merült volna, de párja állapota szörnyen aggasztotta.
~Kell nekem egy gyógyító gyorsan~
Az első, aki eszébe jutott, az Pallas volt. Őt talán el is érheti... Próbált precízen cselekedni. Az elme sebezhető dolog volt, így nem kellene metörnie, vagy hasonlók, de az egész kifejezetten nehezére esett... dekoncentrált volt és kimerült. A segélykérésre a válasz gyorsan megérkezett. Csodaszarv nyugodtabban hajtotta fejét párja nyakára. Türelmetlenül várt...* |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
Sunshine csendben követte a mént.
Hamarosan megtalálta, amit keresett. 
-Akkor éppen egyikőtöket sem akartam látni és örültem, hogy egy darabig nemjöttök utánam.Gondolkozni akartam.De amint láttad, kohl is utánam jött, de akkor Te csak elfutottál.....Mindegy!Hagyjuk ezt!Inkább fogózzunk a Tóig!...Engem kell elkapni!-mondta, majd vágtába ugrott, és szinte kilőtt, úgy begyorsult, és meg sem állt a Tóig.
-Amikor elfutottál úgy éreztem ,hogy látni sem akarsz!-mondta.
Előjött a fák közül.
- Az óriás befagyott tó partja?
//
Gyorsan elkapta Pallast, eddig is szinte tombolt tehetetlenségében, ahogy csak nézte párja munkáját.
Arwen felületesen kapkodta a levegőt, és csak hevert tovább mozdulatlanul....
Steel teste megszilárdult, hűvös lett......és nagyon sötét szürke....Ő sem tudott már magáról....