|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:02 - |
| Berkenye leszállt a vízeséshez és visszanézett hogy árje tudta-e követni!Ivott a folyóból és beleugrott a vízbe.-Gyere te is! |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Zavartan elfordult, majd ügetni kezdett.
 - Hogy kérdezhetsz ilyet? Hisz nem is az Erő az elemed és megcsináltad! Nagyon büszke vagyok Rád! Okosan csináltad! Máskor is így kellene viselkedned! Üstökös nem fog rádismerni, mikor visszamész!
|
*Diadalmas arckifejezéssel szállt le a két kanca közé.
Hogy egy kicsit oldja Mara zavarát, így szólt.*
- Veled is neház volt a dolgom! Nagyon sokat törtem a fejemet, hogy sikerüljön elérnem azt, hogy eleressz. - *mondta és kacsintott.
Aztán anyjához fordult.*
- Jó volt? Tetszett? Elégedett vagy? - *ömlöttek belőle a kérdések és úgy szerette volna, hogy anyja úgy istenigazából megdícsérje.* |
Mara érezte Jövőtváró aktív képességét, de azt hitte újra a fákkal fog próbálkozni, és megint figyelmetlenségének áldozata lett. Olyannyira arra koncentrált, hogy zajok ne zavarhassák meg, hogy mikor a kis víz-zuhatag ráözönlött, rémülten felsikkantott, hátraugorva megtaszította Szerencsecsillagot, és teljesen megfeledkezett közben ereje kontrolljáról, és elejtette Jövőtvárót.
Szerencsére gyorsan megnyugodott, így nem kapott a fiatal után első rémületében, amivel valószínűleg laposra préselte volna.
- Bravó! - lelkesedett, és egyik szárnyát Mara vállára tette.
- Köszönjük! Nagyon jól ment, nem?
- Nos, hát.... - kezdte zavarával küszködve.
- Igen. Tehetséges a fiad. De azért.....ne bízza el magát.....Velem lehet, hogy elbánt. De azért mással lehet sokkal nehezebb dolga! |
*Jövőtvárónak nevetnie kellett, de beérte egy mosollyal.
~Valami figyelemelterülő dolog kellene nekem.~- gondolkodott és a vízesésre nézett.
A vízesés alatt a folyó ketté vált, az egyik a közelükben haladt, a másik pedig jóval messzebb. Megpróbált nem a vízre nézni, hogy ne árilja el tekintetével, mire készül. Elképzelt egy vízzel telített kókuszdiót, csak sokkal nagyobban. Meglepetésére a vízből egy gömb kezdett kiemelkedni. Anyjára, majd Marára sandított, aztán kicsit begyorsította a történéseket. A nagy vízgömböt Mara fölé kormányozta - ami sokkal nehezebbnek tűnt, mint gondolta volna -, majd hagyta, hogy rázúduljon az unikornisra. Ezzel egyidőben megpróbálta lehámozni a szorítást magáról, hogy végre szabad lehessen.* |
- Pontosan. Képzeld el, hogy mondjuk egy hatalmas csáp tart fogva. A pajzsod mondjuk egyfajta csapadékként leválik rólad, és elkezdi eltolni.
- Vagy olyasmit kézelj el, ami úgyszólván levágja rólad a csápot! |
*Tanácstalanul nézett körbe. Most mihez kezdjen?
Aztán a hallottakra gondolt és úgy gondolta, jó lenne egy kicsit többet megtudni a dologról.*
- Hogy emeljek magam köré pajszot? - *intézte szavait a két kancának.* - Egyszerűen csak gépzeljek el egy közöttünk lévő falat? |
A fiatal pegazus tudatának mocorgása határozottan kíváncsivá tette, és körülpillantott a tisztáson, hogy vajon mi fog történni. A következő pillanatban összerezzent, ahogy egy fa hatalmasat mozdult, félig-meddig ki is dőlt, és épp az utolsó pillanatban kapta el újra Jövőtvárót, mert majdnem elejtette.
Tudta, hogy érezhető volt a lazulása, látható volt, hogy figyelmetlenségében meglepték. Zavarba jött.
- Nem volt rossz! - bökte ki végül.
- Próbálj valami mást....
Szelíd mosollyal nézett a szégyenkező Marára, majd várakozón fordult még mindig lebegő fia felé.
- Hogy az Erő szorításából kiszabadulj, bizony sokmindent kell tenned - kezdte végül.
Mara felé biccentett.
- Megpróbálhatod zavarni az ellenfeled elméjét, ahogy az előbb tetted. Megpróbálhatsz pajzsot emelni magad köré, ami megvéd mindentől, például mások hatásaitól. Ez egyszerre lehet minden fizikai és mentális hatától óvó, vagy csupán az egyikre szorítkozó. Megpróbálhatsz az Erő hullámain zavart kavarni, hogy megszűnjön körötted a hatás. Jól mondom?
- Jól - bólintott komolyan.
- Csak épp nem tudjuk a fiú eleme az Erő-e. Ha az, csak idő és gyakorlás kell. Ha nem.....akkor egy darabig még lebegni fog. Nos, Jövőtváró, mutass valamit! |
*Meglepetten nézett le. Elég érdekes volt a levegőben lebegni úgy, hogy nem mozogtak a szárnyai.
Aztán eszébe jutott, hogy mi is a feladata. Egyideig nem csinált semmit, csak gondolkodott és azt a néhány tapasztalatot vette alapul, amiket már szerzett.
Marára nézett, majd eszébe jutott valamiféle megoldás.
A legközelebbi fára nézett és lehunyta a szemét. Erősen koncentrált. Nem mozdult, nem szólalt meg, csak koncentrált. Az eredmény nem váratott magára sokáig. Recsegések ütötték meg a fülét, majd valami elsuhant mellette. Kíváncsian kinyitotta a szemét, hogy lássa, valóban egy fa dőlt-e ki.* |
Elkapta Szerencsecsillag kissé riadt pillantását, és gyorsan kacsintott neki.
- Ezzel - felelte, és a következő pillanatban Jövőtváró szárnyai a testéhez szorultak, míg a lény maga felemelkedett a lombok magasába.
- Találj le! - felelte mosolyogva, és tovább tartotta fenn a fiatal pegazust az Erő szorításában. |
- Igen - *felelte határozottan.
Jobb, ha minnél több dolgot kipróbál. Ki tudja, mikor mire lesz szüksége?*
- Mivel kezdünk? |
- Óó - kerekedtek el a szemei.
- Egyre érdekesebb vagy! És szoktál csak úgy próbálkozni mindenféle varázslattal?
- Jobb, ha csak szépen, fokozatosan haladunk! - vágott közbe.
- Nincs értelme össze-vissza kapkodni.
Bólintott.
- Igaz! Gyakoroljunk együtt?
Jövőtváróra pillantott.
- Van kedved mással is próbálkozni? |
*Kezdte igencsak szerencsétlenül érezni magát.*
- Bizonyos fokig igen - *válaszolta az első kérdésre, a másodikra inkább csak bólintott.* |
Hökkenten nézte Jövőtvárót.
- Érdekes....És kissé veszélyes. Ugye azért kontrollálni tudod?
- Engem is érdekelne valami - vágott közbe.
- Mara, mit tudsz a látomásokról?
Meglepődött.
- Látomások? Hát...meditációval elő tudom hívni, de sosem olyanok, mint valami térkép, amit csak egyszerűen elolvashatunk, vagy mint egy nyílegyenesen kijelölt út. Nagyon is homályosak. Hogy én hogyan cselekszem, az az én dolgom.....Csak nem? - nézett kérdőn Jövőtváróra. |
- Leginkább a varázslatok csak úgy spontán jönnek. - *mondta.*
- Tudatosan nemigazán. |
- Ezt is ki kell még derítenünk - mosolygott.
- Jövőtváró nagyon tehetséges!
- Azt el is hiszem! És érdekes is lehetsz, ha változó az elemed! - mosolygott lelkesen.
- Mikkel szeretsz bűbájolni? Van kedvenc varázslatod? |
- Fogalmam sincs. - *felelte egyszerűen.* - Mindig más volt az elemem, vagyis inkább azt mondanám, hogy váltakozott. |
- Mit keresel itt?
Vállatvont.
- Ittragadtam. Hát Ti?
- Jövőtváróval felfedezzük a Birodalmat! - mondta büszkén.
- És persze gyakorolunk.....
- Ó! - megcsillant a szeme.
- Ez jól hangzik! Miket csináltok? - pillantott a fiatal pegazusra.
- Mi az elemed? |
*Jövőtváró nem látott senkit és nem értette, hogy anyja kinek szólt, de néhány pillanaton belül már mindent értett.*
- Üdv. - *köszönt.*
- Szintúgy. |
Körülnézett, és megdermedt. De aztán felengedett, és elmosolyodott.
- Nem vagyunk magunk! - mosolygott fiára.
- Bújj elő! - kiáltotta, és nem is kellett megismételnie.
Mosolyogva lépett elő a vízesés mögül.
- Ügyes! - kacagott Szerencsecsillagra, és a tó patján végigügetve odasietett hozzájuk.
- Jó épségben újra látni téged! - mondta lelkesen a kancának. Aztán finom mosollyal szemügyre vette az ifjút.
- Mi még nem ismerjük egymást.
- Ó, valóban. Ő itt a fiam, Jövőtváró, ez az unikornis pedig Alabástrom Mara, egy eriszi társam! Ismerkedjetek össze.
Odadörgölte orrát a pegazuséhoz.
- Örülök, hogy megismerhetlek! |
 Óvatosan megérintette a kancát és oda teleportáltak.
(oda is reag) |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zavartan elfordult, majd ügetni kezdett.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hisz nem is az Erő az elemed és megcsináltad! Nagyon büszke vagyok Rád! Okosan csináltad! Máskor is így kellene viselkedned! Üstökös nem fog rádismerni, mikor visszamész!
Óvatosan megérintette a kancát és oda teleportáltak.