Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 21:36 - |
*Nautilusz békésen lépkedett a ködös erdőben. Gondolataiban elméllyedve sétált. A külvilágot teljesen kizárta elméjéből. A füleit bezárta, egyáltalán nem figyelt a külső zajokra. Így elég védtelen volt. De itt kitől kellene félnie ? Erre még a madár sem jár. Ezért nyugodtan tovább lépkedett.* |
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Gyorsan haladtak, nemsokára elérték a ködös rész végét, és kiértek a közönséges erdőbe. |
-Aha!Ezt megjegyzem!
Azzal elindult a többi csikó után!Mindig utolsó volt és köd formájában vonult utánuk! |
- Én! Engem onnét hoztak ide! Mindig nyugatra az erdőtől!
Gyorsan kiválasztott egy ösvényt, és el is indult rajta.
A többiek követték. |
-Akkor most már viszonylag jók az esélyeink!Tudja valaki merrefelé menjünk a cseppkőbarlangba?Ugyanis én még nem jártam ott! |
A barna kiscsikó, aki eddig hallgatott, most megszólalt.
- Az erdőben vagyunk....A ködös részén...Ez kísértetjárta hely.....De legalább a Sötétség ugyanolyan erőket birtokol itt, mint a Fény....Egyenlők....Van esélyünk.... |
-Tyűha!Na de most hol vagyunk?-Kérdezte Beatles.-Valakinek valami ötlete? |
A csikók kisorjáztak a mágikusan rejtett kijáraton.
- Hűha..... - mondta Asimov....... |
- Nah, ittvolnánk.
És valóban, ott is voltak a patakparton. |
*Porthos várt, hátha mond még valamit Scytho, de mivel nem tette, Ő szólalt meg.*
- Értem. |
Gyorsan ellépdelt az utolsó szikla mellett.
- Megvagyunk. Ez itt a patakpartra vezető ösvény. |
*Porthos bólintott és némán követte Scythot.* |
- El innen.
- Nah, az erdő különböző kisebb vizei egy patakba torkollnak! Ahhoz tartunk. Nemsokára ottleszünk. |
*Porthos alaposabban szemügyre vette a különös akármit.
Lépett néhányat.*
- Köszönöm ! Határozottabban jobb lett. - *felelte.*
- Akkor részemről mehetünk tovább. Öhm... Hova is megyünk ? |
- Ez így nem jó.... - mondta.
- Állj meg!
- Ez kicsit bizarr lesz, de kibírod....
Szarvát lenyomta a földbe Porthos lába mellé, mire a pata alatt nőni kezdett valami!
A furcsa jelenség kéregből és indákból állt.
A kérgek szorosan körbenőtték a lábat, majd az indák körbe-körbefonták, míg jó szoros nem lett a sín. Az ízületeknél csak indák tartották a lábát, így szabadon mozoghatott.
- Jó? |
- Egyet értek.
*Egy pillanatra felpillantott. Eddig a vizet nézte szemeivel.*
- Fogjuk rá.
*Azzal tovább bicegett. Próbálta feltűnéstelenül csinálni, amit csinált. Jobb melső lába elől rendszeresen elcsúsztak a kövek, amikor letette.* |
- Miért ne? Azt nézve, hogy milyen helyzetben vagyunk, azt hiszem jobb, ha ebben az egyszerűbb módot követjük. Akkor jobban tudunk figyelni kifelé. - mondta feszülten és közben végig figyelte a feléjük magasodó lejtőket.
- A lombok sajnos nemcsak minket takarhatnak....
Feltűnt neki a másik furcsa lépés-ritmusa.
- Minden rendben? - pillantott hátra. |
*Ahogy legurultak a lejtőről Porthos jónéhány kőtömbön gurult végig.
Amikor lerétek első dolga volt, hogy köszönetet mondjon Scythonak.*
- Nagyon köszönöm, amit értem tett.
*Aztán gyorsan hozzátette:*
- Nem tegeződhetnénk ?
*Felállt. Eléggé fájlalta egyik lábát, de ezt nem hangoztatta. Miközben várta Scytho válaszát, követte a vízben.* |
'A szárnyaimat! Gyorsan!' üzente az elméjével. Az emberek még a szájára is valami zsákfélét húztak!!!
Végól Porthos nem jutott el a szárnyaiig.
Az emberek közül egy dobótőröket húzott elő!
'Vigyázz!' sikoltotta a tudata, majd végül ráugrott az unikornisra és leteperte! Épp időben....A pár másodperccel korábbi helyükön legalább három kés suhant át!
Gyorsan felkelt és Porthost magával rántva beugrott egy bozótba. Az az....a bozóton át egy meredek lejtőre, amin végiggurulva egy hidegvizű érbe érkeztek, kellőképp messze az emberektől, egy sor lombtól takarva.
Nagy nehezen felállt, és egy élesebb szikla egyik pengéjével nekiállt levagdosni magáról a köteleket. A sziklákból több is állt ebben a keskeny, de hosszú és mély mélyedésben, aminek az alján az ér csordogált. Ideális búvóhely, mert nyomok nélkül is haladhatnak, és a lombok a mélyedés falain elég takarást nyújthattak.
Míg ezt végigondolta, sikerült lefejtenie magáról az utolsó köteleket is.
- El kell mennünk. Gyorsan. - mondta és el is indult a vízben, a kavicsokra lépve. |
*Porthost nem nagyon érdekelték az emberek. Addig jól el is volt, amíg az emberek nem akarták elkezdeni összekötözni.
~Ne aggódj, arra nem lesz szükség~ - küldte ismét gondolatban.
Eddig 5 ember nyomta a földhöz, a többi most közeledett felé. Három ember a hátánál térdelt, kettő pedig a nyakát nyomta a földhöz.
Porthos behunyta a szemét. Néhány másodperc múlva az az 5 ember, akik eddig tartották, azok néhány méterrel hátrébb repültek.
Porthos gyorsan felállt. Szemben találta magát kb. 15 emberrel. Az egyik közülük a kezében tartott egy vasvillát, amit most felé hajított. Porthos megvárta, amíg a vasvilla vészes közelségbe kerül. Már épp csak néhány centi választotta el Őket egymástól, amikor a vasvilla megdermedt a levegőben. Porthos figyelte az emberek reakcióját.
Sokan kérdőn egymásra néztek, mások tágra nyílt szemekkel megmerevedtek.
A vasvilla megfordult, így pont Scytho felé fordult. Aztán hírteln elkezdett az emberek felé suhanni. Sokat elugrottak az útjából, mások viszont telibe kapták a vasvilla nyelét, ami elrántotta Őket. Néhány méterrel odébb értek földet. Egyikőjüknek sem lett nagyobb baja. Max. a félelem.
A maradék talpon maradt ember hirtelen felemelkedett, egészen a mögöttük álló fával egy magasságba, aztán elkezdtek ereszkedni. Egy jó vastag faágra lettek helyezve.
Porthos gyorsan Scytho-hoz sietett és elkezdte elvágni szarvával a rátekert köteleket. Először a lábán lévő hálóval és kötéllel kezdett...* |
'Micsoda mondat! Ekkora passzív szerkezetet rég nem hallottam már!' üzente vissza, míg az emberek felé kapkodott, de a kötelek lassan és biztosan gúzsba kötötték. A kötelek a szárnyán egyre szorosabbak lettek...és a következő pillanatban már hátra is léptek az emberek és kezelésbe vették az eddig csak őrzött Porthost. Ő már repülni sem tudott, sem elfutni. A béklyók a lábain csak apró lépéseket engedtek meg neki, semmi többet. És így is szinte mindenütt hurkok feszültek rajta, amik kötelekben végződtek, amik végét emberek markolták az ő minden mozdulatára figyelve. Még nem is pislogtak!!!!
'Nem tudok megszabadulni! Illetve meg tudnék, de ezek nem tudom mennyiben állnak a Sötétség uralma alatt, és nem akarom őket leölni, míg nem vagyok biztos....' |
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|