|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 18:17 - |
 Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
Ez ugyan nem az ő távoli otthona volt, de nem is volt rossz.
Az utóbbi idők történései felbolygatták a lelkét és most a fellegvár csendje nem felelt meg neki.
De itt egyelőre tökéletesen érezte magát.
|
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 *Pallas visszafordította fejét a megmentett kancára.*
- Dehogyisnem ! mennjünk gyorsan vissza !
*Azzal már fordult is visszafelé.* |
 - Értem...Te szerencsés vagy!
- Igen, gyönyörű hely. De ritka, hogy ismerőssel találkozhass itt. Csak azok számára elérhető, akik rövid lent tartózkodásuk során megtalálják és meggyőzik a Kapuőrt, hogy feljöhessenek, illetve azok, akik képesek a csillagok közt utazni. Bár Csillagvizsgáló-város a Földhöz tartozik, szimpla repüléssel csak egy álom!
- És ezek szerint valahol rokonlelkek vagyunk: utazunk, de igenis tartozunk valahová.
- Nézd! Ébredezik a megmentettünk! Te nem vagy kíváncsi rá? |
- De tényleg ! Ne gúnyolódj !
- Ha nem hiszed, akkor elmesélem az eddigi életemet, persze csak röviden:
- A csikó korom tökéletes volt. A szüleimet nem ölték meg az emberek, vagy más rosszatakaró lények. Kivételesen végigéltél életüket. Aztán egyik nap, amikor már nagyon öregek voltak, a szemem láttára egyszerre porladtak el.
- Utána magányosan jártam Simbelmyne területét és mindent bebarangoltam. Azt nem mondom, hogy felhőtlenül teltek azok a percek. Sokszor volt, hogy megtámadtak, de mindig meg tudtam szökni.
- Így jutottam el egészen ide, ebbe a gyönyörű városba. Itt még sosem jártam, ezt bevallom. |
- Mindennapos? Óh, persze.... - viccelődött.
- Ezeknek a kalandoknak a tekintetében aztán igazán unalmas lehet! - folytatta. |
*Pallas közvetlen Zeiron mellet léptetett.*
- Huh, gyönyörű ez a hely. Mesébe illő. - *ámuldozott.*
- Hát nem tudok semmi érdekeset mesélni. Egyszerű, mindennapos életem van. - *felelte.* |
- Nagyon jó ötlet!
- Rendben! Javaslom a.....khm.....nos, mivel itt ha jól látom a városfal tornyai jelölik az égtájakat...menjünk nyugatnak! - mutatott az egyik irányba.
Közben lepillantott a még mindig ájultan heverő lényre.
'Vajon miért kellett olyan nagyon a mágusnak?'
De azért igyekezett elterelni a gondolatait, és a lenyűgöző, szinte mindenhonnan ragyogó csillagos égnek hála, ez hamar sikerült is, míg Pallas oldalán lépdelt.
- Hm. Te szinte már meg is ismerted az életem, most mesélj magadról! |
- Nem sétálunk itt a városfalon egyet ?
- Itt a közelben maradnánk, hogy szemmel tudjuk tartani őt. De közben legalább nézelődhetnénk is, ha már ide sodort minket a Sors. |
- Valóban! Csak tudnám most mit is tegyünk.... |
*Pallas együttérzően nézett a kancára.*
- Szegény, jó rossz dolgokon mehetett keresztül... |
 Steel elnézte a patáiknál fekvő ájult lényt.
- Legyengült, kanca, nem tudom kicsoda és micsoda. - összegezte.
- Jól vigyázzatok rá! A kapuőr le tud majd vinni titeket, ha úgy gondoljátok! - és eltűnt.
- Én sem kedvelem az utazás ama különös formáját.
- Szépen itthagyott minket!
Lenézett a gyöngyszín kancára.
- Hajaj....
_the_captured_unicorn.jpg)
|
*Pallas még sosem érzett hasonló érzést, mint a semmitődés közben.
Végül, amikor megérkeztek, megkönnyebbül.
Mikor kettesben maradtak Zeironnal, akkor szólalt csak meg.*
- Hát, azthiszem, Én maradok a szilárd testemben. nem tudnám megszokni ezt a semmitődést... |
Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
Ez ugyan nem az ő távoli otthona volt, de nem is volt rossz.
Az utóbbi idők történései felbolygatták a lelkét és most a fellegvár csendje nem felelt meg neki.
De itt egyelőre tökéletesen érezte magát.
|
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
*Pallas visszafordította fejét a megmentett kancára.*
- Értem...Te szerencsés vagy! 
Steel elnézte a patáiknál fekvő ájult lényt.