|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
 Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Valóban ? - *kérdezett vissza Pallas.*
*A pici lény, aki eddig legelől állt és beszélt, most hátrált néhány lépést.*
- I... Ige-en... - *felelte halkan és félénken.*
- Rendben van. Láthatjátok, hogy nem üresek a szobák, szóval... - *Pallasnak nem is kellett folytatnia, mivel a kis lények hajladozva elkezdtek kihátrálni.*
- El... elné... nézésü...süket kérjük.
*Azzal eltűntek az ajtó mögött.* |
 Majdnem elnevette magát. De végül csak az orra mozdult aprót, és közben gyorsan oldalra pillantott Pallasra.
'Vajon erre Te mit mondasz, Kedves? |
*Pallas már épp mondani akart valamit, amikor megszólalt az egyik kis lény.*
- Mmm... Mmmm... Mi csak erre jártunk.... És... és... a .... a ... re... recepciós azt mo... mondta... hogy ezek a ... a... a... szobák üresek és jöjjünk fel ki... kitakarítani. - *hangzott a dadogós válasz.* |
| Zeiron is hallgatott. |
*Pallas kíváncsian fürkészte a kis lények arcát, hátha ki tud belőlük olvasni valamit.* |
| - És ne hazudjatok! - zengte hatalmas hangon, még mindig ragyogva, minden rezdülésre és mozdulatra ügyelve. |
*Pallas Zeiron oldalán belépkedett a szobába.
Alaposan szemügyre vette a kis lényeket. Nem tudta Őket semmihez sem hasonlítani.*
- Kik vagytok ? Mit kerestek itt ? Ki küldött Titeket ? - *árasztotta el kérdésekkel Őket.* |
Vagány arccal elmosolyodott.
- Jó!
Azzal hirtelen napfénnyel felizzottak a szárnyai, felágaskodott és berúgta az ajtót!
A szobában legalább nyolc különös lény visított fel és menekült a sarokba a ragyogás elől.... |
*Pallas végiggondolta a helyzetet.*
- Szerintem nyissunk be.
*~Bajunk nem lehet. Legrosszabb esetben varázsolni fogok...~* |
Zeiron igyekezett benézni a résen.
- Többen vannak....De nem a "barátaink"...Kisebbek mint mi.....NEm tudom mit akarhatnak.
A kancára nézett.
- Benyissak és megkérdezzem, hogy a szobát tévesztették-e el? - mondta szokásos morbid humorú stílusában. De persze a vicc alatt ott volt a komoly kérdés: akkor most tegyenek valamit, vagy várjanak? |
*Pallas bólintott.*
- Mit kereshet ? - *kérdezte alig hallgatóan.
Kicsit közelebb szeretett volna menni.*
- Látod, hogy ki lehet az ? - *kérdezte ismét nagyon halkan.* |
A kanca felé sietett (észre sem vette, hogy a hangtalanság mágiáját kezdte alkalmazni), majd el is ment mellette az ajtóhoz.
A kétszárnyú ajtó résére meredt és hallgatózott.
- Valaki nagyon kutakodik a szobádban. - súgta a kancának.
'De mégis mi ennek az értelme?' töprengett, míg tovább hallgatózott, gondosan takarva Pallast az ajtó irányától. |
*Pallas összerezzent. Nem volt felkészülve Zeiron hangjára. Visszafordult felé és fejével a másik szoba felé bökött, de nem szólt semmit.* |
Az álmok hirtelen, egy lökéssel értek véget, és ő egy párnán találta magát.
Mellette Pallas settenkedett el éppen. De valamit ő is érezni kezdett...
- Pallas? - kérdezte végül, míg ő is a másik szoba felé fodult, a neszezés felé.
És inkább gyorsan felkelt. |
*Hajnalban, amikor a nap már épp felkelni készült, Pallas felébredt.
Nem tudta, miért. Egy ideig még némán hevert oldalán, aztán valami neszt hallott a másik szobából.
Egész testében megborzongott, mintha egy hideg vödör vizzel öntötték volna le. Belegondolni sem mert, hogy mi lehet odaát.
Elméjében két dolog cikázott:
- szólni kell Zeironnak
- meg kellene nézni, mi teszi ezt.
Végül úgy döntött, nem ébreszti fel Zeiront. A neszezést egyre jobban lehetett hallani.
Pallas halkan és óvatosan felkelt. Lassú, megfontolt léptekkel indult el a két szoba közötti ajtó felé.* |
A Nyugodt Síkok mélyén elunta magát az elméje! Ilyen még nem fordult elő vele! De azt is érezte, hogy ez nem véletlen: valami hívogatta, valami jobb és szebb, kifelé onnét.
Ő pedig rövid hezitálás után engedett a hívásnak.
És egy álomban találta magát! Egy gyönyörű, mesés és illúzióteli, mégis valóságos álomban.
A jövő ígéretei sorakoztak fel előtte és szédítő táncba pörgették az elméjét. Mindenféle lehetőség, út, választás, esély nézett rá egy különös tükörből, színesek és vadak, szelídek és nyugodtak, majd az álom, ugyanolyan hirtelen és valószerűtlenül, ahogy elkezdődött, véget ért.
És maradt a nyugodt, sötét pihenés. |
| *Pallas behunyta szemeit és néhány perc múlva álomba szenderült.* |
- Rendben.
Behunyta a szemeit, de ezúttal elrúgta magát a világtól és lelke leereszkedett a Nyugodt Síkok mélyére. |
- Akkor szerintem tegyük el magunkat holnapra.
*Fejét ráhelyezte félig kinyújtott szárnyára.* |
- Nem. Nem vagyok. De jobbnak láttam megkérdezni.
Nagyot nyújtózkodott, és alváshoz alkalmas helyzetbe fészkelődött. |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!!!
Majdnem elnevette magát. De végül csak az orra mozdult aprót, és közben gyorsan oldalra pillantott Pallasra.