|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Michaelangelo rámosolygott párjára.
- Akkor csak kapjuk ki Illut, aztán menjünk! Nem kell ebben részt vennünk. És ne tarts semmitől! Itt vagyok és nem engedem, hoogy bármi bajod essen! - mondta büszkén, aztán még egyszer elvörösödött.
Gyorsan zavartam megrázta a fejét és beügetett a barlangba..... |
 *Lilina lassan követte, aztán felkapta a fejét.*
-Nem hallod? -*kérdezte fülét hegyezve. A barlangból megint veszekedés hallatszott. És jól kivehető volt a sok kiabáló kancahang közül a dühösen ordítozó csődör hangja.*
-Na, erről beszéltem! -*somolygott Lilina Micára pillantva.* |
| - Majd meglátjuk. Ha barátságtalan, akkor nem kell vele lennünk! - mondta vidáman és elindult a barlang szája felé. |
*Ezen Lilina nevette el magát.*
-Rendben, menjünk. -*mondta és lassan elindult visszafelé.*
-Elég különös figura az a négy egyszarvú. -*magyarázta menet közben.* -Azt hiszem, azalatt szedte össze őket, amíg nem voltam magamnál... A kancák kedvesek, de a csődör elég barátságtalannak tűnt. |
Felnevetett.
- Akkor megvan a napi adagunk! Keressük meg Illut. Teljesen felesleges titkolni! Inkább világgá akarom kürtölni!!!! |
*Lilina is elmosolyodott, és alcon puszilta Michát.*
-Ne aggódj, én épp eléggé zavarban vagyok helyetted is. |
Intett a távozónak.
Majd megölelte Lilinát és a fülébe súgta:
- Kedves....kedves.....Kár, hogy egy kicsit.......váratlanul jött....
És elmosolyodott.
- Most pokolian zavarban kellene lennem, de a jelenlétedben képtelen vagyok rá! |
 -Nagyon köszönöm! -*káltotta vissza Fekete Álom, immár vágtában távoldva Micháéktól.*
-És bocsi, hogy zavartam... -*itt Lilinára kacsintott és aztán a pegazusra vigyorgott.* |
Michaelangelo mosolyogva válaszolt:
- Draugherit nagy árat fizetett a világunkért, és kis időre valóban feloszlott az éterben, de minden rendbe jött. Ő is és a többiek is visszatértek. Nem véletlenül boszorkány a gazdánk!
- Ha akarod......
Egy pillanatra elhallgatott és behunyta a szemeit.
- Az erdőben van! Valami vízparton. |
*Fekete Álom épp ekkor toppant oda melléjük. Már régóta keresett valaki ismerőst, és mikor végre megpillantotta Lilinát, nagyon megörült, hogy sikerült találnia egy legendit (ne félj, Eris, nem nyúlom le az ötletedet).*
*Fekete Álom tehát azonnal odasietett a két boldogan vigyorgó lényhez, akik látszólag tudomást se akartak venni a külvilágról.*
-Lilina! -*szólította meg Fekete Álom megkönnyebbült hangon a mosolygó kancát.*
-Már azt hittem, sose találok... Ohh, és ha jól tévedek, Michaelangelohoz van szerencsém, igaz? -*nézett most a pegazus felé, és mosolyogva bókolt egyet.* -Örvendek.
*Aztán kicsit elbizonytalanodott.*
-Öh...öhm...csak nem... Csak nem zavartam meg valamit? -*pillantott félig zavartan, félig kajánul mosolyogva Lilináékra.*
-Csak meg akartam kérdeni... Nem tudjátok véletlenül, merre van Draugherit? -*kérdezte, ismételten mindkettejükhöz beszélve.* -Egy darabig még éreztem őt ezen a létsíkon, aztán egyszerűen megszűnt, mintha... -*Fekete Álom elfordította a fejét, mintha nem bírná kimondani a szavakat. Segélykérően pillantott a párra.*
-Nem tudjátok, hol van? -*kérdezte, kissé esdeklő hangon, hisztérikusan dobbantva egyet mellső patájával.* |
Michaelangelo elmosolyodott.
- Ez a legjobb.....vagy legrosszabb....nem is tudom - elnevette magát.
- Veled nem szégyellem a komolytalanságom. Természetesnek tűnik...Olyannak tűnik, mintha így lenne igazán szép a világ. |
*Lilina kábán mosolygott, és azon igyekezett, hogy ne essen el szédültében. Végül úgy döntött, biztosabb, ha inkább leül a földre. Hiszen attól lejjebb már úgyse eshet...*
-Tudom, miről beszélsz. Én folyton így érzem magam. -*nevetett Lilina.* -Mármint kiscsikónak. Csak most egy kicsit jobban... |
Michaelangelo boldogan tette le végül Lilinát.
- Mintha újra csikó lennék! - mondta mosolyogva.
Aztán gyorsan folytatta.
- Mármint úgy érzem magam. Mármint én nem szoktam ilyen hirtelen lenni. Márminthogy így felkapni valakit meg minden.....
De aztán végül elhallgatott és megcsókolta a párját.
'A párom.....' |
*Lilina boldogan felkacagott, átkarolta Micha nyakát, és hagyta magát megpörgetni, egészen addig, amíg teljesen el nem szédült. De ez sem érdekelte. Semmi más nem érdekelte, csak Micha, és a csődör szavai. Mostantól ő Micha felesége. De arra a "feleség" túl csekélyke szó volt, túl jelentéktelen fogalom arra, hogy hűen kifejezze azt, amit számára valójában jelentett ez a szó. Ugyanis azt mondania, hogy "Micha felesége vagyok." neki egyet jelentett azzal, hogy "ÉLEK!"* |
| - Igen! Igen, nagyon szeretném! - kiáltotta, majd magához ölelte Lilinát és boldogan megpördült vele. |
| -Öhh... aha! -*mondta Lilina és felnevetett.* -Hogyha még mindig akarod... |
Michaelangelo leeresztette a szárnyait.
- Komolyan? - kérdezte legalább olyan értelmesen, mint egy maszületett csikó. |
*Lilina megint elmosolyodott. Mint mindig, amikor Micha zavarban volt. Hiszen mindig is mulattatta őt, ha Micha, az állítólagosan komoly és bölcs pegazus csődört zavarba jött.*
-Szerinted szoktam bármit is úgy mondani, hogy nem gondolom komolyan? -*kérdezte szelíden mosolyogva. Ő is felállt, és Michához lépett. Igyekezett megtalálni a csődör tekintetét, és valahogy rábírni Michát, hogy a szemébe nézzen, ám ez elég nehéznek bizonyult. A pegazus ugyanis újra bevetette szárnyait... Lilina feladta, de mosolygott.*
-Hozzád megyek. -*mondta végül és ő is elpirult. Úgy érezte, nincs nála boldogabb kanca a földön. Sőt, egyáltalán, semmilyen élőlény se lehet most annyira boldog, mint ő.* |
Michaelangelo meglátta Lilina meglepődését és félreértette.
- Persze én megértem, ha nem. Teljesen. Igen. Mi.....ugye Te is úgy látod, nem illünk össze......Persze......Persze, persze. Én...khm.....szóval ne mondd, hogy szeretsz, ha csak nekem akarsz szívességet tenni, mert sajnálsz...Vagy valami hasonló okból....
Már állt is fel, annyira elszégyellte magát. |
| *Lilina meghökkent. Elutasításra, vagy további kifogásokra számított. Azt várta, hogy Micha majd megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy bármennyire is szereti, akkor is túl idős hozzá, és nem lehetnek együt. Erre viszont egyáltalán nem számított és most elakadt a szava.* |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Michaelangelo rámosolygott párjára.
*Lilina lassan követte, aztán felkapta a fejét.*
-Nagyon köszönöm! -*káltotta vissza Fekete Álom, immár vágtában távoldva Micháéktól.*
(ne félj, Eris, nem nyúlom le az ötletedet).*