|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 -Ők hívtak. -*bökött fejével a két unicornis felé.* -Nem tudták elérni Vanwát, ezért úgy gondolták, a legjobb itt megvárni őt, amíg visszatér. |
 Andurya döbbenten és dermedten állt néhány másodpercig társai ironikus mosolyát nézve, majd végül nagy zavartan felemelte egyik szárnyát, és kelletlenül megpaskolta Nimrodel hátát. Szinte rögtön hátra is lépett, és kérdőn pillantott a fehér-szürke lényre, aki olyannyira kirítt a vidákből.
- Miért jöttél ide? Vanwa Vala nincs itt....Már mondtam. |
*Nimrodel némán, elkerekedett szemekkel nézte egykori társát. Meredten bámult a pegazus kanca aranyló sólyomszemeibe, s szólásra nyitotta a száját, de azon nyomban be is csukta; nem tudta, mit mondhatna.
Végül se szó, se beszéd odalépett Anduryához és szeretetteljesen megölelte.* |
 Ahogy közeledtek a város azon kapujához (épp gnómok és boszorkányok harca díszítette koboldokal) Cedric elismerte magában, hogy az építők monumentálisat alkottak annak idején. De neki kissé túl nagy volt a szinte őssárkányokra méretezett kapu, a boltív, a fal maga.....
Megállt nem messze a befelé és kifelé hömpölygő tömegtől, és felnézett a kapu fölé.
Nem vett tudomást Nimrodel hideglelős reszketéséről, mert úgy gondolta nincs rá idő. Ha pedig valaki nem érti ezt a helyet, kár magyarázni és győzködni......
 Ilianna nagyon csodálkozott Nimrodelen, és segítőkészen mellé állt, de látta bátyja viselkedéséből és arcából, hogy most nem kellene fecsegnie.....
- Kitartás! - súgta azért mégis a szürke lénynek.
Aztán felfelé nézett ő is.
- Oda csak a szárnyasok járnak fel.....
Némi kis várakozás után egy sóhajjal megadta magát a sorsnak, vagy legalábbis Cedricnek.
Átadta a jelét egy mellette várakozó fiatal sárkánynak, majd levitorlázott egy kis zuhanás után a mélybe. Végigsuhant a tömeg felett, akik befelé igyekeztek, majd egy kanyarral lassított, és ledobbant a három unikornis elé.
- Cedric, Ilianna - biccentett felszegett fejjel.
- Nimrodel....... |
*Lefékezett és kifújta magát, bár nem volt különösebben fáradt. Eredi lény volt, s sokáig élt tündék között; hamar megtanult hát gyorsan és könnyedén mozogni a legnehezebb terepeken is.*
*Körülnézett, és elfogta a reszketés. Félős természetéből fakadóan amúgy is könnyen elborzasztották a sötétség adományai, de ezt a várost egyenesen rettentőnek találta. Szóvá azonban nem tette: nem akarta megsérteni Cerdic és Ilianna otthonát.* |
Lefékezett és kicsit kifújta magát.
Előttük terült el a hatalmas város, ami hajdanán épp csak a központi kastélyból állt. Azóta az irdatlan, messze épült, kiismerhetetlen városfal kapui egy valódi megapoliszra nyíltak, annyian települtek be!
Körülnézett, és a nem messzi kapu felé indult.
- Erre van Andurya? - kérdezte nyugodtan húgát.
- Igen, erre találkoztunk! - felelte, kissé kimerültebben. |
- A tehetetlenség nem kenyerem. Tenni akarok valamit!
 - Lenne egy ötletem, amíg majd valami ötletünk lesz - szólt közbe a nap második meglepetését okozva. Kevesen tudták milyen érzékeny itt a Sötétségben....
- Maud most értesített, hogy egy nagy csapat vorstandi van a homályban - mondta csendesen, mire a teremben gigantikus felzúdulás támadt!!!! |
*Pactenanto vállat vont.*
- Lehetséges... |
 Nagyon halkan felelt:
- Steel az erisziek azon részéhez tartozik, akik nem akarják megtalálni Asylont. Steel elárulva érezte magát akkor és azóta sem enyhült meg.
Szeme hirtelen Pactenantóéba vándorolt.
- Nem kizárt, hogy Zenit előbb akadna rájuk, mint Steel.......
- Erisre nem számíthatunk. Tudjátok miért nem.....Magunk vagyunk, és ezt meg kell oldanunk!
 - A boszorkányvidékieknek nem lehet ötlete? Vanwa Vala sem tud semmit? - kérdezte hirtelen halkan, mindenkit meglepve.
 Hatalom felelt végül:
- BoszorkányVidék egyfelől még kevésbé ért Asylonhoz, mint az itt jelenlévők, másfelől ha tudtak volna segíteni, már megtették volna. A harmónia zavara hamarosan ott is bajt fog hozni. Ami Vanwa Valát illeti, ő nincs a Várkastélyban, és tudomásunk szerint őt keresik a szilnoriak, így nagyon kétes kérdés, hogy megkerül-e.....
- Azt pedig magam sem hiszem, hogy egy hihetetlenül ügyes keresővarázzsal nyomukra akadhatnánk..... |
*Pactenanto nem ismerte a részleteket, de halkan Calundrenhez fordult.*
- Steel nem érzékeli valamilyen szinten Asylon helyzetét? Mégiscsak belőle van egy része... - *találgatott halkan.* |
Miután mindenki felfogta és úgy-ahogy elfogadta akaratát, folytatta:
- Szükségem lesz segítségre. A Sötétség hatalmas. Én nem éltem itt soha, a harcokban pedig nem is ismertem ki. Tőletek kérdem hát, hogy tudjátok-e merre lehetnek?
 Mind összenéztek, majd Gwaihir így szólt:
- Asylon legutóbb a táblák alatt rejtőzött el....Lehetséges, hogy bolondság azt feltételezni, hogy kétszer ugyanoda menne, de az ismeretlen vidék a számunkra, ki tudja azóta miket csinálhatott ott! - zengte mély, komor hangján.
Bólintott.
- lehetnek még máshol is?
 - Draugherit, a Sötétség hatalmas! Mi csupán itt lakjuk be, egyébként ugyanúgy idegen, ahogy Neked. A hajdani városok, az Éter, a táblák maguk mind-mind búvóhelyek, amiket legföljebb a sötét lények ismerhetnek.
Hallotta a két elakadó lélegzetet, így fáradt arccal hozzátette:
- Nem minden sötét lény!
- Draugherit, mint az egyik tanácsadó eriszi, most el kell mondjam, hiba lenne űzőbe venni két olyan összezavarodott, olyan fiatal és olyan tehetséges lényt - kezdte öreg hangján.
Draugherit már hördült volna fel, de folytatta:
- Én itt az eriszieket képviselem, hallgass meg! Ha odamész, valószínűleg azelőtt tudni fogják jöttöd, hogy Te egyáltalán közelükbe férkőznél. ha eddig menekültek, most sem várnak be....Veszélybe is kerülhetsz, feleslegesen.
- Mit tanácsolsz hát? - fújt nagyot, tanácstalanságában.
 - A Sötétség Birodalmában rohangálni olyannak, aki nem való ide, botorság, hiba! Nem kapkodhatunk. A két lény valóban rosszat tesz, de a Te ötleted nem megoldás....Kell legyen egy varázslat, vagy egy mód, amihez folyamodhatunk - mondta nyugodtan.
 - Ha a hálótól elzárkóztak, mégis mit tehetünk?!
|
*Pactenanto elég kényelmetlenül érezte magát. Calubdrenen kívül senkit sem ismert. Ez sárkány alakjában sosem érintette kellemetlenül, de most annál inkább! kicsinek és sebezhetőnek érezte magát. Az egyetlen biztos ponthoz, Calundrenhez ragaszkodott. Szorosan mellé lépett, élvezve az unikornis védelmét.
Miután kicsit feloldódott, sorra végignézett a tömegen. Mindenkit hosszasan végigmért, miközben hallgatta a beszédet.
Tetszett neki Draugherit határozott fellépése. Helyénvalónak ítélte meg.* |
- Ugyan, dehogy! - felelte gyorsan.
- Ez olyan ügy, amit bárki hallhat...Nem titok..... - mormogta, azzal lesiettek a lépcsőkön, egészen vissza a nagy bejárati csarnokba.
Néhány kastélybeli lény, és jópár eriszi várt már ott.
Calundren biccentett a többieknek, és kinézett a nyitott kapun a kinti sötétségbe.
Nem is kellett soká várnia. Harsogás halattszott kintről....
Draugherit ledobbant a kapuban, és végignézett a lényeken.
- Üdv! - mormolta.
- Az erisziekkel akarok beszélni! - hörögte, és elindult a neki intő után.
Gwaihir egy kisebb, oldalt nyíló tanácsterem-féleségbe vezette a csapatot.
Csendben, szinte lopakodva ment a többiekkel. Nem akart zavarni, félénken pillantott fel néha, de láthatóan senki sem bánta, hogy ott van.
Falinea egészen Kísértet II-höz hasonlóan lépdelt be, de inkább csak elmerült gondolataiba, és nem félt.
Threnor lelkesen, fontosságának teljes tudatában sietett a két kanca után.
Aramis csendben, kifürkészhetetlenül foglalt helyet.
Éjvágta alig várta már, hogy megtudja miért jött a félsárkány!
Hatalom szemeit egy rezdülés sem kerülte el, de a többiektől távolabb haladt, és egy szót sem szólt.
Aquilar ment be majdhogynem utolsóként, és végül ő csukta be az ajtót....
Besiettek Pactenantóval.
Szinte minden szempár rájuk szegeződött, de Calundren nyugodtan szólalt meg:
- Ő Pactenanto, egy vorstandi lény. Azt hiszem maradhat...... - semmi bizonytalanság nem volt a hangjában.
Izzó pillantással meredt Calundrenre, majd hosszan Pactenantóra, aztán horkantott.
- Legyen.....
Körbenézett.
- Mind tudjátok, hogy sokan lettünk! Nagyon sokan. A hálónk erős lett, tudjuk használni, de már nem kevés idő s erő kell, hogy megtaláljunk valakit, és épp azért háló a neve, mert van, aki egészen távol helyezkedik el benne a többiektől! Nagyon úgy tűnik, hogy társaink közül néhányan megtalálták a módját, hogy elrejtőzzenek....
Nem kis felhördülés következett, de folytatta, hangját hörgésig felemelve:
- Ezzel nincs mit tenni...Aki szabad akar lenni, azt tisztelni kell. Korábban is volt olyan lény, aki csak a gazdánkhoz kötődött...Ezt el kell fogadnunk. Viszont a legutóbbi időkig eriszi és eriszi közt béke volt. Mindig! S most két bolond lény önmagát is veszélybe sodorva, megtörte a harmóniát. Tudjátok kiről beszélek....Asylon és Evenion itt, a Sötétségben tűntek el! Furcsa cselekedeteik után, amelyeket talán csak részben érthetünk, elmenekültek. Elég ebből! Rendet kell teremtenünk, mindnyájunk érdekében!
- És mit kellene tennünk?! - nyihogta hangosan.
- Meg kell találnunk őket, és visszahozni közénk. Meg kell érteniük, hogy ostobaságot csinálnak! |
*Gyorsan beérte Calundrent.*
- Nyugodtan mondd meg, ha útban vagyok. |
Egy kissé meglepődött, de nem mutatta, inkább csak bólintott.
- Ha van kedved velem tartani, akkor rendben, menjünk együtt! Draugherit valóban...különleges, azt hiszem nem is lesz gond - mondta, gyorsan elfordulva, és elindulva lefelé. |
*Már sokat hallott Draugheritről. Üstökös sokat mesélt róla.*
- Csodás! Végre találkozhatok személyesen is a nagyhírű Draugherittel. |
Megmozgatta füleit.
- Egy társam jön és fontos dolgot akar, ő hív minket.....Draugherit az. |
*Pactenanto értetlenül nézett Calundrenre.*
- Menned kell? - *tette fel félénken a kérdést.* |
Bólintott.
Aztán hirtelen megrezzent, és a semmibe meredt.
Aztán, mintha ébredne, összerázkódott.
- Hívnak |
*Pactenanto hátrált egy lépést, majd felemelte fejét.*
- Nem kérem - *felelte gyorsan, határozottan.* - Innen semmit. |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
-Ők hívtak. -*bökött fejével a két unicornis felé.* -Nem tudták elérni Vanwát, ezért úgy gondolták, a legjobb itt megvárni őt, amíg visszatér.
Andurya döbbenten és dermedten állt néhány másodpercig társai ironikus mosolyát nézve, majd végül nagy zavartan felemelte egyik szárnyát, és kelletlenül megpaskolta Nimrodel hátát. Szinte rögtön hátra is lépett, és kérdőn pillantott a fehér-szürke lényre, aki olyannyira kirítt a vidákből.
Ahogy közeledtek a város azon kapujához (épp gnómok és boszorkányok harca díszítette koboldokal) Cedric elismerte magában, hogy az építők monumentálisat alkottak annak idején. De neki kissé túl nagy volt a szinte őssárkányokra méretezett kapu, a boltív, a fal maga.....
Ilianna nagyon csodálkozott Nimrodelen, és segítőkészen mellé állt, de látta bátyja viselkedéséből és arcából, hogy most nem kellene fecsegnie.....
- Lenne egy ötletem, amíg majd valami ötletünk lesz - szólt közbe a nap második meglepetését okozva. Kevesen tudták milyen érzékeny itt a Sötétségben....
Nagyon halkan felelt:
- A boszorkányvidékieknek nem lehet ötlete? Vanwa Vala sem tud semmit? - kérdezte hirtelen halkan, mindenkit meglepve.
Hatalom felelt végül:
Mind összenéztek, majd Gwaihir így szólt:
- Draugherit, a Sötétség hatalmas! Mi csupán itt lakjuk be, egyébként ugyanúgy idegen, ahogy Neked. A hajdani városok, az Éter, a táblák maguk mind-mind búvóhelyek, amiket legföljebb a sötét lények ismerhetnek.
- A Sötétség Birodalmában rohangálni olyannak, aki nem való ide, botorság, hiba! Nem kapkodhatunk. A két lény valóban rosszat tesz, de a Te ötleted nem megoldás....Kell legyen egy varázslat, vagy egy mód, amihez folyamodhatunk - mondta nyugodtan.
- Ha a hálótól elzárkóztak, mégis mit tehetünk?!