|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Bólintott Viharnak.
-Hát megint elcsatangolt?Az előb még itt volt!
-De te, szigorúan itt maradsz a közelünkben!-nézett Diaharra.
Szontyoli képpel engedelmeskedett anyjának. |
*Nem telt néhány percbe, és teljesen felszabadultan táncolt.*
- Az enyém Charisse - *válaszolta.*
- Mi ebben a furcsa? A Vízeleműek nem mehetnek a Tűz Birodalmába? - *kérdezte értetlenül.*
- Én is örülö, hogy megúsztam és igen, látom, hogy épp nagyban ünnepség van. - *folytatta mosolyogva.*
- Neeem, Nála még nem jártam. Majd Őt is meglátogatom, de odáig még nem jutottam.
- Táncolni? Már hogy ne tudnék? |
Biccentett a párnak, majd megkérdezte:
-Inno? Ő lenne a másik kiscsikó? Esetleg segíthetek megkeresni...-ajánlotta fel. |
 - Épp ezért ijesztett meg az eltűnése - jegyezte meg komoran.
- Egyébként Vihar a nevem! Örülök, hogy végülis nem egy nagy baj miatt találkoztunk, Enya!
A lóforma lényre pillantott, és neki is biccentett.
- Vajon hová lett Inno? - kérdezte Diahart kis mosollyal. |
-Őket!-mondta lopva Mithlondnak, miközben Vihar közeledett feléjük.
-Nincs mit!-mondta kedvesen Diadéméknak.
Anyjához bújt.
-Legközelebb figyelj!-súgta oda Diaharnak kedvesen.
-Enya!-fordult a másik angelidnek.-Örülök, hogy látlak!
-Én is!Igazán bájos csikótok van! |
Egy pillanatra behunyta a szemeit, majd könnyedén Diadém vállára téve szárnyát elindult egy irányba.
- Oh, minden rendben! - sóhajtott egy nagyot, mikor meglátta a gondosan, többek által felügyelt kiscsikót.
Biccentett az aranysárga peguninak, majd a kék unikornisnak.
- Látom lányom most is gondoskodott az unalom távoltartásáról! - jegyezte meg, és magához húzta a csöpp kalandort.
- Ejnye! Megijesztettél minket! - súgta Diaharnak, majd Diadém elé tette.
 Könnyedén mosolyogva biccentett mindenkinek, majd tovatűnt a többiek közt.
- Köszönöm! - hajolt meg a kék lénynek. |
-Üdv!-köszönt ő is a két lénynek.
-Csodás a buli!-mosolygott.
Kicsit késve fogta fel, hogy Enya valamiért elment, ígyhát szemével utána kutaott a sok lény között.
Végül meglátta: egy csikóval beszélgetett, s mintha keresett volna valakit. Odafurakodott hozzá.
-Kit keresünk?-kérdezte tőle, közben barátságosan biccentett a csikónak. |
-Kösznjük, meg lesz!
Nem sokkal Vihar észrevétele után ő is kezdte keresni Diahart....Nem lett meg!
Segítség kérően nyerített.
-....aphja, anja!....cikkó.
Lenézett a csikóra.Már mindegyik angelidet ismerte, de ez a kis szerzet is ismerős volt neki, ám nem ugrott be.Amikor megszólalt azonnal felcsilant a szeme.
-Diahar!Ezekszerint itt van Diadém is!-Mithlondhoz fordult-Pillanat, mindjárt jövök.-Az eriszieknek is biccentett.
Keresgélt, s végül megpillantotta a másik kis csikót.Diahar örömmel futott oda.
-Megvag-gy!-szólt örömmel.Enya melléjük lépett.-Örülök, hogy megtaláltáko egymást, de keressük meg anyukádékat -szólt sűrgetően.... |
Hamarosan remekül belelendültek a táncolásba. Olyannyira, hogy mikor Viharban megállt az ütő, hogy hová lett a lányuk, egyszerűen elkezdett keresztüllejteni a tömegen, néha megforgatva párját, de közben keresgélve.
_the_young_prince.jpg) Nagyon megijedt, mikor elvesztette szem elől üldözőjét, és rögtön szaladgálni kezdett , hogy megtalálja, de mindenütt csak felnőttek táncoló patáit látta.
 - Persze! - felelt a lénynek.
- Nagy örömmel üdvözlünk mindkettőtöket! Kívánom, hogy jól érezzétek magatokat!
Mosolyogva hajolt le a hozzáért kis pegunicsikóhoz.
- Hát Te, ifjú idegen? - köszönt kitörő jókedvvel. |
"Egy kicsit hátra, egy kicsit előre, egy kicsit hátra, egy kicsit előre..."ismételkedte.
-Nem is olyan nehéz!-vigyorgott el.
Kezdett fáradni.Gondolta átvág a tömegen, úgy kapja el.Ám amikor kikerült belőle, nyomot tévesztett.Minden felé nyihogott, de a zaj és a tömeg elnyelte, ráadásul kiértené a nyerítést....Ide-oda szaladgált és nem adta fel!
-Hát, ha szabad?-mondta kedvesen és vidáman a két lénynek. |
- Ugyan! - mondta széles mosollyal, és magához húzta párját.
- Egy kicsit előre, egy kicsit hátra! Egy kicsit előre.....egy kicsit hátra! - mondta, és lassan aprócska, kecses lépésekkel vezetni kezdte kedvesét.
Visítva felnevetett, és futott előre, azt sem látta hová, olyan jól kezdte érezni magát!
 Megbökte a vele beszélgetőket, ahogy kiszúrta a "lovat" és az unikornist.
Leolan elmosolyodott, és a két lényhez lépett.
- Üdv! Velünk ünnepeltek? |
Elmosolyodott.
-Miután megtanít táncolni, szívesen! |
Tétován nézett vissza Enyára, aztán pár lépést közelebb ment hozá.
-Szabad egy táncra?-kérdezte. |
| Ingatni kezdte magát a zene ütemére. |
Ez eddig még eszébe sem jutott.
-Én is...-mondta, majd körülnézett a tágas barlangban.
Volt hely bőven...nem csoda, ha a lények ezt választották a bulizáshoz. Újra elmosolyodott, de egyelőre nem ment közelebb a többiekhez. |
Távol álltak Diáéktól.
-Nem tudom, de remélem, nem zárt körű.. |
Elmosolyodott, ahogy meglátta a többi boldog lényt.
-Nahát!-lepődött meg ő is.-Mi ez a hatalmas buli?-kérdezte. |
| -Nahát!Buli lenne?!-lepődött meg.-Még soha nem voltam részese ilyen rendezvényeknek....-mosolygott.Tetszett neki ez a "zsivaly". |
Próbálta Vihar lépéseit utánozni, de majd nem elesett.
-Nem tudok táncolni!-ismerte be nevetve.
Csak kergette az unikornist. |
Könnyedén bevezette Diadémot a táncolók közé, akik készségesen helyet engedtek nekik, és kihúzva magát elkezdte ő is a leginkább emberi mambóra hasonlító táncot.
Közben persze egyik szeme állandóan Diaharon volt.
Vidáman nyihogott, és nagyokat ugrálva össze-vissza (csoda volt, hogy el nem esett), rohant a kis kanca elől. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Bólintott Viharnak.
- Épp ezért ijesztett meg az eltűnése - jegyezte meg komoran.
Könnyedén mosolyogva biccentett mindenkinek, majd tovatűnt a többiek közt.
- Persze! - felelt a lénynek.
Megbökte a vele beszélgetőket, ahogy kiszúrta a "lovat" és az unikornist.