|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.09. 23:11 - |
 Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
Ezért állt most egyedül a tó partján. Fájt ez a mostani, újabb bizonyíték, ami miatt most például nem játszott a többi eriszivel a cseppkőbarlangban. Ide hallotta őket. De nem érdekelte.
'Közülük vajon hányan fogadtak el igazán?' kesergett. Itt, egyedül, megtehette, másnak sosem mutatta volna ki ezeket a gondolatait. A sötétségben volt egyedül igazán őszinte. Máshol kemény és zárkózott. Bár a gazdája is így talált rá és valósággal kirobbantotta abból az életéből, ami korábban az övé volt, hogy helyette egy őrjítő örvénybe lökje. És az is igaz, hogy akkor és ott, szinte rögtön kapott két barátot, akik azóta is mindig vele voltak, ha kellett.
Felkapta a fejét.
'No igen..Innen nézve már nem is olyan rossz.' Visszanézett a tükörbe.
'Ha ők elfogadtak így, akkor nem lehet akkora baj. És Eris is rajong értem. Így.'
Hátat fordított a tónak és ügetni kezdett a vidám zsivaj felé.
- Kösz. - szólt hátra elmentében. - Még jó, hogy van valaki, aki mindig a megfelelő irányba tereli a gondolataim!
- Szívesen - válaszolta a sötétből egy testnélküli hang.... |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Nagy kő esett le Pallas szívéről.*
- Igen, tudom. Közületek hol tűntek el a legtöbben? - *érdeklődött.* |
 - Nem...De ezek a jelek mindneképpen komoly dolgok! Nem szabad őket figyelmen kívül hagyni! |
- Azért még nem ilyen rossz a helyzet...
*Egy félelem szökött a szívébe.*
- De ugye Zeiron nem tűnt el? |
| - Az erisziek közül is eltűnt pár.....És nem tudjuk meglelni őket...Kijátszották a mágiahálót! De arról nem tudtunk, hogy nálatok is ez történik! Mert ez....ez nem a háború része......Ez annak a része, amit Te is hallottál! A cél a Birodalom eltörlése! És ehhez Erist és az Úrnőt kell elkapni. Ha a Főnökségiek, és az erisziek is eltünedeznek, akkor ez ellenünk irányul, de főleg a gazdáink becsalogatására. És ha minden Főnökségi eltűnik.....A Birodalom védelmének vége!!!! |
- Igen, sokan. Azt hiszem csak a csapat fele van már meg.
- Kérlek, elmondanád ezt úgy, hogy értsem? |
- Sok?! - riadt meg.
- Az nagyon nagy baj! Miért nem szóltál előbb?! Vagy Te még nem tudod? Hisz Te voltál a lény, aki ott volt, mikor megkaptuk a hírt! - kiáltotta összefüggéstelenül. |
- Mi is így kezdtük.
- Aztán most... Sokan nyomra bukkantak, de Őket azóta nem is láttuk.
- Jelenleg rengeteg főnökségi van eltűnve... Nem tudjuk, hol vannak. Hiába kerestünk a keresésükre mágiát, nem találtuk meg Őket... |
| - Igen....Őróluk tudunk....Csak a többi....Most mást sem teszünk, mint keresztül-kasul felforgatjuk a Birodalmat, de eddig semmi! |
- Értem.
- Én csak annyit tudok, hogy Niobé és egy pegazus közületek az egyik nyomait keresik... |
- Mi sem. - sóhajtotta.
- Ezért is van most akkora zavar a sorainkban...... |
- Nem - *vont vállat.* |
- No igen. - hajtotta meg a fejét.
- Te tudod hány mágus maradt? |
- Ezt úgy mondod, mintha Te nem tudnál vágtázni. Csak a pegazusok inkább a repülést választják, ha valahova el akarnak jutni. Gyorsan. |
Vállatvont.
- Sok unikornis tud repülni.....És sokkal jobban meg tudják becsülni, mint én...Nekem természetes.....És annak az életnek is meg van a szépsége! Azok a vágták.......
- Meg aztán....Néha kínos ez a két óriási tollas tag.....Beszorul.......eltörik..........Soroljam? - mosolyodott el.
- Mindenesetre ezért is jó ez a Birodalom..... - nézett körbe.
- Itt mindenki elélhet békében....És tanulhat.... |
*Pallas elvigyorodott.*
- Mondjuk, ha nekem választanom kellene, inkább a szárnyakat választanám. Nem is tudom, hogy lehet elviselni a repüléstelen életet. |
- Ennyi? Én mindig azt hittem, hogy a pegunik nagyobb erővel rendelkeznek, mint a másik két faj! - mondta kiábrándultan.
- Tudod, az unikornisok mindig változó képességeket mutatnak...a pegazusok legnagyobb csodája a szárny...a repülés..azt hittem a pegunik...többek......... |
*Pallas megütközve nézett a pegazusra. Egyáltalán nem ilyen kérdésekre gondolt...*
- Nos, hát... Nem tudom, hogy jobb-e peguniként élni, mint pegazusként, ugyanis még csak az egyik adatott meg.
- A szarv sok helyzetben kisegít, de lehet rossz is, mint pl.: harcban. jó, mert egy éles fegyver birtokában vagy, ugyanakkor ha nem olyan helyre szúrod, mint ahova kellene, könnyen a vesztedet is okozhatja... |
Komoly arccal így szólt:
- Mondd, milyen szarvval élni? Mi a különbség? Én pegazus vagyok, mint látod, és már annyit gondolkoztam ezen.....Mennyivel több egy peguni, mint egy pegazus? |
*Kiemelte fejét a vízből.*
- Igen, Én vagyok és nyugodtan kérdezhetsz most is. |
Félredöntötte a fejét és úgy nézte a pegunit.
- Mondd Te az a Pallas vagy, aki Zeiron párja? Kérdezhetek majd még mást is? Persze, majd ha ettél.... |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
- Nem...De ezek a jelek mindneképpen komoly dolgok! Nem szabad őket figyelmen kívül hagyni!