|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 22:42 - |
 *Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
zeironra néezz.*
- Na, megérkeztünk. Ez a pusztaság sziklás része, de ezt Te is látod.
*Gyönyörködve végignézett a tájon.* |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Ennek örülök.
*Pallas élvezte, hogy ilyen közel lehet párjához. Viszonzás képpen szenvedélyesen megcsókolta Egyetlen-ét.* |
 - Ó igen. Nagyon. - mondta és végül szárnyaiba kapta párját, megpördült vele és harsogva énekelni kezdett. |
*Pallas mosolyogva nézte párját.
Amint odaért a felhőhöz, ráugrott, amikor pedig olyan magasságba ért, mint párja, széttárta szárnyait.*
- Látom, tetszett. |
Időben észrevette a felhőt, és nagyon megtetszet neki az ötlet!
Ahelyett, hgy nekiment volna, kicsit változtatott szárnyai helyzetén, így a felhő felé és fölé emelkedett, majd a megfelelő pillanatban, hagyta magát rázuhanni.
A felhő vagy húsz méterre feldobta!!!!!!
- Éljen! - nevetett harsogón, míg pattant még párat.
Aztán, egy felérkezéskor, szétvágta a szárnyait és lenézett a felé száguldó Pallasra.
- Hát ez mennyei volt! - kiáltotta és nevetett. |
*Pallas mosolyogva nézett zeiron után.*
- Rendben ! - *kiáltotta párja után.
Néhány szárnycsapással ismét lendületbe lökte magát. Néhány perc gondolkodás után úgy döntött, hogy megtréfálja Zeiront.
Egy méterrel a csődör elé varázsolt egy puha felhőt. hagyott időt, hogy párja feleszmélhessen és kikerülhesse, de ha belerepül, akkor sincs semmi, mivel a felhő egy pegazusbarát rugóként funkcionál.* |
- Ha csak ez a vágyad! - mondta színpadias sóhajjal, és hirtelen nagyon furcsa pózba csapta szárnyait! A kifeszített szárnyak egész aprót löktek volna rajta, de Zeiron mégis előrezúdult, elkapta Pallast, megölelte, gyors csókot nyomott az arcára, aztán már tovább is sodródott, és elfele pörögve még sikerült visszakiáltania:
- Te vagy a fogó! |
*Pallas válla fölött hátratekintve figyelte, hogy párja mit tesz és mit tervez.*
- Na mi lesz ? - *kérdezte.* - Sosem érsz utol ?
*Szavaiban játékosság csengett.* |
Pallas után vetette magát, zúgó szelet kavarva emelkedett az ő magasságába, aztán utánarepült.
Csavarok, zuhanórepülés, a szédítő látvány: maga a mámoros, őrült, szerelmes élet szimbóluma vette őket körbe! |
- Rendben.
*Pallas csapott néhányat szárnyaival és máris 2 méterrel Zeiron fölött volt.* |
Felnevetett és visszacsókolt.
'Mámoros ez a szerelem!'
- Akkor szórakozzunk! Én vagyok a fogó! |
*Pallas megnyalta párja arcát.
Utána pedig mosolyogva nézett rá.* |
- Nahát! - mondta őszintén.
- Nem is hinné a pegazus, hogy a varázslat ilyen erővel létezhet a Birdalom bizonyos pontjain! - mondta és élvezettel pördült egy utolsót.
- Bár ahogy már megbeszéltük, néha a természet adja a legnagyobb mágiát! - mosolyodott bele a gyönyörű látványba.
- És az is biztos, hogy ahol ilyen gyönyörű pegunik élnek, az csak varázslatos hely lehet! - bókolt párjának. |
*Pallas, aki időközben feljebbrepült és párjával együtt forgott, magabiztosan válaszolt.*
- Az, ott fönn a valóság. Lent pedig az átverés. Amint valaki ide belép, egyből megfordul az eredeti felállás, ezért sokan csak jóval késöbb tudnak kikerülni inne. Úgy tudom, véglegesen még senki sem veszett itt el. |
Folyamatosan forgott, hogy a szeme magába ihassa a látványt.
- Gyönyörű! Melyik az ég és melyik a föld? |
*Néhány perc meredek repülés után szemük elé tárult a látvány, amit Pallas meg szeretett volna mutatni párjának.
Az ég itt a világ minden színében pompázott és olyan volt, mintha a felhők egy tükörként működnének, ugyanis fölöttük halvány körvonalakból a sziklák voltak láthatóak, amiket épp az imént hagytak maguk mögött.*
- Hogy tetszik ? - *kérdezte Pallas.* |
| - Én követlek! - mondta széles mosollyal. |
- Igen, veszem észre - *felelte szintén mosolyogva Pallas.*
- Gyere, repüljünk fel a felhők fölé. Mutatok valamit. |
Hatalmas spirált leírva felhúzott a párja mellé.
- Szeretek repülni! - mondta mosolyogva. |
*Pallas kikocogott a barlang bejáratához. Menet közben elrugaszkodott a talajtól és felröppent a levegőbe.* |
- Persze! Menjünk!
Kivágtatott és lezuhanva a szikláról repülni kezdett.
- Éljen! |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
- Ó igen. Nagyon. - mondta és végül szárnyaiba kapta párját, megpördült vele és harsogva énekelni kezdett.