|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Ez az. - mondta halkan, és szemei újra ragyogtak.
- Rajta Nenya! Használd az erőd! Egyek vagytok! - biztatta. |
 *Nenya kiürítette elméjét és próbálta az őt körülvevő tengert érezni. Nem tudta, hogy valójában honnan fogja tudni, hogy mikor érzi, de nem kérdezett, csak megpróbálta azt tenni, amit Therus mondott.
Lassan minden elcsendesedett körülötte. nem hallott mást, csak a víz susogását. És a hullámok hozzászóltak!! Immár értette a szavakat, amiket azok mondtak.
Halványan elmosolyodott.* |
| - Ne akard! Hanem érezd, ahogy egyek vagytok, és Te magad vagy a Tenger, és a tagjaid a Tenger részei. Ahogy elcsitítod, az csak olyan, mintha ellazítanád az izmaid. Érezd, hogy egyek vagytok! A Tenger veled van! Az erőtök egy! Nem kell erőszakosan akarnod. Ez benned van. - mondta halkan, de a szemei mélyén izzás volt, ahogy Nenyát figyelte. |
*Nenya engedelmesen behunyta a szemeit.
Koncentrált. Meg akarta oldani a feladatot.
Nagyon halk, érthetetlen szavakat hallott. Próbálta megértni őket, de nem tudta.
Körülötte a tenger már kevésbé fodrozódott...* |
- Gyere ide! Be a vízbe!
Mikor Nenya már ott állt, vele szemben, Therus így szólt:
- Hunyd be a szemeid! Ne félj, és ne töprengj! Csak lazíts, és érezd, ahogy a Víz simogat, és körülölel. Jól figyeld! A suttogása, a zúgás, mind-mind az erejét, a mi erőnket mutatják....Figyeld! Egyek vagyunk vele! Halld, érezd! Szavakkal szól hozzánk, ez adja az életerőnket, az a mi szolgánk, ez a mi éltetőnk.
- Figyeld!
- És mikor megérinti az elméd, és érzed, hgy túlnősz magadon, és már Te vagy a Tenger....használd!
- Koncentrálj! És simítsd el a hullámokat körülöttünk4 Csak akard! A Tenger is akarni fogja majd..... |
- Sosem késő elkezdeni!
*Vidáman megrázta a fejét.*
- Hol kezdjük? És mivel? |
- Hiszen ezeket mindenképp meg kell tanulnod! - mondta lassan legyőzve a meghökkenését.
- Nagyon nagy erők birtokosa vagy! Ezekkel tudnod kell bánni. Bár én nem voltam sosem tanító, és nem is merült fel sosem, hogy legyek.....De mivel lehet, hogy csak ketten maradtunk, mindent meg fogok tenni.....Másokkal is tanulhatsz majd.....De lehet, hogy tőlem a legcélszerűbb...... - töprengett.
|
- Az erőmet? - *kérdezett vissza.*
- Nem is tudtam, hogy ilyenem is kellene, hogy legyen. Igaz, egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy valami kapcsolatom lehet a vízzel...
*Felcsillant a szeme.*
- Megtanítanál? Megtanítanál azokra, amiket tudsz? Megtennéd? |
| - A mi erőnk a tenger.....Benne van minden, ami mi vagyunk....Ha megtanulod, hogy hogyan is lehetsz egy vele, és így hogyan hajtsd a hatalmad alá, akkor bármit megtehetsz vele....Általa.....Én régóta élek már, és sokat tanultam, így voltam rá képes....Te nem tudod használni az erőd? - kérdezte újra elcsodálkozva. |
*Nenya teljesen megnyugodott és már képes volt nyugodtan gondolkozni.*
- Mondd, hogyan csináltad azt a hatalmas hullámzást? - *érdeklődött.* |
- A jelek szerint igen.....De hát......Rólad is ezt hittem! - mondta kedvesen és megnyugtatólag. Régen, nagyon-nagyon régen nem beszélt már senkivel, de most mindent megtett, hogy a lehető legjobban fejezze ki magát, és mindenre pontosan válaszoljon.
- Annyira örülök, hogy élsz! Ez azt jelenti, hogy minden, amit elveszettnek hittem...Talán végig élt! |
*Hitetlenkedve nézett Therusra. Nem akarta elhinni, amiket hallott. Eközben azonban rengeteg régen feltett kérdésére választ kapott.*
- Akkor ez azt jelenti, hogy... hogy mi vagyunk az utolsóak? - *kérdezte remegő hangon.* |
- Nenya....Te voltál a remény és a jövő! Mi vagyunk a Vízlelkek....Sokan hívnak így minket....Egy különleges unikornisfaj tagjai voltunk....Nincs szarvunk.....De van hatalmunk! Te a legerősebb, leghatalmasabb, legbölcsebb lények gyermeke vagy! Ők voltak a vezetők...Mi a tengerben éltünk...főleg magányosan, szétszórtan, legföljebb a közvetlen családdal....De volt vezetőnk...Az én bátyám....A te apád! Ő elég hatalmas, nemes és büszke volt, hogy mindőnk tiszteletét, figyelmét, megbecsülését és engedelmességét elnyerje. Te vagy az ő egyetlen gyermeke.....Mikor vártunk Téged, született egy jóslat, mely szerint Te megváltoztatod majd a Vízlelkek sorsát....Túlnősz majd másokon....Más leszel, mint mi, de egy közülünk....Vártunk Téged, és örültünk....Akármi történt volna, Te voltál a jövő! A vezető gyermeke...mind hittük, hogy Te leszel a következő, aki véd, támogat, irányít, segít.....De a Sötétség félt minket....Apádat és Téged főleg. Pedig még meg sem születtél........Ezért aztán a születésed éjjelén megtámadtak....Én távol voltam, egy olyan helyen, ahol szintén támadtak....Nem tudtam segíteni, és azt hittem Te is odavesztél......a csatában magamra maradtam...Azt hittem én vagyok az utolsó.....De Te élsz! A remény, a jövő újra él! - mondta halkan, de érzelemteli hangon, míg tekintetét Nenya szemeibe fúrta.
Ő világ életében csendes, távolságtartó, komor, büszke lény volt, de most úgy érezte, hogy a világ összes lángja ég a lelkében és ujjong!
Könnyek lepték el a szemeit, de pár pislantással eltüntette őket, és tovább nézte az elveszettnek hitt fiatal lényt. |
- Nem... De egyáltalán mire kellene?
*Valahol legbelül, a lelke legmélyén egy érzés kezdett mozgolódni. * |
| - A nevem Therus.....Nem emlékszel....? Nem emlékszel? - kérdezte értetlenül, döbbenten és szomorúan. |
*Nenya végigpillantott az érkező lényen. Nem tudta, hogy az honnan tudja a nevét és hogy honnan keveredett éppen most oda.*
- Honnan tudja a nevem? - *kérdezte alig hallhatóan.* |
Hullámzás futott végig a tudatán és Therus felébredt.
Elméje évetizedek óta félig az álmok bitodalmát járta, mert Therus úgy érezte ez nem lehet élet...
Most viszont felébredt és a lelkén végigfutó hullámok egyre erősebbek lettek!
'Ez valóság!' üvöltötte a lelkébe valami, a hullámok pedig hatalmas orkánba kezdtek! A tenger mélye felbolydult, és ami többezer évet töltött az örök sötétben, az most a felszín ragyogásába zúgott fel! Therus megérkezet a felszínre, ahol valamivel a habok felett haladva óriási vihart húzva maga után, a part felé száguldott!
A vihar percek alatt érte el azt a közelséget, ahonnan Therus már értette a parti vizek szavát, és megtudta mi ébresztette fel pontosan. Az volt, amit nem is hitt!
A vihar még jobban felgyorsult, leelőzte őt, és aztán a parton lévő sötét lények pofájába vágódott!
Szél és víz, hullámok, kisebb tornádók, ez mind-mind kizúdult!
És pár pillanat múlva....mikor semmi se maradt belőlük, egy magányos, kék alak állt a tisztára mosott köveken.
Therus odaért az erős szél utolsó fuvallataival, és lecsobbant a vízbe, ami így térdig körbeölelte. A lén yszembefordult vele, ő pedig már érezte: nincs kétség!
- Nenya... - suttogta. |
*Nenya békésen sétálgatott a tenger kavicsos partján. Szerette a vizet. Legtöbb szabadidejét e mellett töltötte. Nem tudta, hogy miért van ez a szoros kötelék. Rengeteget gondolkodott már ezen, de sosem jutott semmire.
A víz mellett sétálva most is ezen tanakodott. Patái alatt a kavicsok mindig megcsikordultak.
Egy szokatlan hangot hallott az egyik irányból. Felkapta a fejét és körbenézett. Minden irányból trollok és orkok közeledtek felé.
Rémülten kereste tekintetével a szabadulás útját, de nem találta.
Már túl közel voltak a lények és túl szorosan mentek egymás mellett ahoz, hogy át tudja törni a láncot.
Rémülten, földbe gyökerezett lábakkal állt.* |
 Machos erre megvonta a vállát.
Aztán egyetlen ugrással köddé alakult, körbevette és felkapta Ghostot és olyan sebességgel kezdett száguldani, ami biztosan nem volt természetes! |
| -Az lehet!De mindig megálltunk valahol egy két napot!Most ne álljunk meg!!! |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
- Ez az. - mondta halkan, és szemei újra ragyogtak.
*Nenya kiürítette elméjét és próbálta az őt körülvevő tengert érezni. Nem tudta, hogy valójában honnan fogja tudni, hogy mikor érzi, de nem kérdezett, csak megpróbálta azt tenni, amit Therus mondott.
Machos erre megvonta a vállát.