|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:07 - |
 *Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...* |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Apró, lemondó sóhajjal megcsóválta a fejét.
- Rendben. Legyen. De legközelebb sokkal komolyabban kell vennünk! Ez fontos. Lehet, hogy vándorlás közben sokat tanultál és tanulsz, de ha mindig mindent csak félig végzünk el, akkor sosem leszel kész! |
| -...De ezt elég nehéz megtanulni!Tapasztalom!a hát akkor mára hagyjuk a tanulást és fedezzük fel a környéket!Légyszi! |
| - Már az nagy előny, ha meg tudod majd mondani, hogy ahol vagy, az veszélyes avagy bizontságos hely. És az, hogy ott vannak-e lények, illetve ezek hányan vannak, sötétek vagy fénybeliek, mennyire erősek...nos, mindehhez sok gyakorlás kell, de idővel talán menni fog. Van, akinek igazán aprólékos ez az ereje sosem lesz, és van, aki félelmetesen pontos képeket kaphat a körötte lévő dolgokról....Ezt sosem lehet tudni....Az biztos, hogy legalább alapvetően mindenkiben megvan. És nagyon hasznos, ha tudod használni. És persze, idővel ez is nő, mint a legtöbbünk ereje, főleg ha használod. |
 -Már az is egy előny, hogy ezt érzem!Nem?...Szóval, ha használom a 6. érzékemet, akkor például megtudom mondani, hogy egy lény van ott lenn az erdőben?És, hogy az sötét vagy nem sötét!Igaz?már kezdem sejteni!Szerintem!
Ghost előrébb szaladt a sziklák szélére!Erősen lefelé nézett és újra koncentrált! |
Kissé elmosolyodott.
- Igen. - susogta.
- Ezt nem lehet megmutatni. Ez mindenkinek magában van. Mi máguslények vagyunk, de még a varázsmentes élőkben is van egy hatodik érzék. Van, aki "erőfeletti érzés"-nek nevezi, mivel ehhez nem kell varázserő, vagy annak használata. Ez a leked mélye, ahol a többi élővel egy lehetsz, ezért érzed őket is, bár semmi közöd hozzájuk, főleg nem a testetek közös....Mégis érzed mi van velük. Ezt csak gyakorolni lehet, és idővel ez az érzék is épp olyan erős lesz, mint a többi öt. Csak rá kell szoknod a használatára. Ami pedig a folyókkal-erdőkkel kapcsolatos kérdésedet illeti... - sötéten izzottak fel a szemei - Az életben mindennek két oldala van. Egy világos, és egy sötét. Természetesen, eredetileg ezek egyensúlyban vannak. Élhetsz, de meg is halhatsz. Ez az élet rendje. De a Hatalom, A Sötétség, vagy A Fény néha meg-megerősödhet......Ez felborítja az egyensúlyt, és néha bizony bajt kavar. Amit Te érzel, mint veszélyt az erdőknél.....Az nem több, minthogy érzed, a Sötétség felborította az egyensúlyt, és a lehetőség a harmóniára, vagy is egyaránt az életre és a halálra, már nem egyenlő...... |
Ghost nem mondott semmit.Becsukta a szemét és erősen koncentrált.aztán pár perc múlva kinyitotta és körül nézett!
Először a nagy folyókra bámult.
-A folyók szép tiszták.Jó érzés rájuk bámulni.
Másodszor az erdőkre.
-Az erdők veszélyesek, deeeeee én ezt nem értem.A folyók is lehetnek veszélyesek.Mutasd meg Te hogy csinálod! |
Behunyta a szemeit egy pillanatra.
- Ez azt jelenti, hogy Te pillanatnyilag jól érzed magad, tetszik ez a hely, és a közvetlen környezetünkben nincs veszély. De most azt kérem tőled, hogy ne csak a sziklákat figyeld.
Szárnyával a tájak felé intett, ami a sziklákon túl terült el. Folyók szalagja, hegyek tömbjei, sakktáblaszerű erdők és mezők.
Sokminden volt előttük!
- Ezeket nézd! És mnd, hogy mit érzel, ha egy-egy tájra, egy-egy látványra pillantasz. Csitítsd el a lelked! Ne az érzelmeidre figyelj, hanem a lelked és az elméd mélyen megjelenő érzetre! |
Ghost odabaktatott Machoshoz!Körülnézett, de semmit és senkit nem láttot!
-Milyen érzés?-gondolkozott hangosan-Őőőőőőm...Jó-Kiálltott fel-Vagy rossz, vagy nem tudom.Szerintem jó!
-De igazából semmit sem látok, csak sziklákat és azt, hogy magasan vagyunk.Az érzés pediiiiiiig jó!Jó érzés!
Az azt jelenti, hogy nincs veszély? |
Megállt a tetőn és végignézett a tájakon, amik térképként elterültek előtük.
- Nos, Ghost, szeretném, ha jól körülnéznél. És ne csak a szemedre ügyelj! Hanem a hatodik érzékedre is! Az mindenkinek van, ha nem is használta korábban. Most azzal fogunk gyakorolni, meg hogy amit látsz, arról tudd is, hogy micsoda.
- Nézz szét! És mondd mit látsz és mit érzel! Ügyelj arra a furcsa érzésre, amit nem tudsz megmagyarázni, csak érzed, hogy az elmédben motoz. Majd megmondom, hogy jó-e az érzésed, vagy sem. Ezt nehéz behangolni, de ahogy eddig haladtunk, nem lesz ezzel sem probléma! - mondta és maga mellé intette Ghostot. |
 - Sok sikert. - mondta az üres levegőnek, majd kisétált a megüresedett helyre és szemügyre vette a gyönyörű tájat.
'Valóban szép.'
Nem sokat állt ott, sosem volt türelme saját magához sem.
Megfordult és elhagyta a sziklákat. |
 *Pallas rákapta a tekintetét a fehér lóra.*
- Köszönöm, hogy szóltál.
*Azzal már ugrott is le a szikla tetejéről...* |
Látta, hogy nincs érteme maradni, de egyvalami meg kellett jegyeznie:
- Te itt most egyedül akarsz lenni? Vagy vársz valakire? Mert ha ez utóbbiról van szó, akkor remélem akire vársz, az nem az a lény, aki pár sziklányira innét épp orkokkal van elfoglalva..... |
| *Pallasnak nem volt sok kedve társalogni, ezér inkább elfordult az érkezőtől.* |
Oldalra biccentette a fejét és szemügyre vette a pegunit.
- Üdv. - köszönt végül vissza. |
*5 perc várakozás után megunta az egy helyben állást.
~Sétálok egyet, ha már erre hozott as Sors.~
Épp fordult meg, amikor megpillantottaa mögötte álló szürke lovat.*
- Üdv ! |
Felért a kaptatón és épp mély levegőt vett volna, hogy örüljön a fárasztó túra végének, mikor egy pegunit pillantott meg maga előtt.
'Nem tűnik sötét lénynek.....És én is jól meg tudom védeni magam, de azért....kicsit figyelek....' |
*Pallas felrepült a sziklák tetejére. Úgy cselekedett, ahogy mondták.
~Ha még nincs itt senki, akkor várok...~* |
| *Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...* |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...*
Apró, lemondó sóhajjal megcsóválta a fejét.
-Már az is egy előny, hogy ezt érzem!Nem?...Szóval, ha használom a 6. érzékemet, akkor például megtudom mondani, hogy egy lény van ott lenn az erdőben?És, hogy az sötét vagy nem sötét!Igaz?már kezdem sejteni!Szerintem!
- Sok sikert. - mondta az üres levegőnek, majd kisétált a megüresedett helyre és szemügyre vette a gyönyörű tájat.
*Pallas rákapta a tekintetét a fehér lóra.*