|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 16:02 - |
 Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
A mezőn nem volt mindenütt jó fű, de az erdő mellett különlegesen finom, selymes, lédús virágok nőttek. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Transzban volt.Nem hallotta annyira a falka dalát, de érezte, hogy nincs egyedül az éneklésben.A két ének nem vágott egymás szavába, sőt, aki arra járt, önkéntelenül is megállt hallgatni.Végül Yasha abbahagyta a maga dalát és ő is vonyítani kezdett. |
 Húgát nézte, aztán megérezte a falkát, ahogy őt nézték.
Nekik is megvolt a maguk "dallama", ami most előtört belőlük: Hira kezdte a vonyítást, aztán lassan elemi erejű farkasüvöltés hangzott a fák között. |
| Bólintott, s már egy fa alatt is volt.Az eső hirtelen rázendített.Yasha elmélyülten nézte.Valami különös ritmusra talált a vízcseppekben, ahogy leestek és szétpattantak a földön.A ritmus hatalmába kerítette:először fejét ingatta, majd egészteste dölöngélt a "zenének" megfelelően, végül énekelni kezdett.Ő volt a vezérszólam az eső hangja pedig a kórus.Együtt valami hihetetlen dalt énekeltek, mitha angyalok daloltak volna... |
Egy rándulással felébredt, és talpra ugrott.
- Akkor húzódjunk a fák alá! - káltotta, és a többi farkas is gyorsan menedékbe húzódott. |
Egy vízcsepp esett az orrára, majd pár.Felébredt, megrázta magát.Eleredt az eső....
-Hira...-keltegedte. |
| Behunyta szemeit, s álomba merült.Hirtelen egy emlék foszlány jutott eszéb egy odúról, sok színes bundákról, az odúban lévő jó melegről, s a sok bunda közt pár fej...2 nagy és sok kicsi, vagy közepes méretű. ...Végre egy szép családi emlék.... |
Egy pillanatra nagyon megdöbbent, és megdermedt, mert ehhez aztán nem volt hozzászokva!
Aztán valami felengedett benne, elmosolyodott, és leheveredett.
- Felőlem! |
| -Ugyan...-húzódott és dőlt Hirára-Csak egy másik puha, fehér farkasra van szükség... |
- Itt nyugodtan alhatsz, nem árthat neked senki - mondta elmosolyodva.
- Feltéve, hogy tudsz ettől a nyüzsgéstől! |
Elgondolkodott.Ásított.
-Álmos vagyok... |
Elmerengett.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte végül feleszmélve. |
| -Valóban! |
Ő is elmosolyodott.
- Örülök, hogy velem vagy. Ma szép az élet! |
Ő is bólintott.
-Akkor maradok még!Úgy se tervezem még sokáig a távozást!-mosolygott. |
Bólintott.
- Vannak még ketten, de ők nem igazán tagjai a falkáinknak. Ha maradsz még, talán találkozol velük.
Beleszimatolt a szélbe.
- Hm.......Eső jön. |
-Örülök mindnyájótoknak!-mosolygott.
-Mindenkit ismerek már, Hira?-fordult oda nővéréhez. |
Hira mosolyogva kérdezte Mórt:
- Velünk maradtok még egy darabig?
- Óh igen! - válaszolt Mór - A falkám tagjai egyelőre jól elvannak itt, és amíg nem csinálnak bajt, ha nem zavarunk, maradnánk.
- Nem zavartok! - vágta rá Hira.
Mór biccentett, és ügyesen maga elé terelte a fiatal, rá hasonló farkast.
- Hadd mutassam be a fiamat! Móric, ismerkedj össze Yashával!
Időközben a másik két idősebb kölyök is odaosont, és nézték a kétfarkú nőstényt.
Mór őket is bemutatta:
- Aruna és Mendai!
A két új lény mosolyogva biccentett, de Móric láthatóan zavarban volt.
Állt az apja előtt, és morgott valami köszönésfélét, de láthatóan nem akart nagyon Yashára nézni. |
Mosolyogva biccentett.
-Én is örülök!Igen....meglepő!-mondta kedvesen, megértve Mór gondolatát. |
Finoman közbemorgott:
- Yasha, Rix eléggé sajátos mágiával bír. Jelenleg a mi világunkba tartozik, de alapvetően világokon és időn kívüli lény. Minden ereje ebben van. Ezért is van velünk: kiválóan lát és hall, de alapvetően gyenge.
Rix erre sértetten morrant valamit, és leugrott Yasháról.
- Kifelejtetted a második alakom! - nyafogta.
- Oh, igen. Amit sosem használsz... - mosolygott gúnyosan Hira.
Rix otthagyta őket.
Hira rámosolygott Henára, majd továbbvezette Yashát.
- Nagyjából ennyi az én falkám - mondta menet közben - Dnar, Argó, Rix, Hena, Akelon a tagjai. A másik három farkas Mór fakájába való, de gyakran vagyunk együtt. Ezen kívül még vannak ketten, akik gyakran idelátogatnak.
Oda is értek a hatalmas sárga-barna hím elé.
- Mór, ez itt a húgom Yasha! Yasha, ismerkedj meg az idősebbek falkájának vezérével, Mórral!
A méltóságteljes hím elfordult egy fiatalabb, kicsit színesebb, de hozzá nagyon hasonló falkatagjától, és rámosolygott Yashára.
- Üdv! Örülök, hogy megismerhetem Hira rokonát! Milyen meglepő..... |
| -Nem hiszed?-húzta össze szemét és mosolygott ördögien. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
Transzban volt.Nem hallotta annyira a falka dalát, de érezte, hogy nincs egyedül az éneklésben.A két ének nem vágott egymás szavába, sőt, aki arra járt, önkéntelenül is megállt hallgatni.Végül Yasha abbahagyta a maga dalát és ő is vonyítani kezdett.
Húgát nézte, aztán megérezte a falkát, ahogy őt nézték.