|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 15:57 - |
 Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Gyenge volt, kapkodta a levegőt és remegtek a lábai.
Azt hitte össze fog esni, és a feje is zúgni kezdett.
Behunyta a szemeit. És elképesztő dolog történt!
Egy kép villant az elméjébe: egy rét, rengeteg virággal és fűvel a közepén.
És a következő pillanatban megremegett alatta a föld és ő, mint egy megsüketült ember, aki újra hallani kezd, újra érezte magában a mágiát és a föld erejét!!!! Mintha az élet elérte volna, mint egy halott fát és feltöltötte volna!
Kihúzta magát és széttárta a szárnyait.
És látni kezdte a földet magát. Az ereje egyre nagyszabásúbb lett! Látta a földben motozó állatokat és gyökereket, a hatalmas földalatti folyókat és barlangokat és a vad születést is: az irdatlan sziklák kiválását a forró, felfoghatatlanul folyó lávából.
A következő percek alatt a látomás tovatűnt, de ő és a föld újra egyek voltak.
És az színe, teste is a régi lett: gyöngyházas derengés mindenütt.
'Újjászülettem hát!' |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 Nem szólt, csak nézte a két teremtményt.
-Neked mi az elemed?-kérdezte a csődört, mert tetszett neki a külseje, a nyaklánca.Úgy kérdezte, mintha régi jóbarátok lennének. |
 Bólintott.Tetszett neki a csikó, fiatal létére milyen bátor....vagy buta?Ki tudja!E két fogalom nagyon hasonló, mégis ellentétek! |
Még csikó volt, mégis úgy viselkedett mint valami felnőtt.
Megrántotta a vállát.
-Keresgélek valami tennivalót! |
| -Mi járatban erre?Éjnek idején? |
| -Üdv-köszönt és közelebb lépkedett. |
 Nesdsa is észrevette a jövevényt:-Hello!-köszöntötte |
| Meglátja a pegunit.-Üdv! |
| Herceg magányosan és csöndenes lépkedett a kopár mező közepén.Éhes volt, de itt nem lehetett legelni.A fű ki volt száradva.Élelem után kutatva haladt tovább. |
| Mélyen meghajolt előtte.-Köszönöm! |
| .Nagyjából jó! Bár a szelad nem mindig igaz. De általában igen. Tehát megkaphatod a lényismereti okleveledet!-mosolygott |
| -Kedves, szelíd, sokat kérdez!-mosolyog. |
| Nessa elmosolyodott.-Nah, és én milyen vagyok? |
| -Igen!-ekkor közeleb ment hozzá és odasúgta-és szerény! |
| -Hát... Kedves, őszinte, kicsit vicces. Közel járok? |
| Elmosolyodott.-Tényleg?Írj körül, milyennek látszom kívülről,hátha mégis.... |
| -Hát, igen. Errefelé semmi és senki sem az, aminek, vagy akinek látszik. |
| -A neve Szenvedély.De a látszat csal igazából nyugot természetű, de ha belekerül egy viharba, megállíthatatlan! |
| -Megtudhatom ki az? |
| Bólintott.-Én kizárólag a csillagos égboltot szeretem, viszont van egy barátom, aki kizárolag vihar specialista! |
| -Egy-két kisabb vihart is tudok csinálni, meg ilyesmi. |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Nem szólt, csak nézte a két teremtményt.
Bólintott.Tetszett neki a csikó, fiatal létére milyen bátor....vagy buta?Ki tudja!E két fogalom nagyon hasonló, mégis ellentétek!
Nesdsa is észrevette a jövevényt:-Hello!-köszöntötte