|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:01 - |
 Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 -És, mi az? Elárulod? |
 - Sajátos megoldás....de nem rossz. Mi egészen máshogy oldottuk meg, de azt hiszem az alapvető ötlet ugyanaz. |
| -Igen. Mindenkinek máshogy néz ki, de a céljuk ugyanaz. Azzal tartjuk a kapcsolatot. |
- Medál? - nézett csodálkozva a kancára.
- Mindenkinek van egy? |
| -Nem igazán. Én inkább felfedező-típus vagyok, és mivel minden ireszi vándorol, amúgy is nehéz rájönni, hogy ki-merre van. DE ha bármi baj van. Természetesen segítek, akkor megtalálom könnyen őket. Ebben segít minden Ireszinek a saját medálja. |
Bólintott.
- Sokan nem értik, eleinte én sem értettem. Minek valakinek lény, ha sosincs vele? De aztán rájöttem, hogy a Birodalomban élni nagyszerű dolog, egyszerre tartozom valahová, valakihez és vagyok mégis szabad! Önálló vagyok! - a mén határozottan lelkesült lett - Ha meg baj van, Eris jön.....és....gyakran úgy érzem, hogy igazából sosem válunk el....kicsit mindig velem van....Fura, de jó érzés!
Felnevetett.
- És mennyien vagyunk! Jókora csapat, akikkel eléldegélek! Vagy épp nélkülük, ha kedvem tartja. Te sokat vagy a társaiddal? |
| -És milyen igaza van! |
Bólintott.
- Jogos! Eris nagyon elfoglalt újabban. Azért is nem nagyon jön hozzánk...Ha közülünk valakinek baja van, akkor persze azonnal jön segíteni, de egyébként tartja magát saját szabályához: ha nem muszáj, élje mindenki a életét magában. |
| -Már vett a gazdám. De mint említettem, ez mágikus zsálya. Szuper gyomorproblémákra. Az orvosnál meg ugye várni kell. Addig is jó a mágikus zsálya. |
| - Értem. De ha zsálya kell, ott a bolt is. Nevelőknek könnyedén elérhető. |
| -Ami azt illeti szerintem mágikus zsálya. Csak érdekelt, te mit gondolsz. Erre van most szükségem. -és ezzel leszakította. -Pár Ireszinek jól jön. Majd odaadom nekik. |
Alaposan megnézte a növényt.
- Nem tudom pontosan, én annyira nem értek a növényekhez. Ha tippelnem kellene, azt mondanám egy nefelejcs vagy viola hegyi változata. De csodálkozom, hogy a hóban is virít......Lehet, hogy mágikus. |
| -Mármint, hogy miért gondoltam, hogy ide jöjjek. Az milyen virág ott?-bökött egy hóban fekvő kis, lila virágra. |
| -Áh! Értem már! |
- Értem már! - biccentett.
- Örülök, hogy találkoztunk. |
| -és új névvel-tette hozzá |
| -Nem. Régi lény vagyok, új gazdival! |
Bólintott.
- Jól sejtem, hogy új lény vagy? |
| -Az emberfélék országából jövök, ott egyenlőre nincs rám szükség. Amúgy vándorolok. |
Felkapta a fejét, hisz majdnem nekiment a peguninak, aki hirtelen termett előtte! Andulon megjegyezte magában, hogy nem tanácsos mindig a talajt figyelve sétálgatnia....
- Üdv! - köszönt könnyed főhajtással.
Kissé meglepődött, el kellett ismernie, hisz a havas hegyek mostanában eléggé kihalt hely lett, ráadásul ezt a peguni sosem látta.
- Minek köszönhetem a találkozás szerencséjét? - kérdezte vágül, ahogy újra hangjára talált. |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
-És, mi az? Elárulod?
- Sajátos megoldás....de nem rossz. Mi egészen máshogy oldottuk meg, de azt hiszem az alapvető ötlet ugyanaz.