|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
 *Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 -Mi az hogy?!-mosolygott és bele vágtatott a vízbe. |
 Mikor megérkeztek azonnal belegázolt a vízbe.
-Húúúú!Nagyon jó a víz!Bejössz? |
 A mén után eredt.
|
Egy röpke pillanatra eligazodni próbált, majd egyenesen előre mutatott.
-Kelet felé!-kiáltott, majd ő is a magasba szökkent, és vágtába ugrott a levegőben, nyomában Amalteával.
( reag a dúsfüvű halmokhoz is ) |
Könnyedén a magasba szökkent.
- Merre? - kérdezte lelkesülten. |
-Menjünk.-bólintott, majd áttetszővé váltak eddig láthatatlan szárnyai. |
- Igaz - bólintott.
- Én is csodákat hallottam ott megesni.....Akkor odamegyünk? |
-Én?-kérdezett vissza.-Nos...annyira még nem simerem a Birodalmat, de úgy hallottam, a Fény Birodalmában minden lénynek tátva marad a szája.-mosolygott. |
Megrázta a fejét.
- Nincs! Te merre mennél? |
Megkönnyebbülten mosolyodott el.
-Ez esetben van valami ötleted a helyszínt illetően?-kérdezte. |
- Dehogynem! - vágta rá.
- Magam is az indulást tervezgettem éppen. |
Felemelte fejét, mert hirtelen elfogta a mehetnék(mint mindig).
Amalteához fordult:
-Estleg...-kezdte-hamár kiderült, hogy mindketten csak átutazóban vagyunk itt, nincs kedved más helyeket is felfedezni?-kérdezte, bár kicsit kételkedett a választ illetően. |
Igazgatni kezdte tollait, majd kicsit rúgdosott egyhelyben. Unatkozott.
Nyakát nyújtogatva keresgélt egy utat, amin esetleg jobb helyre juthatna. |
-Én sem igazán.-vallotta be, így inkább el is hagyta a témát.
Pár lépést közelebb ment a kis tóhoz, majd inni kezdett. |
- Ezt nem kell bemutatnod! - keseredett meg a hangja.
- De azért minden vita véget ér valahogy...egyszer...
Megrázta a fejét.
- Ezzel nem tudok mit kezdeni! Inkább nem is szeretem törni rajta a fejem. |
Mosolygott.
-Amit mondasz, az csupa igaz dolog.-mondta, miután a kanca véleményét meghallgatta.
-Ezt az én gazdám is tudja...de mindig marad olyan lény a világban, aki talál okot a vitára. S a vita néha elfajul... |
Legyintett szárnyával.
- A személyiséget nem lehet megváltoztatni! Az van. Kész. Egyébként is milyen unalmas lenne a világ csupa szigorú, karótnyelt, örökké udvariaskodó, szürke, kőarcú lénnyel! Az a jó, ha sokan sokfélék vagyunk!
Megrázta a sörényét, megpróbálta kirázni örökké szemébe lógó szürke üstökét, majd végül feladva a küzdelmet elmosolyodott.
- Én is már csak ilyen szertelenke vagyok! De a fő az, hogy a gazdám ilyennek szeret! |
Mosolyogva rázta fejét.
-Ne kérj elnézést!-mondta.-Sokkal jobban örülök a nevetésednek, mint inkább annak, hogy, mint oly sokan, kioktassanak, hogy komolyodjak meg.-mondta. |
Felnevetett, majd gyorsan és bocsánatkérően elkomorodott.
- Elnézést...Csak azt hittem nincs más igazán szertelen lény a Birodalomban, rajtam kívül! Velem is megesik, hogy elragad a hév....Meg a kíváncsiság...Bár annak lett már rossz vége....... |
Ezen mosolygott.
-Hát igen, ő jó példa arra, amit az előbb mondtam.-bólintott.
-Egyébként én nem igazán kedvelem a sűrű erdőket, leginkább csak azért lyukadtam ki itt, mert jókedvemben nemigen figyeltem a tájra.-mondta. |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
-Mi az hogy?!-mosolygott és bele vágtatott a vízbe.
Mikor megérkeztek azonnal belegázolt a vízbe.
A mén után eredt.